elekfoto

Ma már alig képzelhető el, de az 1956-57-es tanévben 55 kisdiák kezdte meg tanulmányait az I. lányosztályban. (Még nem volt koedukáció!) Radnai Lászlóné Margó néni kiváló felkészültségét, emberi kvalitásait bizonyítja, hogy könnyedén megbirkózott ezzel a feladattal.

A képen láthatók névsora (balról jobbra)
Hátsó álló sor:
Marosán Ilona, Gábor Irén, Nagy Rózsa, Ónody Erzsébet, Ottlakán Erzsébet, Krizsán Ilona, Ollár Zsófia
Álló sor:
Sípos Teréz, Kopács Róza, Papp Lujza, Méri Ilona, Krisán Éva, Barkoczi Erzsébet, Bajusz Ilona, Schtrifler Magdolna,Döme Borbála, (Margó néni), Szalóky Ibolya, Mester Klára, Papp Eszter, Szatmári Erzsébet,Jova Ilona, Müllek Ágnes, Fodor Anna, Fazekas Mária, Janecskó Júlia, Doba Mária, Szőke Franciska
Térdelő sor:
Berczi Julianna, Brandt Mária, Kovács Erzsébet, Krizsán Mária, Áment Kornélia,( Margó néni), Waschick Mária, Szabó Ildikó, Baukó Éva, Kúti Zsófia, Nagy Julianna, Gémes Róza, Vizi Erzsébet
Ülő sor:
Gyurkovics Katalin, Hack Erzsébet, Szabó Mária, Fodor Ágnes, Árgyelán Anna ,(Margó néni) Bíró Rózsa,Fodor Julianna, Ottlakán Erzsébet, Tóth Erzsébet, Nedreu Anna, Nedró Zsófia, Tóth Ilona (A fénykép készítésekor négyen hiányoztak.)

Nemcsak a sok gyerek, de a sokféle mentalitás is kihívást jelentett, hiszen 1946 után 28 községből érkeztek Elekre azok a családok, akiknek gyerekeit az Általános Iskola tanítói betűvetésre, számtanra, olvasásra, emberségre oktatták, nevelték. Nagy volt a fluktuáció, sokan költöztek tovább (1.)

A IV. osztályban Müllek Antalné Irénke néninek már „csak” 36 gyerek között kellett megosztania gondoskodó szeretetét.

2007 óta kétévenként osztálytalálkozóra gyűlünk össze Rotyis Györgyné Áment Kornélia (Nelly) lelkes szervezésének köszönhetően.

S hogy milyen közös gyermekkori élményeket idézünk fel? Mi még értjük, ha valaki azt mondja, „a selyemhernyókat eperlevéllel etettük”, még fontunk búzavirág-koszorút a ballagók tarisznyájára. Hol van már a mezei búzavirág?

 Aki 1949-50-ben született (még otthon!), annak két általános iskolai bizonyítványa van; az elsőt, a Kossuth- címerest 1957 februárjában kaptuk, mint félévi értesítőt, aztán Riha Ilonka néninek miniszteri utasításra a 3. osztálytól kezdődően új Tanulmányi Értesítőt kellett kitöltenie számunkra. 1956 őszén orosz tankot is láttunk a Katonaság és a volt Polgári előtti kereszteződésnél, hiszen ott volt az iskolánk.

 De mi mindezzel nem sokat törődtünk, hiszen csak gyerekek voltunk, s a közös játék volt számunkra a legfontosabb. Sok játékot magunk készítettünk: papírból öltöztethető babát, melynek színes ruhatárát kis fülekkel lehetett – az egész osztályban egy mintára kivágott – babára illeszteni. Mennyit cserélgettük! Csináltunk „keljfeljancsit”vasgolyó segítségével sztaniolpapírból, „tulipánból kiskirályt” hajtogattunk, s vidámak voltunk, mint minden kisgyerek. A játék délután a napköziben vagy az utcán, az árokparton folytatódott. Ebben viszont már nem mindenki vehetett részt, sokaknak a háztartásban vagy a mezőgazdasági munkákban kellett segíteniük.

A felső tagozaton „nagy kirándulásokat” tettünk Nádor J. Istvánné Marika néni fáradhatatlan szervezésében. 1962-ben Szarvason, a „Pepi kertben” (Arborétum), a békésszentandrási duzzasztónál, a szőnyegüzemben jártunk. De emlékezetes maradt a Mezőhegyesi Cukorgyár meglátogatása is, nem is beszélve a nyári balatoni táborozásokról!

Az osztályt ötödiktől nyolcadikig Somos Józsefné Erzsike néni osztályfőnök kovácsolta közösséggé.

Tiszteltük, megbecsültük tanárainkat, segítettük egymást.

Ma ennek szellemében támogatjuk – erőnk szerint – a mai, kitágult világban szerencsét próbáló gyerekeinket, unokáinkat.

   Mester Klára

(1.) Janecskó János: Elek krónikája 1945-2005, 144. o.