Kategóriák
archiv esemény irodalom művészet politika Rapajkó

Az Elek és Vidéke volt a legelső eleki újság

Az 1904 novemberi címlap
Az 1904 novemberi címlap

1904. október 30-án jelent meg az első eleki újság. Tudomásunk szerint az Elek és Vidékéből  csak öt lapszám jelent meg,  de  ezekből is csak a november 20-i maradt meg,  amit teljes egészében most mindenki számára hozzáférhetővé teszünk.

A mai olvasóknak azonban mindenképpen  a következőket kell tudniuk:  Nemhiába került az első oldalra a belpolitika,  hisz  november 19-én megalakult az ellenzéki koalíció,  aminek az lett a következménye,  hogy Tisza István első kormányzati időszaka (1903-1905) nemsokára véget ért,  de az uralkodó mégsem a győztes pártokat bízta meg kormányalakítással,  ami óriási botránynak számított,  de ezt még előre senki sem tudhatta,  így Eleken sem!

Az akkori eleki újság tudósítása szerint az elekiek is az ellenzékieket támogatták. Az is érdekes,  hogy az akkori német többségű Eleken ez az ellenzékiség Rákóczi-szellemiségével is azonosulhatott,  igaz a szerző valószínűleg nem volt német, de tősgyökeres helyi lakos sem. Valószínűleg nagy lehetett az öröm a győzelem miatt,  hisz a lap is szinte forradalmi hevülettel írja:  “Élénk örömmel üdvözöljük az új korszak hajnalát,  üdvözöljük a győztes ifjúságot a jobb jövő  reményében.”

Hírek a második oldalon
Hírek a második oldalon

A hírek között a politika mellett szerepel műkedvelői előadás, egyesületi gyűlés,  illetve  vadászat is,  de  megjelenik az irodalom is Emenet Györgynek köszönhetően.

Kategóriák
emberek esemény politika történelem

Nagyapáink 1956-os kalandja

Az eleki 1956-os eseményekkel kapcsolatban minden érdekesebb történet csak azokhoz jutott el, akik valamelyik résztvevőt ismerték, esetleg személyesen jelen voltak. A szereplők közvetlen családtagjaikon, barátaikon kívül másnak nem nagyon meséltek élményeikről. Ez nem csoda, hisz az elnyomó hatalom legyűrte a nép felkelését, és bő harminc évig mély hallgatás vette körül a történteket.

A hatalom számára, amely az idealizált kommunista “világforradalmat” akarta elterjeszteni a világban, kínos volt, hogy voltak olyan emberek, akik fel mertek szólalni, és tenni merészeltek valamit az ellen, ahogyan őket a negyvenes-ötvenes években elnyomták. A Magyarországon akkor történteket később hivatalosan szigorúan “ellenforradalomnak” kellett nevezni. Ez egy olyan kifejezés, aminek tulajdonképpen nincs értelme, hisz már maga a “forradalom” szó bőven megfelel a fogalomra. Csak éppen a nép önjelölt urai a saját kommunista-szocialista forradalmuk ellenében érezték a megmozdulást, voltaképpen joggal. Tudniillik az a nép, akinek a nevében ők eljárni véltek,  méltóztatott utálni őket.

Később a kádári vezetés igyekezett egyre jobb körülményeket teremteni a szocialista alattvalók számára, hogy ne kerüljön sor újabb megmozdulásokra. Az ötvenhatos emlékeket, és általában a magyar történelemben előfordult forradalmak ünnepeit pedig, amennyire lehetett, igyekeztek mellőzni – így még március tizenötödikét is, pedig az egy “jó forradalom” volt magyar szemszögből nézve. Ebből is látszik, hogy a vezetők pontosan tudták, hogy csak egy “forradalom” fogalom létezik, és az számukra, a hatalom emberei részére, csakis rossz lehet.