Az eleki Niedermayer Miksa és Zielbauer Terézia igencsak embert próbára tevő időszakban kelt egybe. Első gyermeküknek, Ernőkének sem tudtak sokáig együtt örülni, mert közbeszólt a történelem. A férj bevonulása után alig pár hónappal, 1943. január 16-án, 26 évesen hősi halált halt az oroszországi Ilinkánál. Felesége csupán 23 éves volt akkor.
Niedermayer Miksáról tudomásunk szerint nem maradt fenn katonai fénykép, így most csupán ismeretlen magyar honvédekről és tiszteseket megörökítő fotókat tudunk közölni, akik valószínűleg a keleti fronton harcoltak az akkori szövetségesekkel együtt a szovjetek ellen.

Valószínűleg sok eleki honvéd is hasonló körülmények között szolgált a fronton valahol a nagy Oroszországban
Az egyik leveléből tudjuk, hogy aknavetős kiképzést kapott Rozsnyón, de a géppuskázókhoz került.
Az 1942. május 16-án írt leveléből sok mindent megtudhatunk a frontra való kimenetel előtti helyzetéről. Ez fontos hadtörténeti forrásnak is tekinthető, hisz nem tudták cenzúrázni, mert nem a laktanyában, hanem a kimaradáson adta fel Rozsnyóról (akkor ismét magyar város lett, ma Szlovákiában található).
Az 1942. május 16-án írt leveléből kiderül, hogy nincs megelégedve a frontra induló katonák felkészítésével, az élelmezéssel, illetve reménykedik abban, hogy sikerül elintéznie azt, hogy mégse kelljen kimennie a frontra. (Ez végül nem sikerült neki!)
Nem kevésbé érdekes az 1942. június 15-én írt levele is, amit szintén Rozsnyón írt a feleségének.
Ebben arról ír, hogy nem kapta meg otthonról a csomagot, nem tudott szabadságra jönni, mert későn érkezett meg az erről szóló parancs. A következő mondat azonban a számára is keserű igazságot jelenti: “Egyelőre ne írj, mert nem tudom, hová és hol leszünk és mi lesz a címünk.”
1942 augusztusában már Niedermayer Miksáék is a fronton lehettek, erre bizonyíték egy tábori levelezőlap is, melynek a bal felső sarkában lévő mondatot érdemes szemügyre venni, ami szintén hűen kifejezi a korhangulatot!
A hátlapon a feladó nagyon rejtélyesen fogalmazott: “Hárman, egy német tiszttel vagyunk egy kisebb faluban, különleges feladattal. Kívülünk nincs is más katonaság a faluban.” (Farkas Miksa rádiós volt, valószínűleg ezzel magyarázható a feladat jellege.)
1942. október 5-én újabb tábori lapnak örülhetett Niedermayer Miksa honvéd. (Az új felirat szerint “a hadi helyzet is fokozódott.”) Az unokaöcs arról ír, hogy igen elfoglalt, és nem valószínű, hogy a közeljövőben személyesen találkozni tudnak, így marad a tábori postai levelezőlap.
Mi most Niedermayer Miksa levelezésének csak a töredékének az átnézése után próbáltuk felidézni azt a tragikus időszakot, melynek egy eleki német származású, de magát magyarnak valló és a honvédségben szolgáló honvéd is a tevékeny résztvevője volt, és aki a hazájáért a legtöbbet, vagyis az életét áldozta!
Niedermayer Miksa neve az eleki temetőben az I-II. világháborús emlékművön is szerepel.
A felesége a férje hősi halála és a háborút követő szenvedések után viszonylag szerencsésnek mondhatta magát, alig néhány éve halálozott el, sírja az eleki temetőben található.
Köszönet Niedermayer Miksa sógornőjének, Szabóné Zielbauer Franciskának és fiának, Niedermayer Ernőnek a segítséget és a nyilvánosságot!
(Niedermayer Miksa honvéd levele Rozsnyóról című írásunk az Eleki Aktuális 2013 decemberi lapszámában jelent meg.)
Rapajkó Tibor
Visszajelzés: “Úgy örülnék, ha még karácsonyig meglátogatnál….” Tábori postai levelezőlap – 1942. okt. 24. | elekfoto