Az Elekre 1724-ben érkező német ajkú telepesek lelki gondozását a gyulai plébánia látta el a kezdeti időkben. A lakosság mélyen vallásos volt, így egy pap, templom és plébánia hiánya óriási problémának számított., ezért nagy volt az igény egy „saját” plébános jelenlétére, aki 1734. május 1-én Johann Anton Hollinger személyében meg is érkezett.
Fontos tudni, hogy a XVIII. században is a pappá válás egy folyamat volt. A katolikus egyházban több fokozatban történt a felszentelés, a papi rend megszerzése előtt is voltak kisebb, alacsonyabb rendű felszentelések.
- Ostiáriátus (ostiarius)– Az ajtók őrzője a templomban, az alacsonyabb rendek legalsó szintje. Manapság már nem alkalmazzák külön.
- Exorcistátus – az ördögűzés kisebb formája, szimbolikus tisztség.
- Lektorátus – a Szentírás felolvasásának szolgálata. Jelentős lépés a szolgálati élet felé, de még nem szentelés, inkább megbízatás.
- Akolitátus – segítő szolgálat az oltárnál. Segítségnyújtás a liturgiában, pl. gyertyák hordozása, oltár szolgálata. Fontos szolgálat, amely közelebb viszi a jelöltet az egyházi szolgálathoz.
Létezett úgynevezett „világi pap” és „rendi pap”. A „világi papok” nem tartoztak egy szerzetesrendhez sem, a papi normák és előírások szerint éltek (pl. cölibátus megtartása), még a „rendi papok” vállalták, hogy a papi normák mellett még egyéb szerzetesi szabályokat, fogadalmakat is megtartanak. Anton Hollinger „világi pap” volt.
Johann Anton Hollinger, a bajorországi Neuburg an der Donauban született, Johann és Christina Hollinger második gyermekeként, 1702. szeptember 15-én. A családnak öt gyermeke volt, három fiú (Johann Anton, Johann Martin, Adam Jakob) és két leány (Maria Ursula, Maria Johanna).[1] Vélhetően a tanulmányait is itt kezdte és indult el a papi hivatás felé.
A keresztelési bejegyzés [2]
elekfoto 