Klemm Tamás
Mindjárt itt a Halottak Napja, és ezért a napokban párszor látogatást tettünk a temetőben. Tegnap este készültek az alábbi, szerintem szép képek, valamivel naplemente után, a ravatalozó (Niedermayer-kripta) hátánál induló középső útról, délnyugati irányba nézve.
Klemm Tamás
Itt az ideje a talaj-előkészítő munkálatoknak – az aratás mozgolódása után most ez köti le a mezőgazdasággal foglalkozókat. Jönnek-mennek a nagy gépek, jellemzően komoly talajlazító, tárcsázó eszközökkel felszerelve.
A munkafolyamat időtlen idők óta meghatározott módon zajlik, csak éppen egyre modernebb a hozzá használható technika.
Nem olyan régen még lehetett látni működés közben a képen látható lánctalpas gépszörnyet Eleken és környékén. A legendák szerint valamilyen második világháborús harctéri eszköz alvázára épültek ezek a traktorok. Egy ilyennel esett meg az a történet, mely szerint a traktoros alkoholos befolyásoltság és/vagy egyszerű fáradtság miatt elszundikált szántás közben, majd pár perc múlva arra ébredt fel, hogy éppen egy romániai tanya felé tart. Még időben megállította a gépet, így csupán az államhatáron és néhány földön szántott keresztbe egy igen hosszú barázdát… biztosan okozhatott némi bonyodalmat a határőrizeti szerveknek.
A képen idősebb Klemm István, a termelőszövetkezet egykori agronómusa, valamint a tsz egyik traktorosa látható, amint rövid pihenőt tartanak a földmunka közben. Sajnos nem tudjuk pontosan, mikori a kép – valószínűleg az 50-es évek közepe, vége felé készülhetett.
Élt 71 évet
Nemrég kaptuk a szomorú hírt, hogy augusztus 22-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Szikes Péterné, az eleki általános iskola egykori tanára.
Egész generációkat tanított rajzolni az iskolánkban, néhányan tanítványai közül később kollégái lettek. Felnőttek és gyerekek is mindig szerették és tisztelték. Remek órái, kedves természete felejthetetlen élményt jelentenek minden tanítványának.
Nyugodjék békében, Drága Tanárnő!
Rapajkó Tibor
Hack Antal 1925. augusztus 27-én született Eleken egy szegény családban. 1945. január 2. és 1947. július 17. között kényszermunkán (málenkij robot) volt az édesapjával és az öccsével a Szovjetunióban.
A “bűne” csak az volt, hogy német. Az optimizmusa és humora szerencsére mégis hazahozta!
A fénykép az 1950-es évek elején készült.
Isten éltesse Tóni bácsi!
Klemm Tamás
Gyakran hallani helybeliektől, hogy mennyire szörnyű ez a környék, nem lehet sehova elmenni, nincs mit csinálni, unalmas.
Sajnos, van benne valami, hisz nem lesz itt az egyik pillanatról a másikra hirtelen egy vidámpark, nem költözik ide a Salzburgi Ünnepi Játékok, de még az Oktoberfest sem. Városunk nem egy hihetetlen izgalmas hely így első ránézésre. Nyugi van, de azért ez talán nem is olyan nagy baj. Az a nagyvárosi pezsgés nem pezseg itt annyira, hisz se egy felhőkarcoló, se egy izgalmas metró-aluljáró nincs, híres várromról, sokcsillagos wellness-hotelről és strandról nem is beszélve. Ezek mind lehetnének itt, csak hát még sincsenek.
Még a mozink is bezárva, szétszedve árválkodik, kellett nekünk olyan sok videomagnót vásárolni annak idején – hát, ezzel is megjártuk.
De azért ne legyünk ennyire savanyúak, lássuk be, környékünkön mégis vannak érdekes helyek, még olyanok is, ahová szinte helybeliként is érdemes ellátogatni.
Pár kézenfekvő úticélra persze a rutinos olvasó rögtön legyint, hogy “ááá, minek menjünk el a Várfürdőbe, voltunk ott már 10 évvel ezelőtt párszor, unalmas…” – azért javaslom nekik, hogy néha ellenőrizzék, mi újság az ilyen helyszíneken. Nem biztos, hogy nem éri meg kipróbálni, hisz mindig fejlesztenek valamit az attrakciókon.
Őszi tippünk egy kellemes kirándulásra a Pepi-kert megtekintése – október közepe-vége táján leginkább ajánlott, természetbarátoknak remek sétahelyszín.
Kedvcsinálónak pár kép, igaz, bár tavalyiak, de ősz van idén is, tessék elmenni oda, Szarvas nincs is annyira messze!
Tavaly november első napjaiban jártunk ott, érdemes figyelni a szép színes lombokat! Nyáron ehhez képest egyhangú a látvány, amikor nagyrészt minden egyformán zöld.
Reggel 8-tól sötétedésig lehet sétálgatni, a belépő nem borsos, és garantált a friss levegő. Azért ne szandálban vagy magassarkúban jöjjön a látogató, de nem kell túrabakancs sem. Estefelé már hűvösebb lesz ilyenkor ősszel, érdemes rétegesen öltözködni.
Ezek a képek 2010. november 6-án készültek. Egy derült hétvégén szép napot lehet eltölteni a csodaszép növények között.
Az arborétum honlapján bőséges információ olvasható a park nyitvatartásáról, szolgáltatásokról, látnivalóiról. Érdemes megnézni itt: http://www.pepikert.hu.
Környékünk egyik legszebb természeti környezete a park, igazán megéri felkeresni!
Valamikor ma hajnalban ötezredik alkalommal tekintették meg a blogunkat. Tavasz óta.
Ez tulajdonképpen semmi különös, és a megtekintések valamekkora hányada a szerkesztőség tagjainak köszönhető, amolyan munka közbeni ellenőrzésként, de mégis azt mutatja, hogy van értelme csinálni.
Pezsgőt azért nem bontunk, de mégsem kis dolog, hogy ennyien olvastak minket. Köszönet érte!
És ehhez még hozzájön a német nyelvű párhuzamos változat látogatottsága, amely ugyan csekélyebb, hisz azt sokkal később kezdtük el, és a német nyelvű érdeklődők általában az idősebb, nem internet-felhasználó korosztályhoz tartoznak, ennek ellenére a német változat is nemsokára eléri az 500-at. Talán hozzájárulunk kicsit általa Elek ismertségéhez a világban…
Óriási mennyiségű képanyagot szkenneltünk az utóbbi időben, de továbbra is kérünk bárkit, akinek lenne képe, története, érdekes témája, amit meg lehet itt jeleníteni, jelentkezzen! E-mail címünk az “Önnek is van egy fényképe?” menüben!
Nem szoktunk célzottan anyaggyűjtési felhívásokat közzétenni egy-egy konkrét témára, de most megpróbálkozunk vele. Jelenleg anyagot keresünk tehát a következő témákhoz:
– Elek vasútvonalának története
– Törzsök Attila és az Éneklő Elek
– Az eleki téglagyár
Kérünk mindenkit, aki tud valamit ezekről, azaz fotója vagy valamilyen története van róla, ne kíméljen az információkkal!
Köszönjük szépen, kedves olvasók!
A szerkesztők
Az 1930-as években készültek a következő szép, aratást bemutató fotók, valószínűleg a már említett Singer plébános keze által.
Az akkori “kombájn” egy állva dolgozó, gőzhajtású cséplőgép volt, melyet béreltek a gazdák, mindenki sorban, egymás után vette igénybe, előjegyzés alapján.
A meghajtóerőt a csépeléshez egy amolyan gőzmozdony jellegű masina szolgáltatta, melyekből manapság néhányat meg lehet még tekinteni az ópusztaszeri emlékpark szabadtéri gépmúzeumában. (http://www.opusztaszer.hu). Voltak is időnként nagy tűzesetek amiatt, mert begyulladt a száraz szalma a gőzgép tüzétől.
A terményt (a képen gabona látható) kézzel kaszálták, majd kézzel cipelték a kévéket a géphez.
Érthető, hogy régebben miért élt meg több ember a földek műveléséből… Ma egy kombájn talán 20 ember és néhány ló munkáját is elvégzi – hiába, haladunk a korral.
Érdekes, és ezt a Claas honlapján olvastam még régebben, hogy a kombájnban forgó dob ( a cséplődob) ötlete még a XVIII. századból származik… a nagy francia forradalom idején találták ki a konstrukciót. Tehát a mai óriás csoda betakarító-masinák a gépezetük mélyén hasonló szerkezettel dolgoznak, mint 200 éve!
Aratás van most is, csak éppen a kukoricának van itt az ideje. Azért a hangulatot visszaadják rendesen ezek a búza betakarítását mutató képek is.
Köszönjük a szép képeket Klemm Ferencnek!
Eleki hívők egy csoportja szeptember 17-én zarándoklaton vett részt Temesváron.
Az erről készült tudósítás megtekinthető itt.
