Elektől délkeleti irányban, légvonalban kb. csak tíz km-re található Szentmárton, amely sajnos az eleki járás felével és több minden mással együtt 1920-ban Romániához került. Ez a terület azóta így csak nagy kerülőkkel érhető el pl. az elekiek számára.
A török utáni újratelepítés következménye volt az is, hogy a Körösök és a Maros közötti országrészben 41 olyan település létezett, mely részben, vagy teljesen német ajkúnak számított. Ilyen volt Elek, de Szentmárton is.
Valószínűleg Elek 1724-es újratelepítésével egy időben következett be Gyula és Szentmárton újranépesítése (Alsó-Frankóniából is), ami azzal is bizonyítható, hogy Szentmártonban és Eleken is megtalálható pl. a Durst, Emenet, Silbereisz családnév.
A szentmártoni plébánián az 1750-es évektől kezdődött az anyakönyvezés, az 1756-ban épült templom védőszentje pedig Szent Márton lett. (A templom mai formáját 1910-ben nyerte el – http://www.virtualarad.ro.)
1941-ben Szentmártonban 3309-en éltek, amiből 90,7% volt német, Eleknek pedig ez időben 5714 lakosa volt, amiből 61,2% volt német ajkú.
Az viszont érdekes, hogy 1920-hoz viszonyítva “ott” 8, 6%-os a csökkenés, “nálunk” pedig 6,8%-os, vagyis nem minden német vallotta magát németnek, ami az akkori világpolitikai helyzettel magyarázható.
Tudomásunk szerint Elekről a boldog békeidőkben nem vándoroltak ki Amerikába, Szentmártonból azonban 1900-14 között 130-an Argentínában telepedtek le.
Szentmárton történetében is a II. világháború jelenti a tragikus korszakhatárt, mert 1944. szeptember 22-én, Eleken is átvonulva az ottani németek egy része (314?) elmenekült nyugati irányba, de tudunk arról is, hogy 74-en haltak meg kényszermunkán a Szovjetunióban.
Arról is szólnunk kell, hogy pár évtizeddel később az akkori román hatalom megegyezett az NSzK-val abban, hogy fizetség ellenében az ottani németek családjukkal szabadon kitelepülhetnek, így 1978-tól kezdődően évente 11 ezer németnek volt szabad távozni Romániából, így Szentmártonból is. Ez minden szempontból tragikus volt, hisz 2002-ben az ottani 2200 lakosból már csak 74-en vallották magukat németnek, a magyarok száma pedig mindössze 61 volt Szentmártonban.
Az is sajnálatos, hogy ez az egykori gazdag német település mára már az önállóságát is elveszítette, hisz a közeli Mácsához tartozik.
Szentmárton sok szempontból hasonlít Elekre, kötődik hozzánk, ami miatt szükséges lenne akár egy szorosabb együttműködés is.
Reméljük, Románia is hamarosan beléphet a schengeni övezetbe, így számunkra Szentmárton ismét nem csak közeli, hanem gyorsan megközelíthető település is lesz!
Forrás:
– Schematismus cleri dioecesis Csanadiensis pro anno Domini 1922. Temesvár, 1922. 120 o.
– Karl, Anton – dr. Petri, Peter: Sankmartin. Altötting, 1981. 421 o.
Rapajkó Tibor
elekfoto 