Eleken 1941-ben már három malom is üzemelt. Sajnos mára már csak kettő látható ezek közül.

Talán a legismertebb a “Kis malom” vagy “Henger malom”, amely Újtelepen a Kétegyházi úton található.
Szabadidőmben helytörténetet kutatok.
Erről a hírről először a http://www.kronika.ro oldalán lehetett olvasni, ma délután. Röviden a cikkből:
“…Bizonytalanságot szült és több kérdést is felvetett a külügyminisztérium múlt heti rendelete, amely tíz alkalmi határátkelő megnyitását hagyja jóvá a román–magyar határszakaszon. A rendelet értelmében a hétvégétől kezdődően, heti egy alkalommal lehet majd átkelni a határállomásokon, előre rögzített órarend szerint. Kiderült azonban, az aszfaltúton kívül semmilyen más infrastrukturális feltétel nem adott a határnyitáshoz, az érintett önkormányzatok illetékesei szerint ezt nehéz lesz napokon belül megoldani. …
Térkép forrása.
Az első határnyitás 2017. február 18-án szombaton 8-16 óráig lesz. (cikk)
Lőkösháziakkal, kevermesiekkel beszélgetve néha felmerült az Elek-Lőkösháza közti vasúti átjáró elnevezése és meglepődve tapasztaltam, hogy “Országútnak” hívják. Azok az elekiek akikkel eddig beszélgettem, mindig 74-esnek hívták.


Wittmann Attila
1944. szeptember 28-án a 31. határvadász zászlóalj Elek-Kétegyháza közt a vasútvonal mentén harcba keveredett a szovjet erőkkel. Azt még nem tudni, hogy az összecsapást melyik fél kezdeményezte.

Az őrház környékéről, a régi töltéstől pár száz méterre került elő ez a sínvég és a talpfát rögzítő csavar, pár évvel ezelőtt. A harcok hevességéről árulkodik a sín darabon is jól látható elhajlás, ami egy robbanás következménye lehet.
70 éve, 1947. január 14-én lépett életbe az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény, amely még a mai napig is életben van!

Érdekes a képes- és levelezőlapok világa. Egy levél már sokkal nagyobb súllyal bírt ezeknél a postai küldeményeknél, ezért a fiatalok régebben nem nagyon engedhették meg maguknak, hogy csak úgy levelezgessenek bárkivel. Bizony akkor más idők jártak.
Egy-egy képeslap még úgymond “belefért”. Így a titkos üzeneteket is úgy kellett elrejteni
ezeken a tenyérnyi helyeken, hogy azt “illetéktelenek” (pl: postások, szülők) ne tudják elolvasni. Természetesen ezen a téren is találékonyak voltak az őseink.

Arad vármegye térképét böngészgettem amikor rátaláltam egy bizonyos Báró Tomassion majorra. Valószínűleg a major a tulajdonosáról kaphatta nevét viszont érdekes, hogy soha senki nem hallott még ilyen nevű báróról a környéken.

Valószínűleg rövid életű lehetett a major, ugyanis csak ezen az 1910-es térképen jelölték, se előtte se utánna nem találtam meg más térképeken.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Arad_v%C3%A1rmegye
Wittmann Attila
A következő 9×12 cm nagyságú kivágott hirdetést az E-Bay-en találtam.

A hirdetés szövege szerint a “Részvénytőke és Tartalékalap 12,700.000 Korona. Leányvállalatok: Elek és Battonya.”
Érdekes, hogy a hirdetés német nyelven jelent meg. Sajnos azt nem lehet tudni, hogy milyen lapban, az eladó csak azt tartja biztosnak, hogy 1917-ből származik. Nekünk ez is azért elég sokat jelent és sok információval bír.
Wittmann Attila
Nem, a cím nem elírás. A Vöröskereszt fényképes eltűntek listájában keresgéltem a II. világháborúban eltűnt katonák közt, amikor megtaláltam Guthier Ludwig nevét, aki 1906.12.23-án született és 1944. szeptemberében tűnt el Elleknél. Gondoltam ez elírás, egyértelmű. De a “jó kutató” mindennek utánajár, így beütöttem a google-ba, hogy “Ellek”…. és lám….
Forrás: http://www.weather-forecast.com/locations/Ellek/forecasts/latest
Íme az Ellek nevű település Törökországban.
Az persze tény, hogy a II. világháborúban -pláne 1944-ben- sem a magyar, sem a német katonák nem harcoltak ott. Vagyis az adatbázisban természetesen elírták a helység nevét, de érdekesség, hogy még így is létező településnevet olvashatunk.
Wittmann Attila