A fényképen valószínűleg Elek egyik legrégebbi háza (Erkel u. 11.) látható, melynek kora kb. 200 év, és amely egykoron kocsma is volt, sőt mellette pedig egy malom is állt. A fotó 1961-ben készült.
(Forrás: Hack Antal.)
Rapajkó Tibor
Rapajkó Tibor
Elek sajátságos történelmi helyzete miatt (egykori német többség, kiűzetés) ma több alapvető dologról szinte semmit sem tudunk, pl. azt sem, hogy kik tanítotak az eleki polgáriban az 1930-as években, pontosabban milyen tantestületi képek készültek akkor.
Ezért örvendetes az, hogy egy nem régen íródott helytörténeti munka közölt egy csoportképet, de úgy, hogy feltüntette az egykori tanárok neveit is, amit mi is átvettünk, még annak a tudatában is, hogy tudjuk, a másolás nem a legjobb minőségű, de itt a legfontosabb mégis az volt, hogy a nagyobb nyilvánosság előtt “láthatóvá” tegyük azokat, akik egykoron írni, olvasni és tisztességes életre tanították az eleki ifjúságot.
A képen a hátsó sorban balról jobbra a következők láthatók: Vitéz Marossy József, Zsák János, Eleméry Antal, Szajkó Mátyás, Kemenes Mátyás, Borsovitzki Gyula, Schlachter András, Hoffmann János, Hauck Mátyás, Jánossi Gyula és Poszt János.
Ülnek, balról jobbra: Kontúr Antónia, Kemenes Jolán, Marossyné Schwetter Erzsébet, Elekes Lujza, Zsák Antal ig., Zsák Jánosné, ?, ? és Zsák Antalné.
Forrás: Ament Andor: A 100 éves eleki Ament-ház születésnapjára. Bp., 2011. 24 p.
Rapajkó Tibor
Bauer Ferenc 1919. augusztus 28-án született Eleken. Az anyakönyvi bejegyzések szerint a család akkor a Gyulai u. 170. szám alatt lakott, ami ma valószínűleg a 21-es házszámnak felel meg. Az édesapja, Bauer Ferenc gazdasági alkalmazott ebben az időszakban, az édesanyját pedig Mahler Franciskának hívták. A keresztelő pap neve is híres, dr. Csepregi Imre, egykori eleki plébános (1913-31) és helytörténész.
A család nem sokkal később Medgyesegyházára költözött, így a kapcsolata gyakorlatilag megszűnt Elekkel.
Tanulmányait a háború alatt kezdte el, amit csak katonai szolgálata, sebesülése után, 1946-ban tudott befejezni. 1961-ben doktorált, 1978-ban pedig a mezőgazdasági tudomány doktora lett, de tanított a kecskeméti főiskolán is.
Foglalkozott ciroknemesítéssel, írt könyvet pl. növénytermesztésről és talajerő-gazdálkodásról is. Jelentőségét azzal is bizonyítani lehet, hogy életrajzát tartalmazza A Révai Új Lexikonának II. kötete is, mely Szekszárdon jelent meg 1998-ban, tehát még B. F. 2003. augusztus 26-i halála előtt!
Rapajkó Tibor
Hack Antal 1925. augusztus 27-én született Eleken egy szegény családban. 1945. január 2. és 1947. július 17. között kényszermunkán (málenkij robot) volt az édesapjával és az öccsével a Szovjetunióban.
A “bűne” csak az volt, hogy német. Az optimizmusa és humora szerencsére mégis hazahozta!
A fénykép az 1950-es évek elején készült.
Isten éltesse Tóni bácsi!
Rapajkó Tibor
A mai képen az eleki Hammer János és Ament György családja látható: Hirth Erzsébet, Hirth Franciska, a feleségek, a nagyszülők, valamint a gyermekek: H. Franciska, H. József, H. Veronika, H. Antal, A. Alojzia és A. Antal.
Egykoron nem volt ritka a nagy család még a jómódúaknál sem. Manapság sajnos az anyagiasság miatt “csak a jelen számít”, a jövő, így a gyermek kevésbé fontos, ami több mint bűn!
A fotó Reisz Gyögy tulajdona.
Rapajkó Tibor
Elek XX. századi története igen érdekesen alakult, hisz pl. erre a századra esett az egyik legtragikusabb esemény, vagyis az itteni németek elüldözése is (1946), de ugyanakkor a század végén (1996. július 1.) avatták Eleket várossá is, ami mindenképpen az egyik legnagyobb eseménynek számít! A gazdag történelmi múlt nélkül aligha kerülhetett volna sor ez utóbbira.
Az ünnepélyes városavató 1996. augusztus 4-én volt, a kedvezőtlen időjárás miatt helyszínül a városi sportcsarnok szolgált.
A Göncz Árpád, köztársasági elnök aláírásával ellátott oklevelet és a város kulcsát dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium önkormányzati helyettes államtitkára adta át Kecskeméti János (Fidesz), akkori eleki polgármesternek. A fénykép ezt az örömöt, büszkeséget örökítette meg!
A háttérben látható még az akkori dekoráció is, amely magában foglalta az eleki (gerolzhofeni) címerből a koronát, illetve az eleki zászló vörös-kék színeit is.
Rapajkó Tibor
Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918) száz évvel ezelőtt jelentős hadiflottával is rendelkezett, ahová hivatásosnak az egykori birodalom bármelyik részéről bárki jelentkezhetett. (Elekről vajon hányan lehettek?)
Tudomásunk szerint biztosan volt köztük legalább egy eleki is, akinek a nevét a Heti Újság 1993. december 16-i lapszámában találtuk meg. (Csonkaréti Károly: Magyar haditengerészek.) A szerző szerint ez az eleki Striffler (Strifler?) György hajómester, aki egykoron a Budapest csatahajó állományába tartozott, és 1899. augusztus 1-én fulladt a tengerbe. 1891-1900 között különben nyolc magyarországi tengerész halt hősi halált, köztük Strifler György is.
Hajómesterünket valószínűleg nem Eleken temették el, mert nincs benne a halottak anyakönyvében. Emléke családi hagyományokban sem maradt fenn, ami részben az 1946-os kiűzetéssel is magyarázható! Talán valamelyik bécsi levéltárban ma is ott “pihen” az ő személyes anyaga, esetleg a fényképe is.
A képen látható Budapest partvédő páncélos a Wien csatahajóval együtt a Monarch -osztályhoz tartozott, de már nem számított annyira modernnek a századfordulón. Ezek a hajók a Pola és Trieszt közötti partszakasz védelmét látták el.
Csak érdekességképpen: a hajó hossza 99,22 m volt, szélessége pedig 17 m, 300-500 tonna szenet tudott felvenni, a fegyverzetét 29 ágyú jelentette, 17, 8 csomóval haladt, és Triesztben épült.
A hajó történetéhez tartozik az is, hogy 1912-13-ig Horthy Miklós (1868-1957), hazánk egykori kormányzója (1920-44) volt a parancsnoka, a vesztes I. világháború után pedig a brit haditengerészethez került az egykori partvédő!
Ha ma megcsodáljuk ennek az egykori hadihajónak a képét, akkor képzeljük oda a “mi” Strifler Györgyünket is, aki egykoron, az úgynevezett boldog békeidőkben Európa második legnagyobb területű nagyhatalma csodálatos tengerpartjának egy szakaszát védte, ami szülőföldjétől kb. félezer kilométerre volt!
Rapajkó Tibor
A fényképen Wagenhofer Ede, egykori eleki plébánost /1960-91/ láthatjuk, amikor a rengershauseni plébánián kutatta az eleki németek őseit 1969. július 29-én.
A fotó az eleki plébánián található.
Habsburg Ottó emlékére
Rapajkó Tibor, Klemm Tamás
2009. május 23-án Eleken járt az utolsó magyar király, IV. Károly (1916-18) legidősebb fia. Erről az igen jeles eseményről az Eleki Krónika 2009. májusi és júniusi lapszáma is részletesen beszámolt (www.elek.hu).
2011. július 4-én Habsburg Ottó németországi otthonában csendben elhunyt. Világszerte megemlékeztek e nagy formátumú ember és politikus életéről. A méltatások nagy része főképpen arról szólt, hogy az egykori trónörökös sokat tett az európai egységért. Uniós képviselőként neki is köszönhető az, hogy Közép-Európából hazánk az elsők között léphetett be az EU-ba.
Habsburg Ottót egykoron nagy szeretettel és tisztelettel fogadták Eleken is. Bölcs gondolatait, politikusi mentalitását, egyáltalán emberi mivoltát nehéz elfelejteni.
Jelen volt 1984 májusában Gerolzhofenben is, amikor a betelepítés 260 éves jubileuma alkalmából megtörtént az első hivatalos kapcsolatfelvétel településünk képviselői és az őshaza között. Halála mindenképpen nagy veszteség, Eleken is.
Nagy tisztelettel emlékezünk Rá elhunyta után is.
Az itt közölt fénykép azt örökítette meg, amikor az elnök úr nyilatkozott az Elek Tv-nek.
A riportot az Elek Tv képviseletében ifj. Bágy György rögzítette az utókor számára, dr. Habsburg Ottó Rapajkó Tibor kérdéseire válaszolt. A fotót Lőrincz Attila készítette, a háttérben H. O. magyarországi titkára látható, illetve Pluhár László, Elek polgármestere és dr. Heim Lajosné alpolgármester-asszony.
A helyszín a Reibel Mihály Művelődési Ház főbejárata előtti terület volt.
Isten óvja Önt ott fent, Elnök úr!
Rapajkó Tibor, Klemm Tamás
A most bemutatott fotó az 1950-60-as évek fordulóján készülhetett az eleki plébánián. Nem egyszerű felidézni, mely személyek láthatók itt. Az ülő sorban balról a három pap egymás mellett Csizmadia atya, Ruck atya és Wagenhofer Ede (1910-1997), egykori eleki plébános. Wagenhofer plébános felett enyhén jobbra Brandt Mária, a későbbi Abonyi Józsefné. Mivel Ruck atya hazajöhetett Németországból, talán 1964 körüli a kép. Vajon milyen eseményt örökítettek meg ezen a fényképen, kiket lehet még felismerni közülük?
A képet megvizsgálva Zimmermann Ferencné a szereplők többségét azonosította, a következő eredménnyel:
Bár nem teljesen biztos a személyek azonossága, köszönjük a rejtély megoldását Zimmermann Ferencnének, illetve a rajzot Durst Norbertnek!
elekfoto 