Az 1956-os forradalom leverése utáni napok Eleken

Nem olyan régen  a véletlennek köszönhetően  hozzá tudtunk jutni  két korabeli dokumentumhoz fénymásolt formában,  egy jegyzőkönyvhöz és egy hivatalos levélhez,   amelyeknek  köszönhetően  valamiféle betekintést kaphatunk  ezen vészterhes időszak  két napjába.

Mint közismert 1956.  október 23-november 4-e között Magyarország világtörténelmet írt azáltal,  hogy  fegyverrel  szembe szállt az akkori kommunista világhatalommal,  a Szovjetunióval,  illetve ezen rövid időszakban  visszaállították a többpárti demokráciát is,  de a kedvezőtlen világpolitikai  helyzet miatt,  illetve “némi”  belső erővel sajnos mégis leverték a forradalmat,  de az egész  mégis komoly nyomot hagyott maga után,  és  1989. október 23-a óta ezen forradalom  és szabadságharc kirobbanásának a napja az egyik legfontosabb  nemzeti ünnepünknek számít!

Most pedig térjünk vissza gondolatban  az 1956.  november 6-i Elekre,  vagyis a forradalom leverése utáni  második naphoz!  Ekkor ülésezett a helyi Forradalmi Bizottság,  a jegyzőkönyv szerint  a következők voltak jelen:  P. Nagy Mihály,  Barják Ferenc és Nyeste Pál az MKP,  valójában az MSzMP (azokat képviselte,  akik leverték a forradalmat).

 

Elsőként Burján Gyula ( helyi forradalmi vezető,  akit  a jegyzőkönyv elején nem említenek) az ideiglenes bizottság és tanács munkájáról beszélt,  illetve a nehézségekről,  de azt is kiemelte,  hogy az új hatalom (a Kádár-rezsim) elismeri a forradalom alatt megalakuló  bizottságokat és tanácsokat.  (Ez csak színjáték volt,  hisz nem sokkal később ezeket is felszámolják!)

A jegyzőkönyvből kiderül az is,  hogy a meghívott  személy alaptalanul  vádolta meg dr. Boronás (Braun) Ádámot,  aki szintén helyi vezető volt.  P. Nagy Mihály még azt is eljátszotta,  hogy ők,  mármint Kádárék békét és rendet akarnak. Abban a helyzetben az ő részükről békéről beszélni elégé farizeus  magatartás volt!

Utólag is karakán kiállásnak tekinthető az,  hogy ezzel a hazugsággal Tresszi Ferenc  szembe mert szállni,  sőt  Burján Gyula még azt is kijelentette,  hogy pletykákkal nem fognak foglalkozni!

Ezek után most már írásos dokumentummal is bizonyítani tudjuk,  hogy  Eleken a kommunista iratokat pont a forradalmárok őrizték meg  hiánytalanul,  és a páncélszekrény kulcsát ekkor át is adták  P. Nagy Mihálynak.

Utána viszont azt derül ki,  hogy  komoly élelmezési problémák voltak Eleken,  amit úgy próbáltak  megoldani,  hogy kényszervágásokban gondolkodtak.

Probléma volt a közrend biztosítása is,  amit az akkori nyelvhasználat  szerinti,  a  népőrség létszámának a felduzzasztásával akartak megoldani.

Ennek a dokumentumnak a legbeszédesebb része a következő:  “P. Nagy Mihály hozzászólásában  kijelentett,  hogy meglátása  szerint kevés községben  vészelték  át a Forradalmi időt ilyen rendben  és nyugalomba  mint Eleken.  Továbbá felhívta a figyelmet  arra,  hogy  tudatosítani kell Elek dolgozóival,  hogy  az ideiglenes  forradalmi Bizottság,  illetve  tanács  a szabad választásokig végzi munkáját és a dolgozók munkájuk végzéséhez  adják is segítségüket.” (Szerintünk ez a viszonylagos nyugalom  főleg azzal magyarázható,  hogy a II. világháború után  a népesség szinte teljesen  egészében kicserélődött!)

A valóság azonban  ezzel szemben az,  hogy  nem sokkal később Kiss Istvánt letartóztatták,  a szabad választásokra pedig egészen  1990 tavaszáig kellett várni!

 

A következő,  tulajdonunkba került,   egy eleki  hivatalos levél  pedig 1957.  január  5-én  íródott,  de ekkor már működött az eleki tanács,  az elnök  ekkor is Kiss István volt. Ebből a dokumentumból kiderül,  hogy az eleki posta csak akkor terjesztette a lapokat,  ha az  akkori megyei újság elnézést kér a helyi postától azért,  mert korábban igaztalanul vádolták meg a hivatalt. (Az újságégetés miatt 1957.  január 2-án  öt karhatalmista  is “meglátogatta” Eleket,  de ők sem találtak semmit!) Vagyis,  még azokban a napokban  is,  több hónappal a forradalom  leverése után  is volt ellenállás Eleken,  amit az akkori törvénytelen  hatalom  “természetesen” elfojtott.

Akik most elolvassák ezeket a kordokumentumokat,  azok bepillantást nyerhetnek egy diktatúra  működésének  kezdeti  időszakába is.

Ezek a korabeli források most kapnak először nyilvánosságot,  köszönhetően az eleki Kiss István  unokájának a ma is Eleken élő Kiss Istvánnak.  Köszönjük.

Rapajkó Tibor