Elek területéhez tartozik Jánosháza puszta is. A Lőkösháza felé vezető úttól balra (Lőkösháza irányába) eső rész viseli ezt az elnevezést. Korábban ezen a területen volt a Jánosegyháza nevű település, innen származik mai elnevezése is.
Az interneten kering egy fénykép, amely mindenki számára elérhető. Állítólag a törökök által létesített jánosegyházi palánk vár látható rajta, ahonnan Gyula várát ostromolták.
A Jánosegyháza neve a János személynévnek és az egyház ’templom’ főnévnek a birtokos szerkezete. Eredetileg olyan templomos falu lehetett, melynek egyházát egy János nevű birtokos építette. A későbbi Jánosháza elnevezés már csak a korábbi Jánosegyháza név rövidülése. 1415-ben egy családi névben került elő neve. Simándi István 1479-ben Dóczi Imrének zálogosította el. Földesurai közé tartozott 1481-ben Csályai István, 1487-ben pedig a Hathi család. 1488-ban a falu jobbágyai az ottlakaiakkal együtt a földváriakra támadtak. 1497-ben Tálas András hatalmaskodott Jánosegyházán. 1509-ben Czibak Imre is földesurai közé tartozott. 1552-ben a Gaál család kapta.[1]
1552-ben Temesvár eleste után a megye déli részén már a török volt az úr.[2] A törökök 1553-ban kísérletet tettek a gyulai vár elfoglalására. 1553-54-ben Aldin Ferenc építőmester dolgozik a várban. Gyula elfoglalására újabb sikertelen török kísérlet 1556-ban volt.[3]
Gyula ellen csak úgy remélhetett sikert a török, ha előbb Világosvárt, Boros-Jenő, Pankota és Dézna várakat is megszerzi. Béke lévén, ágyúkkal nem mehetett sem ezek, sem Gyula ellen. Világos és Pankota közt már 1558. nyarán építtetett egy palánkot, míg ugyanakkor Gyulával szemben egyszerre hármat is emelt, Erdőhegyen, Jánosházán és Varsándon. Mágócsy fegyverre szólította a környék nemességét s jobbágyságát, úgy, hogy rövid idő alatt 4000 ember állt csatakészen a gyulai táborban. Mágócsy azonban, ki pedig már febr. 2. óta készült arra, hogy megmérkőzzék a lippai szandzsákbéggel, ily tekintélyes sereg élén sem akadályozhatta meg, hogy három palánk el ne készüljön. Szept. 19.-én a siri, erdőhegyi és jánosházi már be volt fejezve, s Mágócsy, elkedvetlenedve, fölmentetését kérte a bécsi udvartól. “Kérjük az Istent, — sóhajtott Verancsics egri püspök november 24.-én — tekintsen le Gyulára. Mert ha ezt is elveszítjük, elvész minden a Tiszáig; az Egert környező földet kastélyokkal s őrséggel rakják meg a törökök.”[4]
Ez jól bizonyítja, hogy milyen jelentőséggel bírt Jánosháza. A törökök csak innen kiindulva tudták támadni a gyulai várat, aminek bevétele egyenes utat jelentett a Tiszán át Egerig. 1559. elején már széltére beszélték, hogy Lippáról, Siriből, Jánosházáról és Erdőhegyről mind több falut hódoltat be a török tímárnak, miért is Verancsics püspök komolyan intette Ferdinánd fiát, Miksa herceget, hogy a Világos és Gyula előtt épített várak lerontását portai követe által is sürgesse. Új szandzsákbéget kapott Lippa s új kapitányt Gyula; de míg ez, Bornemisza Benedek, sikkasztással vádolta Mágócsyt, ki 47,000 forintról valóban nem tudott elszámolni, addig az új bég, Bag, meddő szemrehányások helyett, roppant faanyagot hordatott jobbágyokkal Jánosházára, hogy a kastély építését teljesen befejezze.[5]
Egy 1560. évi magyar levél szerint azonban (Magyar Levelestár, I. 376.) a jánosházinál közelebb egy kastély sem volt Gyulához.[6]
Palánkja 1560 nyarán leégett és a törökök elhagyták. 1561-ben Bánrévi László és Móré Boldizsár négy portát bírtak Jánosegyházán.[7]
Szulejmán szultán 1566 nyarán a fősereggel megostromolta Szigetvárt, míg Gyula alá Petraf basa 32 000 emberrel érkezett. Az ekkoriban már elavultnak számító várat (magas, keskeny falak, kör alakú rondellák) a csekély védősereg Kerecsényi László vezetésével 9 hétig tartotta emberfeletti erőfeszítéssel, bár a felmentésre semmi reményük nem lehetett. A rommá lőtt várat két hónap ostrom után feladták, de a szabad elvonulást ígérő török – mint oly sokszor – itt is lemészárolta a magukat megadók többségét. A gyulaiak többsége elhullott az egyenlőtlen harcban. A török őrséget tartott a várban, és megszervezte a gyulai vilajetet. [8]
Jánosházát 1567-ben 35, 1579-ben ugyancsak 35 család lakta, akik 6685, illetve 8300 akcse adót fizettek. Hozzá tartozott Fenék puszta.[9]
A település a tizenöt éves háború idején pusztult el.[10] (1591-1606). Mint oly’ sok magyar falu Jánosháza sem lehetett tanúja a török kiűzésének és a gyulai vár 1695-ös visszafoglalásának. Végül a török uralom után nem került „újratelepítésre”.
Már csak az a kérdés, hogy valóban Jánosegyháza palánkvárát lehet-e látni, vagy esetleg egy régebbi (korábban épített) vár maradványai rajzolódnak ki előttük…. erre csak a régészek adhatnak választ.
Wittmann Attila
Felhasznált irodalom:
[1] Dél-Alföldi évszázadok: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban (szerk: Blazovich László) 142 – 143 o.
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyula_%28telep%C3%BCl%C3%A9s%29
[3] http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyulai_v%C3%A1r
[4] Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története
[5] Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története
[6] Márki Sándor: Arad vármegye és Arad szabad királyi város története
[7] Dél-Alföldi évszázadok: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban (szerk: Blazovich László) 143 o.
[8] http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyulai_v%C3%A1
[9] Dél-Alföldi évszázadok: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban (szerk: Blazovich László) 143 o.
[10] Dél-Alföldi évszázadok: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban (szerk: Blazovich László) 143 o.
elekfoto 