Itt az ideje a talaj-előkészítő munkálatoknak – az aratás mozgolódása után most ez köti le a mezőgazdasággal foglalkozókat. Jönnek-mennek a nagy gépek, jellemzően komoly talajlazító, tárcsázó eszközökkel felszerelve.
A munkafolyamat időtlen idők óta meghatározott módon zajlik, csak éppen egyre modernebb a hozzá használható technika.
Nem olyan régen még lehetett látni működés közben a képen látható lánctalpas gépszörnyet Eleken és környékén. A legendák szerint valamilyen második világháborús harctéri eszköz alvázára épültek ezek a traktorok. Egy ilyennel esett meg az a történet, mely szerint a traktoros alkoholos befolyásoltság és/vagy egyszerű fáradtság miatt elszundikált szántás közben, majd pár perc múlva arra ébredt fel, hogy éppen egy romániai tanya felé tart. Még időben megállította a gépet, így csupán az államhatáron és néhány földön szántott keresztbe egy igen hosszú barázdát… biztosan okozhatott némi bonyodalmat a határőrizeti szerveknek.
Id. Klemm István lánctalpas traktorral és kezelőjével a határban, 1958 körül
A képen idősebb Klemm István, a termelőszövetkezet egykori agronómusa, valamint a tsz egyik traktorosa látható, amint rövid pihenőt tartanak a földmunka közben. Sajnos nem tudjuk pontosan, mikori a kép – valószínűleg az 50-es évek közepe, vége felé készülhetett.
Előző cikkünkben említettük, hogy több fénykép is készült 1964-ben a toronyból, egy Elekről szóló tanulmányhoz.
Az előző kép a Gyulai utat mutatta, északi irányban, a mostani pedig a nyugati ablakból készült. A Kétegyházi út belső szakaszát ez idő tájt Tanácsköztársaság útjának hívták, de, ha nem tévedek, volt korábban rövidebb ideig Sztálin-, és még korábban Hitler út is – ezt a fontos utcát mindig az aktuális diktatorikus hatalom kedvenc témájáról vagy erős emberéről nevezték el. Igazán szerencse, hogy valahová vezet, és végre rendes neve van manapság.
Kilátás a toronyból nyugati irányban, 1964.
A kép érdekessége többek között a plébánia udvara a szép veteményessel. Wagenhoffer plébános nyilván szeretett kertészkedni.
Ma is körülbelül ez látszana innen, persze egy-két épület változott, van kerékpárút, és a villanyoszlopok sem fából vannak manapság.
Városunk ismertetőjegye és jelképe, egyben az egyetlen valamelyest eredeti állapotban maradt műemléke a templom. Tornya messziről látszik, hisz jó magas – ez a szerencsés tulajdonsága kiváló kilátást biztosít belőle. Mindig szerettem nézegetni a toronyból készített fotókat, bár, érdekes módon, jómagam még nem jártam fent.
A most következő képet nagymamám, az egykori tanítónő, Gáspár Lászlóné Torday Adél készítette. 1964-ben egy pályázaton vett részt, melynek témája “Elek község szocialista fejlődése” bemutatása volt. A pályázaton harmadik helyet, és egy akkori viszonyok közt komoly pénzdíjat nyert alkotást a két lányát egyedül, igen szerény körülmények közt nevelő tanítónő hosszas munkával állította össze.
Nem lehetett igazán könnyű dolga, hisz ő maga nem született eleki volt, így valamelyest kívülállóként készítette el a történeti művet. Szerencsére nem csak a címmel megadott témáról írt, hisz akkor húsz év történéseit kellett volna csupán összefoglalnia… a tsz-ek létesítéséről, és egyéb “nagyszerű” szocialista vívmányok létrehozásáról. Ehelyett rendesen utánajárt Elek történetének, a dicső szocializmus előtti éveket is figyelembe véve.
Sajnos nem volt lehetősége sok fényképet készíteni, de a szépen bekötött kéziratba azért bekerült három egész jól sikerült fénykép, amit illusztrációként készített a történet mellé. No de félre a szöveggel, lássuk a képet. Íme:
Kilátás a templom tornyából északi irányba, 1964
Az itt látható kép (rákattintva nagyítva is nézegethető) északi irányban mutatja a kilátást, tehát a Gyulai utat látjuk.
A látóhatárt kémlelve feltűnik, hogy a jelenlegi benzinkúttal szemközti házak, és az azok mögötti negyed (Gerolzhofen utca) helyén akkor még csupán vályogvető tavak, illetve rétek voltak – maga a benzinkút sem létezett még. A falu vége a mostani Vécsey sor sarkán volt.
Az előtérben lentről fölfelé látszik egy háromszög a templom melletti iskolaépület tetejéből, utána a palatetős, látszólag fehér tetejű épület Fröhner János lakóháza, aki akkoriban fodrász volt, és műhely-bolthelyisége is itt volt. Ő később a ház lebontása után a Lökösházi úton lakott és dolgozott, a Gimnázium épületével szemben. Ezen épületek helyén ma a Polgármesteri Hivatal, illetve a mellette levő utca van.
A Fröhner-ház után következett a Vertán-féle ház, melynek tulajdonosa gyógyszerészként dolgozott. Érdekessége, hogy ez az épület a Gyulai út és a régi piactér (ma parkoló, az Anno Söröző mellett) sarkán állt, udvara és kertje pedig eredetileg a József Attila utcáig ért. Később a kert végébe épült a két nagy tömbház, legújabban pedig a ház helyére került a ma a postahivatalnak is helyt adó nagy lakóház.
E sorok írója sokat játszott az egykori rendkívül hangulatos, parkosított kertben, mivel gyermekkorának kezdetét ott töltötte, 1982-ig, ami után az akkorra erősen omladozó épületet lebontották.
A mai aszfaltozott “városi” környezet, ami ott látható, sajnos nem nevezhető valami szépnek, viszont legalább jó sok család lakik a házakban, amik ide épültek, nem csak egy.
Az Ady Endre utca mai park jellegű szakasza akkoriban piactér volt, és a sarkán álló mai Anno söröző, egykori Kunditz-ház homlokzata ma is ugyanilyen. A mai garázssor helyén is valamilyen, a mostani kinézetéhez hasonló kerítés volt, részben bolthelyiségekkel, gondolom a piactér miatt, melyektől jobbra egy nagy ház látható – ez szintén ma is ott áll, csak éppen az ablakai lettek sokkal kisebbek, és a homlokzata egyszerűbb.
A Gyulai úton tovább szemlélődve látszik, hogy a mai Idősek Klubja akkor is ugyanígy állt a Semmelweiss-utca sarkán, ahogyan a legtöbb épület alakja a maiakhoz hasonlít, persze kivéve az időközben épült új házakat.
Az út kanyarulatában, a mai benzinkút utáni részben fehérre festett beton védőkorlátok voltak, amiket messziről látni.
Nemrég kaptuk a szomorú hírt, hogy augusztus 22-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Szikes Péterné, az eleki általános iskola egykori tanára.
Szikes Péterné Lehoczki Mária 1940-2011
Egész generációkat tanított rajzolni az iskolánkban, néhányan tanítványai közül később kollégái lettek. Felnőttek és gyerekek is mindig szerették és tisztelték. Remek órái, kedves természete felejthetetlen élményt jelentenek minden tanítványának.
Hack Antal 1925. augusztus 27-én született Eleken egy szegény családban. 1945. január 2. és 1947. július 17. között kényszermunkán (málenkij robot) volt az édesapjával és az öccsével a Szovjetunióban.
Hack Antal
A “bűne” csak az volt, hogy német. Az optimizmusa és humora szerencsére mégis hazahozta!
A mai képen az eleki Hammer János és Ament György családja látható: Hirth Erzsébet, Hirth Franciska, a feleségek, a nagyszülők, valamint a gyermekek: H. Franciska, H. József, H. Veronika, H. Antal, A. Alojzia és A. Antal.
Egykoron nem volt ritka a nagy család még a jómódúaknál sem. Manapság sajnos az anyagiasság miatt “csak a jelen számít”, a jövő, így a gyermek kevésbé fontos, ami több mint bűn!
Gyakran hallani helybeliektől, hogy mennyire szörnyű ez a környék, nem lehet sehova elmenni, nincs mit csinálni, unalmas.
Sajnos, van benne valami, hisz nem lesz itt az egyik pillanatról a másikra hirtelen egy vidámpark, nem költözik ide a Salzburgi Ünnepi Játékok, de még az Oktoberfest sem. Városunk nem egy hihetetlen izgalmas hely így első ránézésre. Nyugi van, de azért ez talán nem is olyan nagy baj. Az a nagyvárosi pezsgés nem pezseg itt annyira, hisz se egy felhőkarcoló, se egy izgalmas metró-aluljáró nincs, híres várromról, sokcsillagos wellness-hotelről és strandról nem is beszélve. Ezek mind lehetnének itt, csak hát még sincsenek.
Még a mozink is bezárva, szétszedve árválkodik, kellett nekünk olyan sok videomagnót vásárolni annak idején – hát, ezzel is megjártuk.
De azért ne legyünk ennyire savanyúak, lássuk be, környékünkön mégis vannak érdekes helyek, még olyanok is, ahová szinte helybeliként is érdemes ellátogatni.
Pár kézenfekvő úticélra persze a rutinos olvasó rögtön legyint, hogy “ááá, minek menjünk el a Várfürdőbe, voltunk ott már 10 évvel ezelőtt párszor, unalmas…” – azért javaslom nekik, hogy néha ellenőrizzék, mi újság az ilyen helyszíneken. Nem biztos, hogy nem éri meg kipróbálni, hisz mindig fejlesztenek valamit az attrakciókon.
Őszi tippünk egy kellemes kirándulásra a Pepi-kert megtekintése – október közepe-vége táján leginkább ajánlott, természetbarátoknak remek sétahelyszín.
Kedvcsinálónak pár kép, igaz, bár tavalyiak, de ősz van idén is, tessék elmenni oda, Szarvas nincs is annyira messze!
Ő volt az, akinek az arborétumot köszönhetjük.
Tavaly november első napjaiban jártunk ott, érdemes figyelni a szép színes lombokat! Nyáron ehhez képest egyhangú a látvány, amikor nagyrészt minden egyformán zöld.
Sárga színek uralkodása
Reggel 8-tól sötétedésig lehet sétálgatni, a belépő nem borsos, és garantált a friss levegő. Azért ne szandálban vagy magassarkúban jöjjön a látogató, de nem kell túrabakancs sem. Estefelé már hűvösebb lesz ilyenkor ősszel, érdemes rétegesen öltözködni.
Piros háttérképeket kedvelők részére
Ezek a képek 2010. november 6-án készültek. Egy derült hétvégén szép napot lehet eltölteni a csodaszép növények között.
Ginkgo Biloba ősszel
Az arborétum honlapján bőséges információ olvasható a park nyitvatartásáról, szolgáltatásokról, látnivalóiról. Érdemes megnézni itt: http://www.pepikert.hu.
Nem csak növények laknak itt!Színpompás tisztás
Környékünk egyik legszebb természeti környezete a park, igazán megéri felkeresni!
Valamikor ma hajnalban ötezredik alkalommal tekintették meg a blogunkat. Tavasz óta.
Ez tulajdonképpen semmi különös, és a megtekintések valamekkora hányada a szerkesztőség tagjainak köszönhető, amolyan munka közbeni ellenőrzésként, de mégis azt mutatja, hogy van értelme csinálni.
Pezsgőt azért nem bontunk, de mégsem kis dolog, hogy ennyien olvastak minket. Köszönet érte!
És ehhez még hozzájön a német nyelvű párhuzamos változat látogatottsága, amely ugyan csekélyebb, hisz azt sokkal később kezdtük el, és a német nyelvű érdeklődők általában az idősebb, nem internet-felhasználó korosztályhoz tartoznak, ennek ellenére a német változat is nemsokára eléri az 500-at. Talán hozzájárulunk kicsit általa Elek ismertségéhez a világban…
Óriási mennyiségű képanyagot szkenneltünk az utóbbi időben, de továbbra is kérünk bárkit, akinek lenne képe, története, érdekes témája, amit meg lehet itt jeleníteni, jelentkezzen! E-mail címünk az “Önnek is van egy fényképe?” menüben!
Nem szoktunk célzottan anyaggyűjtési felhívásokat közzétenni egy-egy konkrét témára, de most megpróbálkozunk vele. Jelenleg anyagot keresünk tehát a következő témákhoz:
– Elek vasútvonalának története
– Törzsök Attila és az Éneklő Elek
– Az eleki téglagyár
Kérünk mindenkit, aki tud valamit ezekről, azaz fotója vagy valamilyen története van róla, ne kíméljen az információkkal!
elekfoto 