Ich bin heute noch Brillenträger.
Elek ikonikus figurája immár a mennyből figyel ránk…
Gál László, városunk legismertebb népitáncművésze és -oktatója hosszú betegség után 2017. december 17-én elhunyt. A népitánc-mozgalom közismert személyisége volt, nagy szerepe volt az eleki román népitáncok országos megismertetésében.
Egy nagyobb csoport gyülekezett szeptember 30-án egy nagy autóbusz körül Elek központjában. Az Eleki Németek Egyesületének tagjai rövid kirándulást tettek Temesvárra, az ottani németséghez.
Az érkezésük után szívélyesen üdvözölték őket a Németek Demokratikus Fóruma tagjai.
A látogatás fő szervezője Luise Finta volt, aki egész nap a csoportunk rendelkezésére állt, és rövid, de nagyon érdekes idegenvezetést tartott nekünk a szép belvárosban.
Először természetesen megnéztük az Adam-Müller-Guttenbrunn-ház múzeumát, amelyben számos érdekes kiállítási tárgyat, népviseletet láthattunk a bánáti svábok életéből. 
Ezután következett a séta a több, mint háromszázezer lakosú nagyvárosban. A Gründerzeit szépen helyreállított műemlék épületei mindenkinek nagyon tetszettek.
Az ortodox katedrális mellett természetesen a temesvári katolikus dómban is voltunk – egykor a város püspökségéhez tartozott Elek is.
A séta után egy kellemes belvárosi vendéglőbe mentünk, ahol az asztalok már szépen megterítve vártak a fáradt utazókra. Az ízletes ebéd után visszamentünk az AMG-házba, ahol a helyi német népfőiskola ünnepi programján vehettünk részt, szereplőként és nézőként egyaránt.
A jól sikerült program után abban az egyetértésben búcsúztunk el, hogy tovább ápoljuk barátságunkat a temesváriakkal – talán legközelebb ők látogatnak meg bennünket.
Köszönjük minden segítőnknek, hogy lehetővé tették számunkra ezt a szép kirándulást.
Klemm Tamás
elnök
Eleki Németek Egyesülete
A Németországban élő elekiek és almáskamarásiak egykori vezetőségi tagjukat, Josef Postot gyászolják.
Josef Post 2017. szeptember 22-én hunyt el élete 88. évében.
Josef Post 1929. július 23-án Eleken született Martin Post és Franziska Wittmann gyermekeként.
Gyerekkorát és ifjúkorát Eleken töltötte, ennek 1946-ban hirtelen szakadt vége a család Németországba űzésével.
Josef Post 1956-ban vette feleségül Luise Noe-t, és Laudenbachban alapított vele családot. A házasságból négy gyermekük született.
Josef Post már korán képviselni kezdte a Németországba űzött társai érdekeit, és felismerte, hogy mennyire fontos új kapcsolatokat kötniük az itteni városok és községek választott képviselőivel.
Így Josef Post azokhoz az elkötelezett laudenbachi elekiekhez tartozott, akik kitartóan és sikeresen léptek fel annak érdekében, hogy községükben legyen egy „Eleker-Straße“.
Éppúgy Josef Post érdeme, hogy 1996-ban elsőként került sor hivatalos találkozóra Elek és Laudenbach polgármesterei között. Intenzív tevékenysége alapján az elmúlt húsz évben nagyon erős baráti kapcsolat fejlődött ki Elek és Laudenbach között.
Josef Post sok éven keresztül aktív tagja volt az Eleker Heimatkomitee-nak, és 2009-ig a laudenbachi Kulturkreis Elek egyesület vezetőségi tagjaként alakította a németországban élő elekiek közösségét.
Az eleki közösségért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Josef Postot 2009-ben az Eleker Heimatkomitee díszoklevéllel tüntette ki.
A Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn is kitüntette őt: ugyanebben az évben Ezüst Érdemérmet kapott kiemelkedő tevékenységéért.
Josef Post a Harruckern (Radványi) Szakközépiskola gyűrűjének viselője is volt, melyet az eleki oktatási intézményért tanúsított kiemelkedő elkötelezettségéért kapott.
A közjó érdekében végzett munkájáért Josef Post már korábban elnyerte az “Elekért Érdemérem” kitüntetést, amely által bizonyos értelemben szülőfaluja díszpolgára lett.
Josef Postot a németországi elekiek és almáskamarásiak közössége gyászolja.
Nyugodjék békében.
Joschi Ament
Gemeinschaft der Eleker und Almáskamaráser in Deutschland
Mindig érdekes dolog volt számomra a temetőben sétálva rég elmúlt családok emlékeit felfedezni a kövekbe vésve. Banner József tanár úr annak idején feldolgozta az egykori elekiek névanyagát, mely digitalizált formában egy ideje elérhető az Országos Széchenyi Könyvtár archívumában is.
Olvasásához ide kell kattintani: bmmk_1973_187-215
Eredeti linken elérhető ide kattintva.
Az eleki Sarlós Boldogasszony Templom orgonájának kisebb sípjait láthatjuk. A hangszer eredetileg az aradi Dangl művek terméke, majd 1938-ban a pécsi Angster műhely újította fel. Azóta lényegében változatlan, eltekintve az időközben beépített villanymotoros működtetésű szélgéptől.
Nemrég érkezett a hír, hogy az egykori eleki Schneider József 93 éves korában elhunyt.
Bár el kellett hagynia hazáját, egész életében elekinek érezte magát. Rengeteget tett egykori falujáért.
Köszönjük, Józsi bácsi, nyugodjék békében!
Az idén március 22-re eső böjt közepi ünnep (“Mitte in der Fasta”) jó látogatottsággal zajlott le. Az eseményről bővebben (német nyelven) az Eleki Németek Egyesülete honlapján lehet olvasni.
A mulatságot hagyományosan az óvodában is megtartják. Az eleki közösségi tévéstáb jóvoltából két videofelvétel készült a rántotta ünnepéről:
Óvodai Mitte in der Fasta 2017
Mitte in der Fasta az eleki németek közösségi házában (Leimen-Haus):
G. Fabulya Éva “Viszik a németeket” (auf Deutsch “Die Deutschen werden weggebracht”) c. könyvének bemutatóját az eleki Reibel Mihály Kultúrház földszinti kis termében tartották március 17-én 17 órakor.
Mivel a vendéglátók és az esemény két főszereplője, G. Fabulya Éva szerző és Klemm Tamás szerkesztő egyaránt alulbecsülte a lehetséges érdeklődők létszámát, menet közben még jócskán kellett székeket hozni a terembe, hogy a több mint ötven, Elekről és környékéről érkezett vendég számára elegendő helyet kínálhassanak.
Az első előadást a szerző tartotta azokról az eseményekről és okokról, amelyek a II. világháború után az elekiek számára az ukrajnai kényszermunkához vezettek. Utána Klemm Tamás, a könyv kiadója mesélt a könyv keletkezéséről, és eközben még olyan, a saját családjához tartozó személyeket is említett, akik ugyan a könyvben nem szerepelnek, de ott voltak az ukrajnai munkatáborokban, és élményeik személyes indíttatást jelentettek számára a könyv elkészítésében való együttműködésre. Olyan titkokat és érdekes tényeket is bemutatott a vendégeknek, amelyek részben nem olvashatók a könyvben.
A jelenlévők az első és a második előadás alapján is érdekes kérdéseket tettek fel, és élénk beszélgetés alakult ki. Régi történetek keltek új életre vagy más megvilágításba.
Lehetőség volt a könyvek megvásárlására is, mellyel szívesen éltek is a vendégek.
A német kiadás a “Die Deutschen werden weggebracht” cím alatt elérhető a német nyelvű könyvkereskedelemben Európa-szerte.
A megrendeléshez kattintson a BUCHBESTELLUNG/KÖNYVRENDELÉS menüre.
Meghívó a “Viszik a németeket” író-olvasó találkozójára.
Helyszíne: Reibel Mihály Művelődési Központ, Elek, Kossuth utca 13.
Időpontja: 2017. március 17., 17 óra
A szerző, G. Fabulya Éva gyerekkorát Eleken töltötte, ide járt általános iskolába. Később családjával Békéscsabára költözött. Művelődésszervező és drámapedagógus lett, tagja az Országos Honismereti Egyesületnek. Több honismerettel, helytörténettel foglalkozó könyv szerzője. Az eleki kényszermunka-túlélők élményeit Nádor Mária javaslatára kezdte gyűjteni.
Az élménybeszámolók közül öt diktafonnal készített interjú, kettő pedig a résztvevők írásos élménybeszámolója. Utóbbiak közül kuriózum Kaupert Franciska naplója, amelyet szerzője a táborban, Ukrajnában írt.
A “Viszik a németeket” című könyvben az ukrajnai Krivoj Rog kényszermunka-táborainak eleki túlélői mesélnek az élményeikről… A szovjet hatóságok a háború végén összegyűjtöttek és jóvátételi munkára hurcoltak mindenkit, aki bűnbaknak számított, így a magyarországi németség jelentős részét is.
A szélsőséges körülmények és a nem megfelelő ellátás miatt sajnos sokan nem tértek vissza hazájukba.
A könyvünkben leírt hét történet az elbeszélők kitartásáról, reményéről, az élethez való makacs ragaszkodásáról szól.
Azt is megtudhatjuk, hogy a fiatalságukat mások bűneiért vezekelve a “málenkij roboton” töltő főszereplők hazatértük után miként folytatták életüket, találták meg helyüket a korabeli Magyarországon.
Tanulságos olvasmány mindazoknak, akit érdekel az 1945 utáni korszak történelme.
“Sahta Rodina”
A krivoj rogi vasércbányában készült további képek elérhetők a következő blogon:
Sahta Rodina (<- kattintson a linkre)
Azért a fotók alapján ma sem egy kifejezetten modern üzem, de hetven évvel ezelőtt minden bizonnyal még félelmetesebb volt!
1945-1947 között számos eleki német honfitársunk dolgozott a krivoj rogi vasércbányákban.
G. Fabulya Éva “Viszik a németeket” c. könyve a http://viszikanemeteket.wordpress.com címen megrendelhető.
elekfoto 