A miniszterelnök fia Eleken kötött házasságot

Ezen az  esküvői képen  egy  boldog ifjú pár látható,  mit sem tudva,  mi vár még rájuk,  a családjukra,  de hazánkra is!

1942. július 16-án az akkor még Elekhez tartozó Lőkösházán kötött házasságot Kállay Kristóf (1916-2006), aki Kállay Miklós (1887-1967),  Magyarország akkori miniszterelnökének fia volt.
A szép menyasszony a lőkösházi Vásárhelyi Veronika (1920-2000).

Az egykori jeles eseménynek helyt adó kastély szerencsénkre  nem vált a céltalan rombolás és az enyészet martalékává, hanem éppen napjainkban újul meg,  “szebb mint valaha”  (fénykép 2012 tavaszáról)!

Mivel akkor Elek Csanád vármegyéhez tartozott,  ezért  a Makói Ujság július 17-i lapszáma is részletesen beszámolt a nem csupán családi ünnepélynek számító eseményről,  melyből többek között az derül ki,  hogy az akkori háborús időszak miatt a szerénységen volt a hangsúly.

Azt is tudjuk,  hogy akkor az ifjú pár nem tudott nászútra elutazni Velencébe (a menyasszony ezt szerette volna),  mert az após a visszatért,   biztonságosabb Kárpátalját tanácsolta.

Mivel Kállay Miklós 1942-44-ig Magyarország miniszterelnöke volt, Kristóf pedig a személyi titkára (az eleki anyakönyvi jegyzőkönyv szerint is),  így ez meghatározta az életüket,  sőt “súlyosbítva” azzal is,  hogy Kállay  Miklós Horthy Miklóssal (1868-1957) együtt nem szerette a nácikat,  de a kommunistákat sem,  ezért  kellett menekülniük, illetve emigrációban élniük a II. világháború után.

Kállay  Miklós emlékiratai szerint 1942-ben Horthy úgy tudta “rávenni” K. M.-t a miniszterelnökségre,  hogy az mondta neki,  az  első nagy német vereség után a Wehrmacht úgyis a nácik ellen fog fordulni,  vagyis van remény Magyarország számára is!

Kállay Kristóf és Vásárhelyi Veronika 1952-től 1995-ig Rómában éltek,  itt nevelték fel két fiukat is. Jelentős közéleti szerepet vállaltak a nyugati magyar emigrációban is.

Veronika jelentős írónak is tekinthető,  hisz több,  főleg életrajzi vonatkozású kötete is megjelent. Sajnos ezek hazánkban még gyakorlatilag ismeretlenek!

Kállay Kristóf sokat segített a magyar emigránsokon. Nagyon nagy dolognak számított az is,  hogy a Szuverén Máltai Lovagrend nagykövete is volt a Vatikánban.

Az egyik legnagyobb ajándék az életükben minden bizonnyal az volt,  hogy megélhették a magyarországi rendszerváltoztatást, és az 1995-ös hazatelepülésük után (Budapesten éltek) még bekapcsolódhattak a magyar közélet alakításába. (Kállay Kristóf a Kossuth Rádióban többször is beszélt életükről eléggé magával ragadó stílusában.-R. T.) 58 évig éltek boldog házasságban, ez mindenképpen példa mindenki előtt,  hisz problémáik nekik is voltak bőven,  de sohasem adták fel!

Mivel Veronika a fővárosban tanult egy egyházi középiskolában,  ezért tudott a későbbi férjével találkozni már 1937-ban Budapesten,  amiről így ír:  “…egy erős szemöldökű, komolyarcú,  magas fiatalemberrel,  s amikor kezet szorítottam vele,  töretlen biztonsággal tudtam,  hogy vele,  egyedül vele tudom  elképzelni az életemet.  Vannak ilyen egyedülálló és döntő pillanatok,  amikor eldől egy ember sorsa.”

Hetven évvel ezelőtt egybekelt az akkori Eleken két boldog ifjú,  de közbeszólt a történelem… Erre emlékeztünk.

Források:

Kállay Miklós:  Magyarország miniszterelnöke voltam 1942-44. Bp., 1991. I.k.315 o.,  II.k. 377 o.

Lakatos Sarolta:  “Csak az emlék maradandó.” (Vásárhelyi Vera)  Emlékképek dr.  Kállay Kristófné Vásárhelyi Vera életéből. In.:  Szabolcs-szatmár-beregi Levéltári Évkönyv. Nyíregyháza,  2009. március 21. ,  387-400 o.  (www.szabarchiv.hu)

Köszönet a képekért és több információért Megyeri Anikónak.

Rapajkó Tibor