Eleki lányok-asszonyok a varrótanfolyamon

Klemm Tamás

Nemrég érkezett hozzánk a következő szép két fotó.

Annak idején, amikor a textilipar még nem költözött Ázsia olcsóbb országaiba, a háziasszonyok jelentős mennyiségű ruhaneműt gyártottak, nemcsak saját célokra, a ruhák megvásárlása helyett, hanem nyilván voltak olyanok is, akik valamilyen módon a megélhetésüket keresték meg, vagy egészítették ki a családi varrógéppel.

Erdélyből származó nagyanyám is mesélte, hogy a szűk időkben (Kolozsváron laktak, és többször kifosztották őket bevonuló csapatok, 1918-ban, majd 1944-ben is) mindig nagy segítséget jelentett a varrógép, amellyel a tanító dédnagyanyám élelemért cserébe ruházatot javított.

A dolgos háziasszonyok számára Eleken alapfelszerelés volt a varrógép, melyhez a kiváló helyi szervizelés lehetősége is járt. Mag József műszerész és kereskedő boltjában mind a gépek beszerzésére, mind a javítására volt lehetőség. Üzlete a főtéren, a mai autóbusz-váróterem, illetve a most használaton kívüli újságosstand helyén állott egykoron, amint azt a főteret mutató 1941 előtti fényképen is látni lehet. Nyilván ő szervezhette a varrógépek gyártójával együtt a tanfolyamot az eleki háziasszonyok számára.

A csoportképeken kivehető évszám 1928, mellette az “ingyenes” felirat is látszik – a varrógépek használatának elsajátításáért nem kellett fizetni, viszont a résztvevők egy része megvette a saját Singer masináját – a szponzoráló gyártócég részére a vásárlótábor növelése volt a cél, a háziasszonyok viszont boldogan gyakoroltak, és büszkén sorakoztak fel a készített munkadarabokkal. Eleki nagymamám is rendelkezett a képeken látható típusú varrógéppel, vagy legalábbis hasonlóval. Ma is működik, egyik rokonunk háztartásában. Biztos több is létezik még belőle a környéken használható állapotban, hisz igen masszív szerkezet.

Köszönjük a szép képeket Mag Valériának!