Gyakran idézte Tamási Áron címnek választott és szállóigévé lett mondatát, ha arról kérdeztük, miért ragaszkodik Elekhez. Hiszen az 1956 utáni nehéz években még kemény harcot is kellett vívnia azért, hogy itt maradhasson. Erről egy korábbi írás:
1945-től nyugdíjba vonulásáig Eleken tanított.
Battonya, 1930-as évek
Diákéveit Battonyán, Medgyesbodzáson, Kétegyházán, Békéscsabán, majd Budapesten, a Testnevelési Főiskolán töltötte.
Battonya, Zárda, 1931
A térdelő sorban balról az 1. Takács Klára
Kisdiákként Battonyán a bentlakásos, apácák vezette Zárdában tanult. Hogy nem szerette a szigorú rendet, elárulja arckifejezése is.
Battonya , Zárda, 1931 Az első sorban középen Takács Klára
A hátrahagyott fényképek azt bizonyítják, nemcsak Elekhez, az egész régióhoz szorosan kötődött, s ezen nem csak a mai Magyarország területe értendő, hiszen születési helye is a határon túlra esik. Erről egy korábbi írás:
https://elekfoto.com/2013/01/20/tenis-club-eleken-1911-tol/
Ehhez kapcsolódóan az 1930-as éveket idézzük fel korabeli fényképek alapján.
Később édesapja, a kétegyházi jegyző beleegyezésével inkább „bejáró diák” lett: Békéscsabán először a polgáriban, majd a Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnáziumban tanult.
Kétegyháza, vasútállomás, 1935-36
Ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy Kétegyházának 1936-ban még “strandja” is volt – vagy inkább egy kis medencéje a vasútállomás közelében, amit a korabeli ifjúság örömmel látogatott.
Kétegyháza 1936, “strand”
Mester Klára
elekfoto 
A kétegyházi strandra még mindig emlékeznek Kétegyházán és az idősebbek sokat tudnak mesélni. Ez a 9-ik vágány mögött található területen volt. A mozdonyok meleg vizét engedték ide, ez “táplálta” a medencét. Mára a Budapest-Szajol-Békéscsaba vasúti vonal felújításának köszönhetően a területet nagyon átrendezték, a Békéscsaba-Lőkösháza szakasz munkálatai során pedig -várhatóan- a medence is végképp eltűnik, ugyanúgy mint az állomás környéki betonbunkerek is.
Köszönöm az értékes kiegészítést.
Mester Klára