Timár László egykori eleki, jelenleg Szekszárdon élő olvasónk kedves levelet küldött a napokban, melyben több érdekes családi-történelmi adalék mellett édesanyja elmondása alapján közölte az Országzászló képein szereplő kislányok neveit.
Országzászló-emlékmű 1.
Ezek szerint a képen álló négy díszruhás lányka a következő:
A kép jobb szélén édesanyja, Tihanyi (Tisch) Olga, melette Angyal Ilonka (a korabeli postamester lánya), balról a második egy Szajkó nevű kislány, az iskolaigazgató lánya, akinek a keresztnevét nem tudja Timár úr édesanyja.
Ismét beigazolódott számunkra, hogy hasznos közzétenni a régi fényképeket, hisz enélkül talán soha nem derült volna fény a rajtuk levők kilétére.
Köszönjük az érdekes adatokat Timár Lászlónak és édesanyjának!
Nemrég érkezett a következő szép, általános iskolai ballagási csoportkép. A helyszíne megegyezik a korábbi, a tantestületet ábrázoló képekével.
1953-as ballagási csoportkép
Akkoriban külön fiú- és lány osztályok voltak, a kép tanúsága szerint. A fotó az 1952-1953-as tanévben végzett nyolcadikosokat örökítette meg tanáraikkal. Középen, fehér öltönyben Radnai László, mellette balról Nádor Józsefné, Marika néni, jobbról pedig Mester Klára és Mester György, iskolánk későbbi névadója látható.
Ki ismeri fel a rokonát a képen?
A fotót köszönjük Tiba Andreának, akinek az édesanyja, Galbács Zsófia felülről a második sorban, a jobb szélen látható.
A két háború közt egy Országzászló-emlékmű állt a templom mellett, nagyjából azon a helyen, ahol a mostani 1848-as emlékmű áll. A háború után a kommunista hatalom ezt lebontotta, majd később létesült a helyén a mai körbekerített obeliszk.
Országzászló-emlékmű 1.
Amint a képen jól látszik, az emlékmű oldalán Nagy-Magyarország térképe volt látható kereszttel, a bástyától délre egy zászlórúd volt a zászlóval (az első képen bal, a második képen jobb oldalon). A magyar politika meghatározó törekvése volt a Trianoni-békediktátum következményeinek, az ország elvesztett területeinek visszaszerzése, az országot ért igazságtalanságok megtorlása, és ennek szellemében épültek ilyen jellegű emlékművek az országban sok helyen.
A “Zöld Könyvben” írják, hogy a harmincas években egyszer néhány enyhén ittas fiatalember fel akarta akasztani a Mitte in der Fasta ünnepség szellemében a tojáshéj-koszorút az emlékmű mellett álló szökőkút Neptun-szobrának nyakába, és eközben véletlenül lelökték a szobrot a talapzatról, amely összetörött. (Később tettüket megbánva csináltatták a helyére a mai lányalakot.) Az esettel nagyjából egy időben egy mentálisan sérült, beteg ember megrongálta az országzászló zászlórúdját.
A két esetet a csendőrség előbb, tévesen egységként értelmezve politikai bűncselekményt feltételezett a cselekmények mögött, és kemény kihallgatási módszereket alkalmazva bírták rá a gyanúsítottakat a vallomástételre – többeket súlyosan megvertek, bántalmaztak. Végül kiderült a tévedésük, de az eset rossz emléke sokáig élt a helyiek emlékezetében.
Országzászló - 2.
Az Országzászlóról Wittmann Attila küldött két képet, valamint a képeslapot, eleki vonatkozású gyűjteményéből – köszönet neki értük!
Képeslap az Országzászlóról, Wittmann Attila gyűjteményéből.
A képeslapon látszik, hogy a zászlórúd eredetileg a bástya tetejéből állt ki, nem pedig mellette állt. Wittmann Attila szerint az ilyen emlékműveket 1948-49-ben bontották le, és emeltek helyükre 1848-as emlékműveket a 100 éves évfordulóra – így kevésbé volt feltűnő az ideológiai váltás.
Nemrég elkezdődött az újonnan bevezetendő járási rendszer társadalmi egyeztetése.
A járásokat az 1983-as év végén szüntették meg Magyarországon, mostani újra felélesztésükkel egy régi közigazgatási hagyomány elevenedik fel majd, amikor létrejön a 168 új járás és a budapesti körzetek.
A “járás” megnevezés történelmi eredete az, hogy a létrehozásukkor olyan közigazgatási körzeteket kívántak létrehozni, hogy az ügyintézés céljából otthonukból útra kelő alattvalók egy napi oda-majd visszaúttal (egy napi járással) elintézhessék dolgukat.
Érdekesség, hogy bár nem különösebben nagy település, korábban Elek is járási székhely, sőt, a trianoni békeszerződés hatályba lépése után pedig még pár évig Csonka-Arad vármegye székhelye is volt.
elekfoto 