Szerző: wittmannattila

Szabadidőmben helytörténetet kutatok.

Kategóriák
emberek esemény

Kárpótlás a “Malenkij robot” áldozatainak

A németországi „BVA“ honlapján megjelent a német parlament pénzügyi bizottságának döntése az egykori német állampolgárságú vagy NÉMET SZÁRMAZÁSÚ polgárok kényszermunkára hurcolás miatti kártalanításáról.Aki a BVA honlapján elérhető űrlapokat kitöltve a szükséges bizonyítékokkal együtt beadja a kérelmét, az a személy, vagy hozzátartozója 2 500 EURO egyszeri kártalanításban részesül. (Beadhatja a kérelmét még élő málenkij robotos, és a 2015. november 27-e után meghalt málenkij robotos házastársa, vagy gyermeke.)

Az alábbi német nyelvű levél tartalmazza azt a linket, ahonnan a szükséges dokumentumok letölthetőek.

Sehr geehrte Damen und Herren,

Liebe Landsleute,

Der Haushaltsausschuss des Deutschen Bundestages hat am 6. Juli 2016 die Richtlinie über eine Anerkennungsleistung für ehemalige deutsche Zwangsarbeiter (sog. ADZ-Anerkennungsrichtlinie)  gebilligt.  Danach sollen die Betroffenen für ihr erlittenes Zwangsarbeiterschicksal eine finanzielle symbolische Anerkennung in Höhe von 2500 € erhalten.

Die ADZ-Anerkennungsrichtlinie trat am 1. August 2016 in Kraft, dementsprechend ist das Antragsformular mit erläuternden Hinweisen seit dem 1. August 2016 auf der Homepage des Bundesverwaltungsamtes unter  www.bva.bund.de/zwangsarbeiter

(http://www.bva.bund.de/DE/Organisation/Abteilungen/Abteilung_BT/Zwangsarbeiter/zwangsarbeiter_node.html) erreichbar.

Unter der genannten Internetadresse finden Sie folgende Dokumente:

– ADZ-Anerkennungsrichtlinie,

– Merkblatt (mit den wichtigsten Informationen zur Antragstellung),

– Antragsformular,

– Vollmachtsformular.

Die wichtigsten Informationen laut Richtlinie sind kurz zusammengefasst die folgenden:

  1. Den An­er­ken­nungs­be­itrag können ehe­ma­li­ge deut­sche Zwangs­ar­bei­ter, die als Zi­vil­per­so­nen auf­grund ih­rer deut­schen Staats­an­ge­hö­rig­keit oder Volks­zu­ge­hö­rig­keit kriegs- oder kriegs­fol­gen­be­dingt zur Zwangs­ar­beit her­an­ge­zo­gen wur­den er­hal­ten.Berechtigte laut Richtlinie sind also Personen die wegen ihrer deutschen Staatsangehörigkeit oder deutschen Volkszugehörigkeit zwischen dem 01.09.1939 und vor dem 01.04.1956 durch eine ausländische Macht zur Zwangsarbeit verpflichtet wurden. Antragsberechtigt ist nur, wer als Zivilperson zur Zwangsarbeit verpflichtet wurde.
  2. Können Hinterbliebene die Leistung erhalten? „Wenn der Berechtigte in der Zeit zwischen dem 27.11.2015 und dem 31.12.2017 verstorben ist (!!!), kann ein Hinterbliebener (d.h. ein Kind oder Ehegatte) die Anerkennungsleistung erhalten.“ Als Grundlage der Richtlinie dient nämlich die Entscheidung des Deutschen Bundestages vom 27. November 2015. Ist also jemand der Zwangsarbeit geleistet hat, vor diesem Datum verstorben, können die Hinterbliebenen diese Leistung leider nicht erhalten.
  3. Wo und wie ist der Antrag zu stellen? Die einmalige Anerkennungsleistung erhalten Sie nur auf schriftlichen Antrag. Der Antrag ist in deutscher Sprache an das Bundesverwaltungsamt, Außenstelle Hamm, Alter Uentroper Weg 2, 59071 Hamm, Deutschland zu richten.

Für Auskünfte steht Ihnen ein telefonischer Service in Deutschland

unter folgender Telefonnummer zur Verfügung: +49 (0)22899 358 9800.

Per Mail erreichen Sie die Servicestelle unter: adz@bva.bund.de

  1. Bis wann kann der Antrag gestellt werden? Die Antragsfrist endet am 31.12.2017 (Ausschlussfrist).
  2. Wer ist von der Anerkennungsleistung ausgeschlossen? Nicht leistungsberechtigt ist, wer der Leistung unwürdig ist. Unwürdig ist gemäß § 8 Abs. 3 der Richtlinie insbesondere, wer
  • der nationalsozialistischen oder einer anderen Gewaltherrschaft erheblich Vorschub geleistet hat oder
  • Kriegsverbrechen oder Verbrechen gegen die Menschlichkeit begangen oder daran teilgenommen hat oder durch sein Verhalten gegen die Grundsätze der Menschlichkeit verstoßen hat oder
  • in schwerwiegendem Maße seine Stellung zum eigenen Vorteil oder zum Nachteil anderer missbraucht hat.

Forrás: http://www.heimatmuseum.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1253%3A2016-08-11-09-15-21&catid=58%3Ahirek&Itemid=88&lang=hu

Erről a kártalanításról az egyik kereskedelmi rádióban is hallottam egy riportot. Abban azt javasolták, hogy az érintettek vegyék fel a kapcsolatot a helyi német kisebbségi önkormányzattal, ott valószínűleg tudnak segíteni.

A magyarországi (Magyar Állam által fizetett) kárpótlásról itt: http://www.zentrum.hu/hu/2014/07/karpotlas-malenkij-robot-tuleloknek/ lehet olvasni.

 

Wittmann Attila

Kategóriák
ipar mezőgazdaság történelem

Sörraktár Eleken

Egy aukciós oldalon leltem rá erre a sörösüvegre. Sajnos már az aukció lezárta után, így nem tudtam megvásárolni, de a képet azt most közkinccsé tudom tenni.

A sörösüveg felirata: Dreher sörfőraktár Elek
A sörösüveg felirata: Dreher sörfőraktár Elek

Az üveg bizonyítja, hogy a Drehernek Eleken volt egy sörfőraktára. Azt már eddig is tudhattuk, hogy nálunk hagyománya van a bor készítésnek és fogyasztásnak. De ezek szerint a “sörös életben” is fontos szerepet töltött be a település.

 

Wittmann Attila

Kategóriák
építészet épületek emberek fotózás történelem

Újabb képek a Bánhidy kastélyról

A Bánhidy kastély a II. világháború után iskolaként üzemelt tovább. Egy elég kis létszámú osztály járt ide. Ezeket a képeket az internetet böngészve találtam meg.

banhidy

Íme a kastély iskola. Ezt a címert 1957-et követően vezették be, tehát a kép biztosan 1957 után készült.

banhidy2

Eleken is él még olyan személy aki bizony ebbe az iskolába járt egy rövid ideig. A képek megtalálhatóak:

https://gallery.hungaricana.hu/hu/Fortepan/38242/?img=0&bbox=-1524%2C-3220%2C6524%2C48

https://gallery.hungaricana.hu/hu/Fortepan/38245/?img=0&bbox=-1891%2C-4128%2C8547%2C112

 

Kapcsolódó cikkeink:

Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya

Danilov Mihály, a lőkösházi orosz

Nem csak a Bánhidy-címerről

Ismét Danilovról (1880-1943)

A Bánhidy család története

 

Wittmann Attila

Kategóriák
épületek emberek történelem

Csermő

A korábban Arad vármegyei település ma Románia területén található, Borosjenőtől 20 km-re északra. Első hallásra senkinek nem mond ez a településnév semmi különöset. Azonban a történetét böngészve két érdekességre is rábukkanhat az érdeklődő.

csermő

A wikipédia szerint:

“A település hányatott sorsú, többször újratelepítették. 1828-1838-ban Fascho József, báró Bánhidy Antal, Vásárhelyi János és gr. Königsegg szerezték meg a kincstártól, majd román és Békés és Bihar vármegyei jobbágyokat telepítettek be.”

“Míg 1854-ben Almáskamarásról és Szentmártonból  német földműveseket telepítettek be, és ekkor alapították a római katolikus plébániáját is.”

A vasútállomás épülete 2012-ben. (Forrás: internet)

Az 1828-1838-as betelepítésben Bánhidy Antal és Vásárhelyi János is részt vett. Báró Bánhidy Antalnak a mai Lőkösháza területén voltak birtokai és kastélya. Vásárhelyi János volt a mai  Vásárhelyi-Bréda kastély építtetője, aki szintén birtokkal bírt Lőkösháza területén. Az biztosan állítható, hogy ezen betelepítéskor jó eséllyel az akkori Elek területéről is költöztethettek oda jobbágyokat.

Mint tudjuk sok eleki származású él Szentmártonban és Almáskamaráson (amely települést eleki németek telepítették újra). Szinte biztos, hogy az 1854-es betelepítés őket is érintette.

Így vélhetően ma is élnek eleki német származásúak Csermőn.

A 2002-es népszámlálás szerint azonban a magukat német nemzetiségűnek valló lakosok száma már csak 16 fő az 1824-ből.

Számomra az az igazi “testvértelepülés” ahol őseink másik ágának leszármazottai laknak. Mondjam azt “unokatestvéreink”, hiszen közös ősöktől származunk. Ilyen például Lőkösháza, Ottlaka, Szentmárton, Álmáskamarás és most kiegészíti a sort Csermő. Igaz a magukat német nemzetiségűnek vallók száma folyamatosan csökken ezen a településeken, de mindettől függetlenül az őseit senki sem tagadhatja le.

Wittmann Attila

Forrás:

http://www.wikipedia.com

 

Kategóriák
épületek család emberek politika történelem Uncategorized

A Bánhidy család története

Elek történetéhez részben a Bánhidy család sorsa is kötődik, hiszen a mai Lőkösháza területén -ami egykor Elek területéhez tartozott- volt megtalálható a Bánhidy kastély. A kastélyról “Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya” címmel Rapajkó Tibor barátunk korábbi írásában már olvashattunk.

A napokban egy kisebb kutatásom kapcsán “futottam össze” újból a Bánhidy családdal, így gondoltam összegyűjtök pár információt, hogy kik is voltak ők.

A wikipédiát böngészve találtam rá a család rövid történetére:

A Bánhidyak jobbágy ősei Nyitra vármegye területéről származtak, a család első ismert tagjai Ferenc és György testvérek, akiket 1718-ban a nyitrai káptalan felmentett a jobbágyi kötelezettségeik alól. Még ugyanabban az évben, 1718. december 4-én III. Károly nemesi rangra emelte őket a Rákóczi-szabadságharc alatt tanúsított lojalitásukért. A nemességet szerző Ferenc két fia vitte tovább a család nevét, József a későbbi bárói ágat, míg Gáspár a köznemesi ágat alapította. József unokája, Antal, Arad vármegye főszolgabírája, majd alispánja volt,1840-ben királyi tanácsos lett, 1859-ben osztrák birodalmi báróságot is kapott érdemeiért. Ezt a bárói címet Antal legidősebb fia, Albert nevére 1875-ben Magyarországra is kiterjesztették. Albert Csanád vármegye főszolgabírája, később pedig alispánja is volt. Az 1843-as pozsonyi országgyűlésen és 1848-ban Pesten is képviselősködött, 1865-ben pedig vármegyéje főispánjává nevezték ki. A család talán legkiválóbb tagja Béla politikus és újságíró volt. A bárói ág sajnálatosan Bánhidy Antallal 1929-ben kihalt.

banhidicimer

Hogy ki is volt az a Simándi báró Bánhidy Béla Antal Imre (Makó, 1836. február 17. – Arad, 1890. június 18.)?

Bánhidy Albert báró, Csanád vármegye képviselőjének fia volt. 16 éves korában (1852) félbeszakította iskolai tanulmányait és katona lett. Részt vett az 1859. évi olasz hadjáratban, mint az 58. gyalogezred főhadnagya; de a hadjárat befejeztével otthagyta a katonaságot és birtokára vonultArad vármegyébe.

1865-ben főjegyző lett ugyanott. 1875-ben mint a kisjenői kerület képviselője jelent meg a képviselőházban. Bosznia megszállása után több társával együtt kilépett a Szabadelvű Pártból és megalakította a Független Szabadelvű Pártot, melynek vezére lett. Később a Független Szabadelvű Párt fúzióra lépett a Jobboldali Ellenzékkel s létrehozta a Mérsékelt Ellenzéket, melynek elnöke is volt. Már a következő választásokon elvesztette mandátumát, de a politikában még részt vett a budapesti lapokba írt cikkeivel. Tagja volt a magyar–franciabiztosítótársaság igazgatóságának s később egészen az üzleti és gazdasági élet foglalta el. Később Aradra költözött és a Riunione Adriatica di Sicurtà biztosítótársaság főügynökségének volt vezetője; ezenkívül egyik elnöke volt a Tiszavölgyi Társulatnak, s elnöke volt a Csongrád-balparti Ármentesítő Társulatnak.

Két gyermeke született:

  • István (1863–1891) császári és királyi huszárhadnagy
  • Mária (1865–1892); férje: gróf Bolza Géza (1857–1936)

A család köznemesi (tovább élő) ágának tagjai Eleken is megfordultak, amely látogatásukról a “Nem csak a Bánhidy-címerről” című cikkünkben Rapajkó Tibor egykori szerzőtársunk és kitűnő helytörténészünk is anno beszámolt.

Jól látni, hogy a család története mennyire kapcsolódik Arad és Csanád vármegyékhez. A birtokaik ezen vármegyék területein helyezkedtek el és ezért nekik is itt volt az otthonuk. A lőkösházi földjeiken pedig elekiek éltek és dolgoztak.

Forrás:

http://www.wikipedia.com

Kapcsolódó cikkeink:

Nem csak a Bánhidy-címerről

Ami már nincs – a Bánhidy – család kastélya

Wittmann Attila

Kategóriák
emberek történelem

Újabb fénykép került elő a gyulai “talicskás emberről”

Az internetet böngészve találtam rá erre a “frissnek” nem mondható cikkre, amely arról szól, hogy újabb fényképet találtak a gyulai “talicskás emberről”. Számomra ikonikus Schriffert Antal alakja. Gyermekként volt szerencsém őt látni, bár akkor még nem tudtam, nem “értettem”, hogy mit is látok.

A gyulai "Talicskás Ember".
A gyulai “talicskás ember”.

Manapság már szinte alig fellelhetőek azok az értékek, amelyeket ő képviselt. Ki vállalná fel önszántából, hogy rongyokba járjon, csak azért mert így akar tiltakozni a “rendszer” ellen? Ki az aki évtizedeken át kitartana az elvei mellett úgy, hogy azzal a saját életét nehezíti meg? Manapság ez nem “divat”, inkább legyünk toleránsak, simulóak, “rugalmasak”…..

Újra kelendő kifejezés lett a “hős” szó használata, szinte bárki kiérdemelheti, ha kicsit többet tesz mint mások. De ezek a mai “hősök” a szememben fel sem érnek Schriffert Antal nagyságához. Számomra az igazi hős!

A fénykép és a hozzá tartozó cikk itt olvasható:

http://www.gyulaihirlap.hu/102560-ujabb-foto-kerult-elo-schriffert-urrol-a-gyulai-ta

Kapcsolódó cikkünk:

A gyulai talicskás ember története

Wittmann Attila

 

Kategóriák
emberek történelem

Honfoglalók a békési tájakon – apropó egy könyv kapcsán

A Munkácsy Mihály Múzeumban járva láttam meg Medgyesi Pál a Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleleteit feldolgozó könyvét. Az Eleki Évszázadok első kötetében olvastam, hogy Eleken is végeztek ásatásokat a Téglagyár területén. Így biztosan tudtam, hogy Elek is szerepelni fog a műben.

Medgyesi Pál - Honfoglalók a békési tájakon
Medgyesi Pál – Honfoglalók a békési tájakon

A könyvet olvasva eszembe jutott, hogy még általános iskolai tanulmányaim során Mérai Istvánné tanárnő biológia órán behozott több csontot szemléltető eszköznek és mint érdekesség mesélte, hogy ezek bizony a téglagyári ásatásokból származnak.

A csontok egy része még most is megvan. Köszönet a képért Klemm Tamásnak.
A csontok még ma is szolgálják az oktatást.
Köszönet a képért Klemm Tamásnak.

Mindig büszkeséggel tölt el, ha jót hallok Elekkel kapcsolatban, ha mások jó véleménnyel vannak a településről, vagy az ott élőkről. Ez a könyv azonban egy szomorú történetet is elmesél, amire egyáltalán nem lehetünk büszkék.

“Végül had említsek meg egy szomorú dolgot ezzel a lelőhellyel kapcsolatban. Banner Benedek leírja, hogy amikor kiment a helyszínre, megtudta, hogy a munkások már jó ideje a gödrök szélére rakták a koponyákat, majd “mit vigyorogsz, az anyád Istenit” felkiáltással, lapáttal szétverték azokat. Megdöbbentő, hogy egyes emberekben egyáltalán semmilyen tisztelet nincs az elődök iránt. Lehet, hogy saját őseiknek a koponyáit verték széjjel – elképesztő barbárság.”

Ehhez sokat nem lehet hozzáfűzni……

 Wittmann Attila

Kategóriák
emberek háború politika történelem

Oláh Imre az “ismeretlen katona”

A második világháborúban sajnos nagyon sok katona tűnt el. A halottak beazonosítását segítette elő az azonosító cédula, vagy népi nevén a “dögcédula”, amely minden katonának ki lett osztva. Ez a kis fémdoboz nagyon hasznos volt, de sajnos sokszor előfordult, hogy a szovjet fogságba eső magyar katonák azonosító céduláját a szovjet katonák egyszerűen letépték a katona nyakából és eldobták, ezzel lehetetlenné téve, hogy később bármikor is azonosítható legyen a fogoly.

Egy "használt" azonosító cédula.
Egy “használt” azonosító cédula.

Ezt az azonosító cédulát évekkel ezelőtt kaptam és állítólag egy kétegyházi gyepen találták. Tulajdonosa az Elek – Kétegyháza közti harcokban is részt vehetett. Mára már kissé viseltes állapotban van, de még jól látszódnak rajta a lyukasztások.

Még jól kivehetőek a számok.
Még jól kivehetőek a számok. 1003-11-0022

Az azonosító cédula tulajdonosa valószínűleg OLÁH IMRE volt, aki a Szovjetunióban tűnt el 1944.12.15-én.

A katona 1944. október 6-án eshetett hadifogságba és az őt elfogó szovjet katona/katonák letépték a nyakából az azonosító céduláját és eldobták. A hadifoglyot utána bevagonírozhatták és a Szovjetunióba szállították. Sajnos “hamar” elhunyt és ennek pontos okát nem ismerjük. Akkoriban csak a hazatérő bajtársak, még manapság a hevenyészett szovjet “láger nyilvántartások” meséltek/mesélnek Oláh Imre sorsáról.

Minden katona hős, mert családját, szeretteit hátrahagyva a legdrágább kincsét, az életét áldozza fel a hazájáért! Ők megtették, amit megkövetelt a haza, a mi dolgunk, hogy hálásak legyünk ezért, és sose feledjük őket! Oláh Imre neve már nem merül a feledés homályába….

Bővebb információk az elesett katonákról: http://www.hadisir.hu

Kapcsolódó cikk: https://elekfoto.com/2016/02/21/hadrev-1944-szeptember-16/

Wittmann Attila

Kategóriák
emberek háború történelem Uncategorized

Hadrév 1944. szeptember 16.

A katonai veszteségeket böngészve egy érdekes időpontra bukkantam. 1944. szeptember 16-án több eleki születésű katona is eltűnt Erdélyben, Hadrév nevű településnél. Mindnyájan a 66./II. hv.zlj (határvadász zászlóalj) tagjai voltak .

  • Hannuer János –507,120,052-tart.honvéd-1912.02.13-Wittmann Franciska   -Eltünt
  • Hőhn Ferenc     -607,200,078-tart.honvéd-1920.12.01-Schiffert Anna              -Eltünt
  • Braun Antal       –338,080,028-  honvéd     -1908.06.02-Uterrecher Erzsébet  -Eltünt
  • Csápos/Czápos Miksa              –   honvéd     -1917.12.28 – Grozár/Grozán Anna-Eltünt

Csápos / Czápos Miksa az adatbázisban kétszer szerepel, csak az anyja neve és a családi neve szerepel másként, a többi adat megegyezik.

Érdekesség még, hogy ebben a zászlóaljban kétegyháziak is szolgáltak és ők is mind ugyanezen a napon tűntek el Hadrévnél.

  • Gróza György                                 -t.honv.     – 1914.02.20 -Marosán Flóra  -Eltünt
  • Grósz Vazul                                    -t.honv.     – 1909.10.09 -Jepura Flóra      -Eltünt
  • Grósz György                                 -t.honv.     – 1915.04.12  -Négye Anna       -Eltünt
  • Szelecsán Péter                             -tart.honv.-1909.04.08 -Krizsán Mária    -Eltünt
  • Sárosi György                   -tart. szakaszvezető-1917.02.17 – Krausz Anna     -Eltünt
  • Medve István                                 -tart honvéd-1908.02.16-Bangdur Mária  -Eltünt

Hadrév Erdélyben Torda közelében található. 1944. szeptember 15-től október 7-ig tartott a tordai csata ahol a magyar és német katonaság közel egy hónapig tartotta fel a szovjet előrenyomulást. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Tordai_csata )

Sajnos a háború idején a veszteségek elkönyvelése nehézkesen ment. Sok esetben csak napokkal, hetekkel később kerültek a sebesültek, elesettek és eltűntek dokumentálásra. A bemondások, illetve a rendelkezésre álló dokumentumok alapján vezették fel az adataikat. Ezért több esetben is eltérések tapasztalhatóak az írásos dokumentumok és a „valóság” közt. A fent közölt adatokat a nyilvántartásban szereplő módon közöltem, kiemelve a vélhetően elírt adatokat.

"Dögcédula"
“Dögcédula”

Forrás:http://huszarok.nadasdymuzeum.hu/targyak_.php?keres=14&fajta=3

Az azonosító szám a polgári anyakönyvi nyilvántartáson alapult. Ez a szám került az azonosító cédulákra (népi nevén a „dögcédulákra”). Az első négy szám a település kódját, nevét jelezte. A második két számjegy a katona születési évének az utolsó két számjegye volt (a 19.. utáni számjegyek). Végül az utolsó négy számjegy az adott év születési anyakönyvébe történt bejegyzésének a sorszáma. Ezeket az azonosító számokat a háború második felében már a katonáknak maguknak kellett “belelyukasztani” az azonosító cédulájukba. Így sajnos akadt olyan katona is akinek az azonosító cédulája “kitöltetlen” maradt, vagy téves adatokat tartalmazott.

Nézzük Hőhn Ferenc azonosítószámát: 607-200-078, helyesen olvasva: 0607-20-0078

A 0607 Eleket jelöli, a 20 azt, hogy a születési év 1920., a 0078 pedig azt, hogy az 1920-as születési anyakönyvben a 78-ik bejegyzésben szerepelnek a katona személyes adatai. Tehát ha előveszünk egy 1920-as évi eleki polgári születési anyakönyvet és megnézzük a 78-ik bejegyzését akkor megtaláljuk Hőhn Ferenc tartalékos honvéd összes személyes adatát (anyja neve, apja neve, anyja lakóhelye, apja foglalkozása, anyja és apja életkora, gyermek neme, vallása, születés helye- sokan háznál születtek ilyenkor a cím van feltüntetve).

Ennyi katona egyszerre történő eltűnésének, -ha egymás közelében tartózkodtak- vélhetően az lehetett az oka, hogy fogságba estek, vagy tüzérségi gránáttalálat esetleg közvetlen támadás érte az állást. Sajnos róluk bővebb információnk nincs, nem tudjuk, hogy a háború után hazatértek vagy sem. Reméljük a legjobbakat….

-Wittmann Attila-

Kategóriák
emberek esemény politika rólunk történelem

“Mégsem megy simán az eleki svábok kitelepítése?”

A Munkácsy Mihály Múzeumban járva az állandó kiállítások közt sok érdekes dolgot lehet látni. Többek közt egy 1946. április 30-i cikket a Viharsarok (Munkás- és parasztújság) című újságból, amely egy “aktualitással”, az eleki németek kitelepítésével foglalkozik.

A Munkácsy Mihály Múzeum állandó kiállításának egy "szelete".
A Munkácsy Mihály Múzeum állandó kiállításának egy “szelete”.

A cikk írója azon botránkozik meg, hogy nem megy simán az eleki svábok kitelepítése, mert “több esetben volksbundistákat, sőt SS-tetoválást viselő egyéneket mentesítettek a kivándorlási kötelezettség alól, ugyanakkor azonban régi és hűséges baloldali magatartású lakosokat a távozók közé soroztak“.

A teljes cikk.
A teljes cikk.

Kitelepítés

Akit érdekel a történelem, a múltunk emlékei annak érdemes megnézni az állandó kiállítást, hiszen sok érdekes “kincsre” lelhet.

Nyitóoldal

Wittmann Attila