Kategóriák
család emberek esemény gyász történelem

„Mindent a maga idejében“ Josef Post †

A Németországban élő elekiek és almáskamarásiak egykori vezetőségi tagjukat, Josef Postot gyászolják.

Josef Post 2017. szeptember 22-én hunyt el élete 88. évében.

Josef Post 1929. július 23-án Eleken született Martin Post és Franziska Wittmann gyermekeként.

Gyerekkorát és ifjúkorát Eleken töltötte, ennek 1946-ban hirtelen szakadt vége a család Németországba űzésével.

Josef Post 1929-2017
Josef Post 1929-2017

Josef Post 1956-ban vette feleségül Luise Noe-t, és Laudenbachban alapított vele családot. A házasságból négy gyermekük született.

Josef Post már korán képviselni kezdte a Németországba űzött társai érdekeit, és felismerte, hogy mennyire fontos új kapcsolatokat kötniük az itteni városok és községek választott képviselőivel.

Így Josef Post azokhoz az elkötelezett laudenbachi elekiekhez tartozott, akik kitartóan és sikeresen léptek fel annak érdekében, hogy községükben legyen egy „Eleker-Straße“.

Éppúgy Josef Post érdeme, hogy 1996-ban elsőként került sor hivatalos találkozóra Elek és Laudenbach polgármesterei között. Intenzív tevékenysége alapján az elmúlt húsz évben nagyon erős baráti kapcsolat fejlődött ki Elek és Laudenbach között.

Josef Post sok éven keresztül aktív tagja volt az Eleker Heimatkomitee-nak, és 2009-ig a laudenbachi Kulturkreis Elek egyesület vezetőségi tagjaként alakította a németországban élő elekiek közösségét.

Az eleki közösségért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Josef Postot 2009-ben  az Eleker Heimatkomitee díszoklevéllel tüntette ki.

A Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn is kitüntette őt: ugyanebben az évben Ezüst Érdemérmet kapott kiemelkedő tevékenységéért.

Josef Post a Harruckern (Radványi) Szakközépiskola gyűrűjének viselője is volt, melyet az eleki oktatási intézményért tanúsított kiemelkedő elkötelezettségéért kapott.

A közjó érdekében végzett munkájáért Josef Post már korábban elnyerte az “Elekért Érdemérem” kitüntetést, amely által bizonyos értelemben szülőfaluja díszpolgára lett.

Josef Postot a németországi elekiek és almáskamarásiak közössége gyászolja.

Nyugodjék békében.

Joschi Ament
Gemeinschaft der Eleker und Almáskamaráser in Deutschland

Kategóriák
egyház emberek Rapajkó történelem

Ruck Franciska-egy fénykép az eleki temetőből

Mint minden temetőben,  az eleki katolikusban is,  van jó néhány olyan sírkő,  amelyen fénykép is található. Akárhogy is nézzük ezeket a régi,  többé-kevésbé megfakult fotókat,  a történelemnek valamilyen lenyomatainak tekinthetjük őket.

Jelképes módon ezek az egykori eleki németek még ma is ránk tekintenek a homályos múltból, mint például Ruck Franciska is.

Ha most mai szemmel megnézzük Ruck Franciska fényképét,  akkor talán azt modhatnánk róla,  hogy komoly, megfontolt fiatal nő lehetett,  aki a korabeli öltözet,  illetve a fekete szín dominanciája miatt idősebbnek tűnik valós koránál.

Valószínűleg nagyon szerethették, ha fontosnak tartották azt,  hogy személye ilyen módon “örök időkre”  megőrződjön.

A korabeli egyházi anyakönyvi bejegyzések alapján szerencsére azért néhány fontos dolgot sikerült megtudnunk róla.

A férje Strifler János volt,  de valószínűleg csak egy leányuk született,  Veronika  1915. április 12-én,  aki házasságot kötött 1932. március 15-én az 1908. szeptember 8-án született Bender Györggyel.

Ezt a házasságot azonban az édesanya,  vagyis Ruck Franciska már nem élhette meg,  mert korábban,  1929. április 3-án 35 éves korában tüdővészben maghalt. A halála előtt a Tavasz utcában (ma is az) lakott.

Most nem tudjuk megmondani,  hogy mi történt a családdal később,  csak azt,  hogy akkoriban még elég rosszak voltak a halálozási mutatók még felnőtt korban is,  de ez nyilván nem nyugtatta meg a családot,  mint ahogy az sem,  hogy a gazdasági világválság csak tovább nehezítette az életet Eleken is!

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv épületek egyház iskola történelem

“Templom melletti” iskola

Néhány kép a Polgármesteri Hivatal helyén állt iskoláról.

Képeslap 1929-ből
Képeslap 1973-ból.

A képen jól látható a tölgyfa, ami még ma is megtalálható a parkolóban.

Wittmann Attila

Kategóriák
archiv épületek egyház iskola közigazgatás művészet történelem

Néhány kép a Polgári iskoláról

A képeslapok mint időkapszulák, a történelem egy-egy szeletét tárják elénk. A fényképeken jól nyomon követhető a település arculatának változása.

Ahhoz viszont, hogy a szemlélő pontos információkra tudjon szert tenni, fontos szem előtt tartani a képeslapgyártás pár aspektusát. Először a fénykép készül el, majd megkezdődik a nyomdai munka.

Kategóriák
archiv épületek csoportkép egyház esemény történelem technika

Harangszentelés, 1929. május 3.

1929. május 3-án szentelte fel Dr. Glattfelder Gyula megyés püspök a templom új harangjait.

Néhány család nagyvonalú adománya lehetővé tette, hogy a templom részére négy darab új harangot rendeljen az egyházközség. A harangok súlya 825, 517, 246 és 106 kg volt, az áruk pedig 9.655,80 pengőt tett ki.

A nagy alkalomra lezárták a plébánia és a templom közötti teret a forgalom elől. Itt álltak az ünnepi díszbe öltöztetett harangok a felhúzó szerkezettel, amelyet jó néhány férfi működtetett. A lakosság nagy létszámban vett részt a felejthetetlen eseményen.

Harangszentelés 1929 május 3-án, Dr. Glattfelder Gyula és más fontos személyek
Harangszentelés 1929 május 3-án, Dr. Glattfelder Gyula és más fontos személyek

A képeket Rapajkó Tibor helytörténész találta a plébánián, a szöveges információt Josef Schneider (“Fäldschär”): “Aus der Geschichte der Großgemeinde Elek” c. művének kéziratából idézem. A két fotó alatt Reibel Mihály jegyzete olvasható: Emlékül a harangszentelésről, 1929. VI.25. – ez nyilván egy kicsit későbbre van datálva, mint az esemény, mivel ekkortájt készülhettek el a fényképek.

Harangszentelés, 1929. május 3., harangok a földön, háttérben az iskola.
Harangszentelés, 1929. május 3., harangok a földön, háttérben az iskola.
Harangszentelés, 1929. május 5. Reibel Mihály kézírásával, emlékül.
Harangszentelés, 1929. május 5. Reibel Mihály kézírásával, emlékül.