Nemrég’ jutottam hozzá két kiadványhoz. Az egyik Arad Vármegye és Arad szabad királyi város monográphiája (1913-as kiadás) amit Dr. Jancsó Benedek szerkesztett 1905-ig, majd tőle Dr. Somogyi Gyula vette át ezt a feladatot. A másik ilyen történeti kiadvány a kétegyházi születésű Márki Sándor által megírt Arad Vármegye es Arad szabad királyi város története (1895-ös kiadás).
A két kiadványból kissé “szemezgettem”.
Dr Somogyi Gyula így ír Elekről:
Elek. Eleki járás. (Lásd I. 259 l.) Területe 26539 kat. hold. Lakói száma 7265. kevert lakósságú, túlnyomólag német község. Sikságon fekszik, az Acsev. vonala mentén. Átszeli a községet a kétegyháza-székudvari törvényhatósági út. Egykor Zaránd területén feküdt. Határolják: Nagypél, Ottlaka, a lőkösházi és jánosházi puszták, Kétegyháza és Szentbenedek-puszta határa. Földje nagyon termékeny. Termelnek gabonát, káposztát, burgonyát. A lakósság nagy sertéskereskedést és sertéshizlalást folytat. Valóságos sertésbörze van Eleken.
Elek 1856-ig község volt, ekkor kapta a mezővárosi cimet. Az oláhok Alexeának nevezik. Temploma egy sírkertben 1735-ben épült. 1790-ben építették a nagy templomot. Lakóssága eredetileg magyar, de ez kipusztulván, németeket telepítettek be. 1717-ben Harrucker népesítette be birodalmi németekkel (Baden, Württemberg, Rajna-völgy).
Topográfiai helyek: liba-legelő, uj-földek, homok-gödör, Ottlaka-szőlő, Kispél (melyet az országút kétrészre szel: Kis-Kispél és Nagy-Kispélre), Papi-domb
elekfoto 