A 2019. október 13-i helyhatósági választásokat nagy várakozással készültek az elekiek. Az eredmények alapján ez nem is volt alaptalan, hiszen a város vezetése alapjaiban változott meg.
Elek polgármestere a függetlenként indult Szelezsán György lett.
Szelezsán György
A képviselőtestület tagjai:
Botás Erika (független)
Ferenczi Zsolt (független)
Kecskés Andrea (független)
Pelle László (MSZP)
Turóczy András (független)
Veres Zoltán (független)
Eredményünkhöz gratulálunk, munkájukhoz sok sikert kívánunk! Klemm Tamás – elekfoto
Sokan mondják, hogy a fiatalokat nem érdekeli a választás. Dehogynem! Erre nincs jobb bizonyíték, mint az, hogy az ember felesége például képviselőfánkokat készít október 12-ére, ilyeneket:
Eleki képviselő-jelöltek: Melyik lesz a legjobb?
Persze ez a cikk csak egy most éppen aktuális szójáték kedvéért készült, és semmiképpen sem valódi komoly tartalmú. Kívánom a valódi, ember-képviselőknek, hogy ne hasonlítsanak ezekre a tészta-képviselőkre: Ne legyenek kívül szimpatikusak, belül viszont üresek. Továbbá ne legyenek túl édesek, de sótlanok sem!
És ami a legfontosabb, akit megválasztanak, ne úgy végezze, mint a fánkok…
Hazánkban 1945. november 4-én tartottak először titkos és általános választásokat, amikor is elsöprő jobboldali siker született, a kommunisták csak 17 %-ot kaptak!
A tragikus szovjet befolyás miatt azonban ez az eredmény nem sokat jelenhetett, hisz nagykoalíciót kellett alakítani, 1947-ben pedig már újból választani kellett, ahol a kommunisták már csaltak, de ez is kevés volt, sőt az 1949-es “választáson” már csak az ő jelöltjeik indulhattak. Ez a rendszer maradt tulajdonképpen egész 1989-ig.
Az 1904-ben elkészült Parlament a magyar demokrácia egyik legszebb jelképe ma is!
A kétpólusú világ összeomlása után, vagyis a Szovjetunió meggyengülése miatt Közép-Európa, így Magyarország is visszatérhetett ahhoz a nyugati demokráciához, amit hazánkban a több mint 40 éves kommunista elnyomás megszakított.
Magyarországon ilyen előzmények után 1990. március 25-én tartották a valóban demokratikus parlamenti választásokat, illetve szeptember 30-án a helyhatósági választásokat.
Tisztelgés Antall József nagysága előtt
A választások után megalakult az új kormány(MDF-FKGP-KDNP), melynek miniszterelnöke dr. Antall József (1932-93) volt.
Ennek az időszaknak érdekes lenyomatai a szórólapok, amelyeknek 1990-ben még sokkal nagyobb jelentőségük volt, mint napjainkban, hisz pl. akkor még nem volt internet (sem).
Tudni kell azt is, hogy abban az időben Eleken igen népszerű volt az SzDSz (a parlamenti választásokon Eleken győzött is) , az FKGP, az MDF és a Fidesz is, illetve az 1945 utáni tragikus lakosságcsere miatt az MSzP és a “megújult” MSzMP is.
Ma szemmel nézve igen egyszerűek ezek a minden szempontból történelminek számító szórólapok, ami valószínűleg a kezdetleges technikával magyarázható.
Tiszta lappal indult 1990-ben a Fidesz is.
Ilyen volt a Fidesz-é is. A legfontosabb információk itt is a hátlapon szerepeltek. Itt olvashatól a később sikerre vezető szlogen is: “Hallgass a szívedre, szavazz a Fidesz-re!” Ezen már szerepel Orbán Viktor neve is, aki már 1989. október 23-án követelte a szovjet csapatok távozását hazánkból. Erre csak 1991 nyarán került sor.
Isten, haza, család, az FKGP 1990-ben épített rá, ma is büszkén vállalható értékrend!
Történelmi pártként, természetesen jogosan az FKGP is nagy eséllyel léphetett fel. Akkor ez a patina sokat jelentett Eleken is. Sajnos későbbi tevékenységük miatt eltűntek a közéletből.
Az MDF szórólapja 1990-ből
A későbbi legnagyobb győztes, vagyis az MDF plakátja hűen kifejezi a “nyugodt erő” szlogenjét, vagyis a változás szükségességét, de kevésbé radikálisan.
Akkor még létezett a magát megújulónak nevező korábbi állampárt, az MSzMP is, ami a programját eléggé vulgár marxista módon “népszerűsítette”, szerencsére kevés sikerrel.
A marxizmusra épÍtett az MSzMP, ami már nem jöhetett be 1990-ben!
Érdekes módon 1990-ben helyi szinten nem volt annyira sikeres az SzDSz, hisz polgármesterjelöltjük, az akkori OTP-vezető, Emenet Ferenc nem lett polgármester. (1990-94-ig az SzDSz a legnagyobb ellenzéki párt volt.)
2012. október 7-én a gerolzhofeni polgármester-választás második fordulóját Thorsten Wozniak (CSU) nyerte meg, így a korábbi vezetőt, Irmgard Krammert (független) válthatja 2013. február elsejétől.
Thorsten Wozniak, az újonnan megválasztott gerolzhofeni polgármester a győzelmet ünnepli
(A fényképen középen közvetlenül a győzelem után az új polgármester a feleségével, balra a CSU helyi frakcióvezetője, jobbra pedig Markus Reuss, a gerolzhofeni CSU vezetője láható.)
Thorsten Wozniak 1976. július 30-án született Bayreuthban, 1982-től él Gerolzhofenben, ahol 1996-ban érettségizett is. Lapszerkesztőként és rádiós műsorvezetőként is dolgozott. 2007-ben nősült meg, 2008-ban született meg az első gyermekük, Jacob. Az 1980-90-es években a helyi csapatban is focizott. 2008-tól városi képviselőként is tevékenykedett.
A választási kampányában erre tette a hangsúlyt: Élhetővé kell tenni Gerolzhofent különösen a fiatal családok számára! (A választási plakátjain többek között ez szerepelt: elszánt, hozzáértő, alkotó.)
Áder János (1959-), az új köztársasági elnök Csornán született, jogászi végzettséggel rendelkezik. 1990-2009-ig fideszes országgyűlési képviselőként tevékenykedett. 1998-2002-ig a magyar országgyűlés elnöke, 2009-12-ig pedig a Fidesz színeiben európai uniós képviselő volt.
Schmitt Pál (1942-) minden szempontból tragikus és kellemetlen lemondása után 2012. május 2-án Magyarország köztársasági elnökévé választották.
Rapajkó Tibor: Mahler György(1879-?), aki szintén parlamenti képviselő volt
Mahler György életéről, politikai tevékenységéről sajnos igen keveset tudunk, amit a már többször emlegetett, főképpen az eleki németeket érintő tragikus múlttal magyarázhatunk!
A helyi anyakönyvekből viszont biztosan tudjuk a következőket: M. Gy. Eleken született 1879. december 8-án egy földműves családban. A szülei: Mahler György és Zellner (Zöllner?) Magdolna voltak. Ebben az időben a család a 383. házszám alatt lakott, ami ma a Hősök útjának felel meg. (Itt ma is egy régi ház áll, de valószínű, hogy ez nem a szülőház.)
Az interneten, az 1906-11-es országgyűlési évkönyvben megtaláltuk M. Gy. nevét, aki akkor a 48-as és Függetlenségi Pártot képviselte a szentannai választókerületből, ahol négy jelöltet győzött le.
Érdemes szólni röviden az akkori zűrzavaros belpolitikai helyzetről is: Ez a második Wekerle-kormány (1906-10) időszaka (1892-95-ig volt az első), amikor is a korábbi kormánypárt, a Szabadelvű Párt választási vereséget szenvedett 1905-ben. 1906-tól egy igen heterogén kormánykoalíció létezett hazánkban, aminek része volt M. Gy. pártja is.
A kormány kezdetben megkérdőjelezte pl. a vámközösség meghosszabítását Ausztriával, illetve kiállt a közös hadseregben a magyar ezredek felállítása mellett is, de érdekes módon később mégis paktumot kötöttek. A koalíció munkája elég eklektikusnak tekinthető, hisz pl. ebben az időszakban mind a mezőgazdaság, mind pedig az ipar érdekeit is képviselte.
1908-tól már felgyorsult a koalíció felbomlása, a miniszterelnök pedig 1909 tavaszán benyújtotta lemondását. (A kormány tulajdonképpen azért bukott meg 1910-ben, mert a választók szemében nem képviselte az elvárásoknak megfelelően a nemzeti és a demokratikus követeléseket.
Jó lenne azt is tudni, hogy pl. az ifjú Mahler György ebben az igen érdekes, de azért mégis roppant nehéz belpolitikai helyzetben hogyan tudott megnyilvánulni, mivel értett egyet és mivel nem!
Nem tudjuk viszont azt, hogy 1911 után volt-e még M. Gy. parlamenti képviselő, mert több évkönyvet nem találtunk az interneten. (Valószínűleg csak egy ciklust vállalt.)
Az viszont nagyon érdekes, hogy pl. miért írták azt Wittmann Jánosról, hogy 30 évig volt képviselő, hisz pl. 1906-11 között csak M. Gy. volt az!
Mindentől függetlenül büszkék lehetünk arra, hogy az egykori szentannai választókerületben Elek szerepe meghatározó volt, ami lakóhelyünk egykori nagyságát is bizonyítja.
Legvégül arról szeretnénk szólni, hogy nem ismert M. Gy. további élete. Az eleki halottak anyakönyvében sem találtuk meg, lehet hogy korábban elköltöztek, valószínűleg 1946 után ő is Németországban halt meg.
Források: – Izsák-Pölöskei-Romsics-Szerencsés-Urbán: Magyarország miniszterelnökei 1848-1990. Bp., 1993. 241 o.
-Stöckl, Johann-Brandt, Franz: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn. Weinheim, 1977. 244 o (A díszmagyaros fénykép is itt található.)
Mahler György egykori eleki országgyűlési képviselő
elekfoto 