„Vízkereszt, vagy amit akartok” Dramatikus játékok, zenés szórakozások a régi Eleken – karácsonytól farsangig

Aki ismeri Shakespeare-nek a címben idézett művét, valószínűleg kevéssé gondol arra, hogy bármi köze lehet a Háromkirályok történetéhez . A „twelfth night”, a „karácsonyi tizenketted” a reneszánsz idején az önfeledt bolondozás ideje volt, a „what you will”/„amit akartok” kifejezés erre vonatkozik.

József Attila Betlehemi királyok című verse (megzenésített formájában is) sokkal jobban tükrözi a mi hagyományainkat : A keleti bölcsek a betlehemi csillag vezetésével meglátogatják a kisded Jézust, hogy hódoljanak előtte. Ajándékul aranyat, tömjént, mirhát visznek.

Január 6-a, Vízkereszt ünnepe, a nyugati kereszténységben a karácsonyi ünnepségek zárónapja és a farsang kezdete. A keleti kereszténység ekkor ünnepli a karácsonyt. A mediterrán országokban viszont ezen a napon a „Jóboszorkány” látogatja meg a családokat és süteményt ajándékoz.

Nem is gondolnánk, hogy a zárt közösségben élő, szigorú szokásrendet követő elekiek téli ünnepein is felbukkantak hasonló motívumok a múlt században.

December 24-én délelőtt gyerekcsoportok indultak el Elek utcáin, hogy a „Paradies-Spiel”-t, a „Paradicsomi bűnbeesés” történetét vagy a „Christkindl-Spiel”-t, a betlehemest minél több háznál előadhassák.

A középkori misztériumjátékokból kialakult párbeszédes, énekekkel kísért jeleneteknek három formája volt ismert a településen. Az eltérések zömmel a szereplők életkorából adódtak, de léteztek különböző szövegváltozatok is: a német (vegyesen irodalmi nyelven ill. eleki dialektusban előadott) mellett román és magyar nyelvű is. A gyerekek bekopogtak egy-egy házba, s megkérdezték: „terfa mr az paradizspil aih spila?”=Dürfen wir euch das Paradiesspiel vorspielen? / Szabad-e betlehemezni?

A választól függően – „na, miar hewa ka klani khindr mear” /Na, wir haben keine kleinen Kinder mehr / Már nincs kisgyerekünk, vagy „ja, khumt rai!”/Ja, kommt ‘reint / Igen, gyertek be ! – továbbálltak, vagy előadták jelenetüket.

Kezdetben a játékok célja nem a pénzszerzés volt, aztán az 1920-as, 30-as ínségesebb években a csoportok megajándékozása a jótékonykodás egyféle formájává vált. Érdekes eseményre számtíthattak a kisgyermekek 24-én délután is: a „potskr frala”/ Frau Pantoffel / Papucs anyó, románul „Hula Bábá” / Holle anyó ) látogatta meg őket.

Egy öregasszonynak öltözött ismerős (többnyire férfi) kereste fel őket, szerepe a Mikuláséra hasonlított. Megénekeltette, megverseltette, imádkoztatta a gyerekeket, papucsával időnként rájuk suhintott – nevelő szándékkal – , majd ajándékot; aszalt gyümölcsöt, diót, mogyorót stb. osztott nekik. Ezalatt a szülők végezhették az ünnepi előkészületeket.

Kántálók, jó szerencsét kívánók (”vints”= Glück wünschen) többször is kopogtattak: az éjféli mise előtt, karácsony első napján, Újévkor. Ilyenkor bőséges étel- és italadományora számíthattak.

December 26-a a rokonok, keresztszülők látogatásával telt, a versbe foglalt jókívánságok ekkor se maradhattak el. Este jött el – Szilveszterhez hasonlóan- a mulatozás ideje, a hajnalig tartó zenés, táncos bál.

A január 6-i „Csillagjárás” /„Sternsingen”, „hailih trai khenih” / a Háromkirályok történetének előadása valószínűleg a betlehemes játékból vált ki, ugyanabba az ünepkörbe tartozik. Az Eleken ismert szövegváltozat hasonlít az Ausztriában fellelhetőre.
Hatágú, fából készült, piros papírral bevont, rúdra erősített csillaggal indult útnak három gyerek , a csillag belsejében egy gyertyát is elhelyeztek. Így jártak házról-házra, hogy előadják Gáspár (Caspr), Menyhért (Melixr) és Boldizsár (Baldazr) történetét. Fejükön piros vagy arany színű papírsüveg, kezükben fakard volt. Hosszú nadrágot és kívül hordott fehér inget viseltek, egyikük arcát korommal kenték feketére . Elmaradhatatlan kellék volt a csengő, no és a persely az adományok gyűjtéséhez. A hagyomány szerint meglátogatták a Nagyvendéglőben (a mai Román Iskola) kártyázó urakat is, akik előadásukat némi aprópénzzel jutalmazták.

Nagy kérdés, hogy milyen sors vár ezekre a rég letűnt hagyományokra.
Globális világunkban nagyon sok helyen megindult egy folyamat a helyi szokások és nyelv tudatos felélesztésére, ápolására. Segíti ez a kisközösségek újjászerveződését, az egyedi sajátosságok tudatos megélését, büszke vállalását. Az óvodáknak, iskoláknak fontos szerep jut a hagyományok őrzésében, ápolásában, erősítve ezzel is az összetartozás érzését.
Mert utazhatunk ugyan bárhová a nagyvilágban, de otthon csak kevés, vagy inkább csak egy helyen lehetünk benne.

Mester Klára

Felhasznált forrás:

1.Mester György: Alte Weihnachtsbräuche bei den Deutschen in Elek 1986 (Régi karácsonyi szokások az eleki németeknél) Mester György hagyatékából sajtó alá rendezte Mester Klára. In:Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen (Tanulmányok az eleki németek néprajzához) 109-120.

2. Mester György: Jelesnapi szokások az eleki németeknél (kézirat)

Reklámok
Kategória: archiv, család, egyház, emberek, esemény, irodalom, iskola, művészet, rólunk, színjátszás, történelem, zene
Címke: , , , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Írja meg nekünk véleményét!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s