Szabadidőmben helytörténetet kutatok.
“Ami az egyik embernek szemét, a másiknak kincs.” ez a mondás jutott az eszembe, amikor minap a gyógyszertár mellett egy közterületi hulladékgyűjtőt vettem észre.
Gyermekkoromban több ilyen kuka is látható volt az utcákon, de mára már talán ez az egyetlen darab maradt belőlük. Furcsa, hogy már ez is “régiség”.
Wittmann Attila
Az 1956-os eseményekre emlékezett az ország október 23-án. Erre való tekintettel az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára a Facebook oldalán közzétett a “Pesti utca – 1956” című könyvből egy idézetet és ehhez tartozó levéltári dokumentumokat.
A könyvben az egyik fejezet Szigetvári Istvánról szól, aki egy kisebb csoport vezetőjeként részt vett a pesti harcokban. A fejezet címe: SZIGETVÁRI ISTVÁN “Maga lőtt, mi visszalőttünk, tehát kvittek vagyunk”.
A könyv letölthető a https://mek.oszk.hu/15200/15249/15249.pdf linken.
A visszaemlékezésében a pesti harcok mellett a gyermekkoráról és az 56-os forradalom utáni eleki életéről is mesél.
Egy frissnek nem mondható (2015.) kiadásra bukkantam, amelyben Elekről is esik pár szó. A történet a 411. oldaltól, egészen a 426. oldalig tart és a világháború idején játszódik.
Wittmann Attila
Itt a december, a kémények füstöt pöfékelnek, szürke, ködös az idő. Milyen szépsége lehet ennek az évszaknak?
Lukács Viktor ilyenkor sem adja fel, hogy megkeresse a természet és az időjárás által nyújtott szépségeket és megörökítse azokat.
Biztos sokakban felmerült már az ötlet, hogy felkutassák a családjuk eredetét és elkészítsék a saját családfájukat. Ilyenkor a második gondolat az, hogy ez mennyire időigényes és nehéz. Ha valaki mégis eltökélt, akkor két lehetőség közül választhat, vagy megbíz egy családfakutató céget, akik elvégzik helyette a munkát, vagy saját maga vállalkozik erre. Most azoknak szeretnék némi segítséget nyújtani, akik úgy döntenek, hogy nekivágnak ennek a „kalandnak”. Erről a témáról órákat lehetne beszélni és könyveken át írni, ezért most csak „kedvcsinálóként” osztanám meg saját tapasztalataimat.
A kivételes elekiek
Hála Johann Schimpl kemény munkájának az eleki sváb családok családfája egészen 1734-ig visszakereshető az általa készített Sippenbuch-ban. Ebben a kiadványban gyakorlatilag a betelepült német családok családfáját készítette el a betelepüléstől egészen 1946-ig. Tehát ha egy eleki sváb szeretné felkutatni a családfáját elegendő ezt a könyvet elővenni. (Tudomásom szerint a könyv Eleken nem kapható. Nekem Németországból sikerült beszerezzek egy példányt.)
Eleken a betelepítést követően a lakosság népesedésének és a helyi sváb családok közti házasságkötéseknek köszönhetően egyes családnevek gyakoribbá váltak. Egy régi mondás szerint: „Eleken nem tanácsos kutya után hajigálni, mert az ember egy Wittmannt, Striflert, Niedermayert vagy effélét talál el.” Ez is azt jelzi, hogy rengeteg hasonló nevű család élt egykor a településen, és ezen családok megkülönböztetése érdekében ragadványnevekkel illették őket.
A háború és a kitelepítés után ez a helyzet is gyökerestől megváltozott. Voltak akik el kellett, hogy hagyják szülőfalujukat, még mások megváltoztatták családnevüket félve a megtorlástól, de a ragadványnevek sok esetben még ezt követően is megmaradtak a köznyelvben. Erről korábban már Klemm Tamás az “Eltűnt nevek tovább élő családok” című cikkében írt.
Most az internetet böngészve találtam rá a témában Banner József: Elek község német személynevei című tanulmányára, amely az alábbi linken érhető el. Az oldal lefelé történő görgetésével töltődik be a következő lap. Az érdekes olvasmányban családnevek, történetek és táblázatok is bizonyítják, hogy a szerzője több személyt és forrást is felkutatott a téma pontos és részletes bemutatása érdekében.
Wittmann Attila
Egy korábbi írásunkban (Apróságok az eleki üzletsorról) már bemutattunk egy Bécs térképet, amelyen két lila pecsét volt látható. A pecsétek tanúsága szerint a térképet a “Schillinger Miksa és Fia , Elek (Arad VM)” árusította. Most egy levelezőlaphoz sikerült hozzájutni, amit 1901. augusztus 22-én adtak fel.
A pecséten jól látszik a felirat “Schillinger Miksa és Fia kézmű és rövidárú raktár Elek”. Valószínűleg ezt a lapot ugyanabban az üzletben vásárolhatták, ahol a térképet.
Dávid Zsolt barátom vásárolt meg egy 1943. májusi országos “telefonkönyvet”, amelyben természetesen Elek is benne van.
Wittmann Attila
Az urbárium a jobbágynak földesura iránti kötelezettségeit rögzítő írott vagy íratlan, a földesúr elhatározásán, szokásjogon vagy tételes jogon alapuló szabályrendszer volt. Írásos forma esetén egyúttal a földesúr és jobbágyainak a gazdálkodással kapcsolatos fontosabb adatait rögzítő összeírás is volt, tartalmazta többek között a jobbágyok kötelezettségeit, állatállományát, eszközeit, szerszámait, telkének nagyságát és milyenségét is. (forrás: wikipédia) Gyakorlatilag egyfajta kibővített “gazdasági összeírás” amiben szerepelt a gazdák neve is.
A képen Dr Glattfelder Gyula püspök látható középen, még jobb szélen Dr Csepregi Imre plébános.
elekfoto 