Kategóriák
épületek művészet történelem technika zene

Elek legnagyobb hangszere

Dangl-Angster orgona (1938)
Dangl-Angster orgona (1938)

Az eleki Sarlós Boldogasszony Templom orgonájának kisebb sípjait láthatjuk. A hangszer eredetileg az aradi Dangl művek terméke, majd 1938-ban a pécsi Angster műhely újította fel. Azóta lényegében változatlan, eltekintve az időközben beépített villanymotoros működtetésű szélgéptől.

Kategóriák
archiv közigazgatás művészet szobrászat tánc történelem zene

A szökőkút lányalakja és eredeti modellje

Nemrég került a kezünkbe a Békés Megyei Hírlap 1990 június 26-i számából származó, tehát immár 24 éves cikke, a főtéren álló szökőkút “Rézi” illetve más források szerint “Liesi” szobráról, és az annak egykoron “modellt álló” eleki lányról, Regős Annáról. A továbbiakban a cikk szövegét közöljük – ahol eltér az eredetitől, külön jelölve.

“Ha otthon vagyok, biztos nem engedem”. –  A szobor és modellje Eleken

“Régi sváb szokás a böjtközi ünnep. A húsvét előtti negyvennapos tilalmi időt szegik meg ezzel néhány óra erejéig, úgy, hogy megülik a böjt közepét: vigassággal, kolbászos rántottával emlékeznek meg arról, hál istennek túl vannak a felén…

Az eleki sváb legények ilyenkor megkoszorúzták a falu kútján lévő “Neptun-szobrot”. Nem is akármit, hanem egy tojáshéjfüzért akasztottak a nyakába. Így ment ez évről évre, mígnem egyszer – egész pontosan 1938-ban – megtörtént a baj. Ki tudja: a szobor öreg szíve nem bírta tovább elviselni ezt a visszatérő kajánkodást, vagy csak az idő  tette vele a dolgát, esetleg a koszorúzók nem vették figyelembe előrehaladott korát, s nem megfelelően bántak vele, mindenesetre a szobor ledőlt, ripityára tört, a kút pedig dísze nélkül maradt. A legények nem voltak olyan beijedős-megfutamodós fajtából valók: elmentek a falu bírájához, elmondták neki, mi történt, s fel is ajánlották, hogy faragtatnak egy másikat az összetört szobor helyébe. A bíró azt javasolta, hogy ha már így alakult a dolog, ezután ne  a tengeristen ábrázatja díszítse a falu régi-régi kútját, hanem egy népviseletbe öltözött eleki lány alakját faragtassák ki.

Ez a bíró jó barátságban volt a helybéli földműves Regős családdal. Meg is kérdezte rögtön az édesapát, nincs-e kisebbik lányáról egy ilyen, népviseletes fénykép, mert akkor azt adják mintául a kőfaragónak.

– Hát így kerültem én a kút tetejére – mondta a 70 esztendős Regős Anna néni, akit eleki otthonában kerestünk fel. – 16-17 éves lehettem akkor. Nem is én voltam igazából lényeges, hanem a népviselet, azt akarták megörökíteni. Apám úgy adta oda a fényképemet, hogy nem is tudtam róla, ugyanis nem voltam otthon. Amikor hazaértem, és elmondták nekem az esetet, még sírtam is. Röstelltem nagyon a dolgot, hogy majd kicsúfolnak, felvágósnak tartanak. Végül is nem mondott rám senki semmi rosszat. Azt a fényképet nem tudom megmutatni, ott maradt a kőfaragónál. Hogy őt hogy hívták, arra sem emlékszem. Mindenesetre nem eleki volt, az biztos, mert akkor ismerős lenne.

Kategóriák
archiv csoportkép egyház esemény iskola Rapajkó

Eucharistia-Vinculum caritatis (1938-2013)

Eugenio Pacelli,  a későbbi XII. Pius pápa (1939-58) megnyitja a világkongresszust
Eugenio Pacelli (1876-1958), a későbbi XII. Pius pápa (1939-58) megnyitja a világkongresszust

75 éve rendezték meg a 34. eucharisztikus világkongresszust Budapesten (1938.  május 26-29.),  melynek  a jelmondata  egy Szent Ágoston-i (354-430)  szentencia volt:  az Oltáriszentség-a szeretet köteléke.

A görög eredetű  Eucharisztia különben Oltáriszentséget jelent,  és a katolikus hittan egyik központi fogalma.

A világkongresszust Pacelli beszédével már május 25-én megnyitották a Hősök terén.

A pápai legátus (megbízott),  aki különben impozáns megjelenésű volt,  beszélt a kongresszus programjáról,  azonban nem adott valamiféle politikai programot,  de utalt a dicsőséges magyar múltra (Európa védőbástyája),  a kereszténység megvédésére,  a magyar szentekre,  a kommunizmus és a nácizmus egyházellenességére.

A beszédet a helyszínen 100 ezren hallgatták,  de nem mindenki értette meg,  mert a szónok latinul beszélt,  és nem volt tolmács,  ami valószínűleg azt bizonyítja,  hogy  ez a beszéd főképpen a katolikus egyháznak és az értelmiség nagy részének szólt,  vagyis azoknak,  akik tanultak latinul!

Pacelli különben a zárónapon is szólt a világkongresszus résztvevőihez a rádióban,  mert a rossz idő miatt megváltozott a program,  de ekkor már németül,  mert ezen a nyelven is tudott a még hat másik mellett. (1917-29-ig Németországban  nuncius-pápai követ volt.)

S.J. Bangha Béla (1880-1940)
P. Bangha Béla  S.J. (1880-1940)

Ennek a korszaknak egyik meghatározó egyházi személyisége,  illetve az 1938-as budapesti  világeseménynek egyik szervezője a jezsuita Bangha Béla volt,  aki egyik könyvében arról ír,  hogy az Oltáriszentség Isten legnagyobb ajándéka,  ami a hit és a szeretet iskoláját is jelenti.

Bangha Béláról mindenképpen el kell mondanunk,   hogy kb. 60 könyvet írt önállóan,  illetve társszerzőként!

A fontosabb műveinek elolvasása után így “jellemezhetjük”:  mint jezsuita,  Isten katonájaként küzdött a katolikus egyházért,  hisz pl. ha a XX. század elején lehetett a sajtó döntő részében támadni az egyházat,  illetve lehetett asszisztálni az erkölcstelenséghez hazánkban is,  akkor szerinte a katolikusoknak is joguk van a saját sajtóra. Ha van magyarellenesség,  akkor ilyen értelemben  van antiszemitizmus  is.

1919-20 után legfontosabb feladatának tekintette az újpogányság elleni küzdelmet,  vagyis a kommunista- és a náciellenességet!

A teljességhez hozzátartozik az is,  hogy bírálta a hazai református egyházat  is,  de nem volt teljesen elégedett a Horthy-rendszer keresztény alapú politikájával sem,  pl. Corvin-láncot egyetlen katolikus egyházi személyiség sem kapott!

Eleki apácák a vasútállomáson az 1940-es években
Eleki apácák (S.S.N.D)  eleki lányokkal a vasútállomáson az 1938-as eucharisztikus világkongresszusra indulóban.  A képet korábban is közöltük már; nagyobb méretben a Leimen-Haus múzeumában is megtalálható.

Tudomásunk szerint a világkongresszusra Elekről két turnusban 460-an jutottak el,  ami elég szép szám,  hisz a csanádi egyházmegyéből összesen 7. 156-an voltak jelen ekkor a fővárosban.

Az viszont roppant érdekes,  hogy a korabeli Európából a náci Németországból és Szovjetunióból nem érkezett küldöttség .(Ausztria ekkor már csatlakozott Németországhoz,  így már az előzetes jelentkezések ellenére sem jöhetett onnan senki!)

Mindenképpen nagy magyar diplomáciai sikernek tekinthető a világkongresszus megrendezése,  vagyis az egyik legsikeresebb évnek számított 1938,  hisz  “ráadásként” még az év november 2-án visszakaptuk a Felvidék magyar lakta részeit is!

A II. világháború után a következő,  35.  eucharisztikus világkongresszust Barcelonában tartották,  a legutóbbit,    vagyis a 47-t pedig 2000-ben Rómában.

Forrás: Bangha Béla szerk.:  Eucharisztia. Bp., 1938. 276 o.

Bangha Béla:  Az oltár fényében. Bp., 1942. 400 o.

Gergely Jenő: Eucharisztikus világkongresszus Budapesten/1938. Bp., 1988. 193 o.

A képeket innen vettük: eleki plébánia,   http://www.bibl.u-szeged.hu és a Wikipédia.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
album archiv csoportkép egyház emberek esemény munka politika Rapajkó történelem

Az ezüstmisés Reibel Mihály

Reibel Mihály (1889-1959)  egykori eleki plébános (1931-59) 1938. július 4-én Eleken ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját,  vagyis ekkor lett ezüstmisés.

Az ezüstmisés plébános
Reibel Mihály ezüstmisés plébános

A jeles évfordulóra a hívek egy díszes fényképalbumot ajándékoztak a plébánosnak,  amely több,  feltehetően fontos fényképet tartalmaz,  de sajnos ezekből  csak keveset tudunk beazonosítani,  mert nem látták el őket felirattal!

Mi most ezen néhányat szeretnénk közkinccsé tenni.

Főesperesi köszöntés
Főesperesi köszöntés

Ezen a felvételen az ünnepelten kívül Klivényi Lajos prépost,  főesperest és Köller Dezső végegyházi plébánost láthatjuk a plébánián.

Kategóriák
archiv csoportkép emberek esemény iskola művészet tánc történelem

Tánciskola 1938 körül, 1945-ben és 1965-ben

A tánc, a szórakozás a mai fiatalok életének fontos része; nem volt ez másként a szülők, nagyszülők, dédszülők ifjúsága idején sem.

Az alábbi fényképek arról tanúskodnak, hogyan biztosították Eleken a múlt században- olykor nehéz történelmi időszakokban is- a kulturált szórakozást az arra vágyóknak. Meghatározta ez a község szellemi arculatát, társadalmi életét is.

Ifj. Gavanda Béla Tánciskolájának eleki résztvevői 1938 körül
Ifj. Gavenda Béla Tánciskolájának eleki résztvevői 1938 körül

Az első kép1938 körül készült, vélhetően a „Lange Gasse”-n (ma Lőkösházi út) lévő egykori Ipartestület épületében. Ifj. Gavenda Béla békéscsabai tánctanár oktatta ekkor az ifjúságot a tánc- és illemtan rejtelmeire. A 2. sorban jobbról a második fiatalember Radnai László, a negyedik Mahler/ Mester György, az eleki iskola későbbi tanárai, ekkor minden bizonnyal nyári vakációjukat élvező főiskolás diákok.
(A felső sorban balról az 5. személy talán Zöllner György, a Kétegyházi úton lévő egykori hengermalom tulajdonosának a fia.)

A Polgári Fiúiskola diákjai 1946-ban.
A Polgári Fiúiskola diákjai 1946-ban.

A Németországban élő Franziska Niedermayer szerint 1945-ben is volt tánciskola Eleken, amikor az oroszok/ szovjetek már a községben voltak.

Kategóriák
archiv csoportkép emberek iskola történelem

Iskolai csoportkép 1938-39 körül

Nemrég érkezett hozzánk ez a szép iskolai csoportkép, mely az egykori templom melletti “Központi iskola” avagy “Zentralschule” elsős leány osztályát ábrázolja igazgatójuk és tanítónőjük körében.

Az eleki lányok 1938-1939 körüli első osztálya a templom melletti iskola udvarán.
Az eleki lányok 1938-1939 körüli első osztálya a templom melletti iskola udvarán.

Köszönjük a szép képet a fotón valahol szereplő, de névtelenül maradni kívánó, 1946-ban Németországba elűzött tulajdonosának és gyermekeinek!

Kategóriák
archiv csoportkép egyház esemény történelem technika utazás

Utazás az Eucharisztikus Világkongresszusra

Ez a kép valószínűleg az eleki állomáson készült, amikor az eleki “Zárdaiskola” növendékei tanáraikkal a Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusra utaztak, mely 1938. május 25-én kezdődött.
A képet a Bender-ház hagyatékából örököltem meg, de van egy ugyanilyen a Leimen-Haus múzeumában is, bekeretezve.
Aki ügyes és szerencsés, megtalálja rajta a nagymamáját! 🙂

Utazás az Eucharisztikus VIlágkongresszusra.