Fotos aus Elek, fényképek Elekről
Ez a kép valószínűleg az eleki állomáson készült, amikor az eleki “Zárdaiskola” növendékei tanáraikkal a Budapesten megrendezett Eucharisztikus Világkongresszusra utaztak, mely 1938. május 25-én kezdődött.
A képet a Bender-ház hagyatékából örököltem meg, de van egy ugyanilyen a Leimen-Haus múzeumában is, bekeretezve.
Aki ügyes és szerencsés, megtalálja rajta a nagymamáját! 🙂
Klemm Tamás
2007. május 29. a dátuma a következő képnek. Kb. dió-golflabda méretű jégeső hullott aznap Eleken, szerencsére nem túl hosszú ideig.
Remélem, mostanában nem lesz ilyenben részünk!
Érdemes megfigyelni az összefagyott legbelső vízcsepp köré fokozatosan odafagyott külső cseppeket – szerintem igen érdekes látvány. El is tettem pár ilyen kettétört darabot annak idején a mélyhűtőbe, hogy később is mutogathassam, de sajnos valamilyen üzemzavar miatt pár hónapra rá kiolvadt… Mindegy, a kép azért magáért beszél!
Egyszer láttam vagy a Spektrum, vagy a National Geographic Channel adásában egy műsort, amiben egy, a Himalájában levő tó partján sok száz éve létező titokzatos csontmaradvány-lelet keletkezését kutatták ki. Kiderült, hogy egy karaván arra járt úgy 1300 körül, és szó szerint agyonverte őket egy komolyabb jégeső. Mindegyik embernek be volt verve a koponyája, mert ott a magas hegyek közt, fák nem lévén, szegényeknek nem volt hova állniuk a hatalmas jegek elől.
Azok a himalájai jégdarabok biztos nagyobbak lehettek, mint ez itt a képen, de mi is ráterítettük a dunnát az udvaron álló kocsinkra, mert ettől az autó már biztosan hullámosra horpadt volna…
Most egy üzletet mutatok, ma is sokan ide járnak vásárolni.
Annak idején a Hangya szövetkezet boltja volt, ma ABC áruház néven ismeretes.
Ami az építészeti dizájnt illeti – khm, ha összevetjük, hogy néz ki ma ez a ház, és mi van ezeken a képeken, megállapítható. hogy eleink egy kicsit jobban törekedtek a szépre. A mai – inkább funkcionális, mint szép – ABC viszont legalább jól le van hőszigetelve, és ez is valami. Nem beszélve a szuper fotocellás ajtóról. Haladtunk a korral.
Na de az a szép vasoszlop a második, kicsit újabb keletű képen, úgy is mint benzinkút, maga volt a csoda – hihetetlen szépre voltak képesek a régi népek csinálni egy ilyen ipari létesítményt!
Itt a képek:
Áruház:
Áruház benzinkúttal:
Ugye, milyen szép?
A képek az iskola szkennelt gyűjteményéből vannak, eredeti fellelhetőségük számomra ismeretlen.
Nem nagyon ismerünk másik fényképet a templomról abból az időből, amikor még nem volt rajta a jelenlegi jellegzetes süvege. Az itt következő kép a Leimen-Haus múzeumában látható, és a XIX. század végén készült.
Érdekesség, hogy a jellegzetes “vaníliás csiga” alakzatok sem voltak még fent az épület homlokzatán. A kép tehát a XX. század eleji nagy átalakítás előtt készült. Érdemes megfigyelni, hogy a homlokzat pereme akkor is omladozott, mint ahogy most is teszi. A galambok által elfoglalt terület mindig is ilyen sorsra fog jutni.
 |
| Származási hely: 2011 Mitte in der Fasta |
Alant pedig látható egy friss fotó, némiképp retusálva és a hangulathoz igazítva… Ideje lenne már felújítani az egészet. Mert a Photoshop-szerű beavatkozások csak a képet szépítik, sajnos.
 |
| Származási hely: 2011 Mitte in der Fasta |
A hatvanas-hetvenes években készült néhány képeslap Elekről. Az itt következőt gyerekkoromban még láttam árusítás közben, minden bizonnyal a postán.
A bal felső képen a templom melletti iskolaépület látható, melyet a 80-as évek közepén-végén lebontottak, hogy a mostani Polgármesteri Hivatalt építhessék a helyére. Impozáns épület volt, szerintem kár érte. A nagy fa, mely itt is látható, jelenleg is áll a Hivatal mögötti parkolóban. 1980-ban, amikor elsős voltam, az iskola leginkább kellemes termében tanulhattam (balról az első három ablak, de a Gyulai út oldalán is volt neki talán négy). A képen jobb oldalt a kerítésen látható kis fekete ajtón mentünk be, a bicikliket mindenki a nagy fa köré támasztotta, majd kezdődhetett a tanítás. Volt egy félelmetesen érdekes nagy beton szeméttároló is nem messze onnan az udvaron, körülbelül a most a parkolóban kanyarodó út melletti gyepes részen, a szomszéd ház kerítése mellett. Vaslemez ajtajai voltak egykoron, amik az én időmben részben hiányoztak, és hatalmasakat lehetett játszani benne… A szemétben 🙂
Az iskola a kezdetektől, ha nem tévedek, 1903-ig egyházi iskola volt, ezért is építették a templom mellé. 1903-tól állami kezelésben állt, ez volt az általános iskola, míg az ún. zárda a lányok iskolája volt 1923-tól. Volt még a polgári iskola a Hősök útja és a Szent István utca sarkán, ennek épülete legalább áll még manapság is, ha gyerekek nincsenek is már benne… A mai általános iskola 1950 körül alakult meg, amelynek ezek mind részei voltak.
Figyelmes sétálók felismerhetik az Üvegház ma is álló csodás épületét. Kicsit átalakítva jelenleg a Kínai Népköztársaság exportját, illetve a helyiek öltözködését szolgáló intézmény a főtéren. Helyén egykor házak, illetve, ha minden igaz, az eredeti tanácsháza állt, amiket valamikor a hatvanas-hetvenes években lebontottak, helyükön van a park a Kiűzetés Emlékművével, illetve ez a már új korában sem valami szép épület. Mindegy, ma azért talán kevésbé gáz, mint akkoriban. Egyszer voltam benne egy nagy lagziban kb. 1984-ben, tehát akkor még működött mint étterem.
A kocsma részleg hátul, a parkolónál tovább él, bár volt időszak, amikor egy darabig a középiskola tanterme volt itt, és a kocsmapultra könyökölve oktathatták a tanárok a tudásra szomjazó ifjakat.
A kocsmának egy kis hatása volt a helyi népnyelvre is, amennyiben sajátos értelmezést nyert a közepesen durva alkoholmámorban úszó ügyfélkör állapotának leírására az “Üvegház-hatás” kifejezés…
A román iskolás illetve templomos képről már egy másik cikkben írtam, ez a beállítás visszaköszönt még pár képeslapon a későbbiekben. Akkoriban egy ruhabolt volt a Községi Szálloda földszintjén, az emeletén volt a suli.
A kép szkennelt állapotban a Dr. Mester György Általános Iskolában található meg, onnan repítettem ide.
Egy érdekes kép következik, ki talál rajta rég feledésbe merült rokont?
A Gyulai út 27. számú Bender-ház hagyatékából származik ez a fotó, díszes keretben és felirattal. A mezőhegyesi “Központi Szálloda” ma is létezik, a fényképen látható urak már rég a mennyből néznek le ránk.
Hogy pontosan milyen alkalomból gyűltek össze itt ennyien 1896 szeptember 13-án, ma már nem tudhatjuk.
Talán a budapesti világkiállítást nézték meg?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szálloda. Valamikor a XIX. század végén a község építette oda, ahol a mai napig áll, a városunk főutcáján.
Kevés emeletes épület volt és van ma ma is Eleken – ez az egyik ilyen. Igazi nevén valójában “Großes Wirtshaus” néven ismerték, és a falu közepén díszelgett. Lefordítva “Nagy Fogadó”, ami a jellegére enged következtetni. Nagy kártyapartik, beszélgetések és mulatozások színhelye lehetett, és báltermében ismerték meg egymást az elsőbálas lánykák és a leendő ifjú férjek is. A hétköznapokon inkább az urak jártak ide a kártyapartik során megbeszélni az ügyes-bajos dolgaikat, amit az asszonyok néha gyanakodva fogadhattak – tessék megnézni a fotón az úri közönséget, ami szinte kizárólag férfiakból áll.
A tisztes polgár nem nézhette a tévét, mivel az akkoriban nem volt, a híreket a friss újságokból tudhatta meg, amiknek elolvasására kiváló hely volt ez itt.
Az asszonynak inkább otthon volt a helye, kártyázni-szivarozni nyilván csak a tisztes családapa mehetett a barátaihoz. Esetleg közben elverni a családi büdzsé nagy részét, de a jó barátok körében. Valójában fontos összetartó erő volt ez a fajta társas együttlét. Egyik dédnagyapám, aki Erdélyből került ide, a kártyázás által fogadtatta el magát a helyi “elit” köreiben – de ő már a párttitkárral kártyázott, az aranykor után egy kicsivel…
Érdekes kérdés, hogy a kártyázáshoz legalkalmasabb helyiség rendeltetésén túl vajon miért volt szükség egy ekkora “hotelre”, de nyilván leginkább azért, hogy az utazó üzletembereknek legyen hol megszállni – akkoriban még vonattal lehetett a leggyorsabban ügyeinket intézve utazgatni, amihez hozzátartozott a szálláshely lehetősége is. Az aranykorban az eleki gazdák és iparosok termékeiket messze-messze szállították a vasúton, pörgött az üzlet, ment a bolt… jöttek-mentek az üzlettársak.
A bálterem kiváló helyszíne volt a különböző táncos-zenés rendezvényeknek, jótékonysági bálaknak – a kor művelt eleki honpolgára nem csak kártyázott, de tudott jó néhány táncot, és sokuk játszott különféle hangszereken is. Vagy ha éppen nem, akkor mindenképpen nagy tisztelet övezte a zenészeket, akik elmaradhatatlan résztvevői voltak az ilyen eseményeknek.
Nos, felgyorsult az idő – manapság itt se vasút, se szálloda, se nagy gazda(g)ság sincsen többé, de autóval-busszal jár a nép, és az üzletkötők is. Szálloda nem kell. Nagy kérdés, hogy ez mennyire tekinthető haladásnak.
Figyeljék az elegáns kalapokat és öltönyöket – nem kocsma volt ez a mai értelemben (vagy ha mégis, akkor igencsak megadták a módját a megjelenésnek). A legutóbbi időkben itt tartott nyári nagy román táncházak legalább valamit visszahoznak az egykori nagy-nagy bulikból a bálterembe – ugyanis a mai, erősen vizes és kopottas iskolai tornaterem a szálloda “bálterme” volt, ennek az ajtaja és ablakai előtt ülnek a képen az urak. Valamikor a II. Világháború után szűnt meg a szálloda, épületében üzlet, illetve a Román Iskola kapott helyet – legalább megmaradt nagyjából eredeti formájában.
Igazi étterem itt régóta nincs, szállodáról Eleken beszélni sem érdemes.
A Großes Wirtshaus ma is megtekinthető, keressék a Román Általános Iskolát, alatta az étterem helyén kínai ruhabolttal – változó idők, változó igények.
A kép egy XX. század eleji képeslap, valószínűleg még a Trianon előtti időkben készült. Az Elek TV gyűjteményéből származik.
1945 után nem készült sok képeslap Elekről, de az egyik körülbelül a következő módon ábrázolta az épületet, a háttérben a templommal:
A Mitte in der Fasta ünnep eleki hagyományai régi időkre nyúlnak vissza, valószínűleg még egykori német hazájukból hozták magukkal a telepesek. Mivel három héttel hamvazószerda után már nagyon éhes volt a nép a sok böjtölés miatt, a fiatal legények áthidaló megoldásként kitalálták, hogy felvonulnak a faluban, és tojásokat követelnek a lányos házaktól.
A gyűjtött tojásokból egy előre megbeszélt házban bőséges – kolbásszal is dúsított – rántottát készítettek, majd bor fogyasztása mellett éjfélig énekeltek, mulatoztak.
Egyesek a gyűjtött tojások héjait kifújták, felfűzték spárgára, majd a főtéri Rézi-kút szobrának nyakába, illetve a környező fákra akasztották díszítésként.
A 2011-es Mitte in der Fasta március 30-án volt.
A Leimen-Házban gyűltek össze délután az Eleki Németek Egyesületének tagjai, majd rövidesen kezdetét vette a tagok által hozott tojások előkészítése.
A tojások precíz kifújás után több “nyaklánccá” lettek alakítva.
A tojás-láncok elkészítése után a csoport felkerekedett a főtéren álló Rézi-szoborhoz, felakasztani a szobor nyakába a díszeket.
Bár elég kevesen voltunk jelen, minden korosztály képviseltette magát, a 6 éves Gyöngyvértől a nemrég 80. évét betöltött Ernő bácsiig.
A szobornál először Szelényi Ernő próbálta meg elhelyezni a nyakláncot, egy külön e célra készített speciális eszközzel.
Mivel az óvodások körében is ápolják a hagyományt, a már fennlévő nyaklánc tőlük származik – ezáltal kicsit nehéz volt Rézi nyakába illeszteni az egyesületi díszeket.
Végül Klemm Tamás segítségével minden láncot sikerült elhelyezni.
Ezután a tagságról csoportkép készült, rendhagyó módon Rézi szemszögéből.
A gyógyszertár előtt ezután egy mécsest helyeztünk el, megemlékezve Dr. Czirok Gyuláné egykori tagunkról, aki az elmúlt nyáron hunyt el.
Ezután együtt visszamentünk az egyesületi házba, ahol az asszonyok elkészítették a rántottát. Kellemes beszélgetéssel telt a vacsora, melynek során felköszöntöttük a nemrég nyolcvanadik életévét betöltött Szelényi Ernőt. Sok boldog születésnapot!
Az eseményről további képeket itt lehet megnézni.
1924. szeptember 30-án Eleken házasságot kötött Kneller Ferenc és Ruck Veronika (Jaschka). A vőlegény ezt megelőzően az Este u. 139. szám alatt lakott, a menyasszony pedig a Határ u. 608. alatt (mai utcanevek: Semmelweiss, Táncsics). A jeles esemény fotóját az eleki plébánián találtuk. Vajon hogyan alakult a házaspár élete 1944 után?
[Szerkesztette: Klemm Tamás – Az eleki Hans Schimpl által készített Sippenbuch az eleki egyházi anyakönyvek alapján tartalmazza az elekiek adatait. Ez alapján a következőket tudhatjuk meg a fénykép ifjú párjáról:
Kneller Franz 1901-ben született Eleken. Szülei Kneller Franz és Mahler Theresia voltak. Házasságot 1924-ben kötött Ruck Veronikával. Franz elhunyt 1946-ban a Szovjetunióban.
Ruck Veronika 1907-ben született Eleken, Szülei Ruck Josef és Weber Theresia. Haláláról nincs adat, valószínűleg nem Eleken hunyt el.
A házaspárnak egy gyermeke született, Kneller Veronika, 1927-ben.]
Rapajkó Tibor
elekfoto 