Az eleki református imaház bejáratában látható mától ez a Betlehem.
Kategória: szakma
Az eleki óvodák az idén is megrendezték a Márton-napi felvonulást. Képek az iskola oldaláról érhetők el (itt).
Rapajkó Tibor
Elek sajátságos történelmi helyzete miatt (egykori német többség, kiűzetés) ma több alapvető dologról szinte semmit sem tudunk, pl. azt sem, hogy kik tanítotak az eleki polgáriban az 1930-as években, pontosabban milyen tantestületi képek készültek akkor.
Ezért örvendetes az, hogy egy nem régen íródott helytörténeti munka közölt egy csoportképet, de úgy, hogy feltüntette az egykori tanárok neveit is, amit mi is átvettünk, még annak a tudatában is, hogy tudjuk, a másolás nem a legjobb minőségű, de itt a legfontosabb mégis az volt, hogy a nagyobb nyilvánosság előtt “láthatóvá” tegyük azokat, akik egykoron írni, olvasni és tisztességes életre tanították az eleki ifjúságot.
A képen a hátsó sorban balról jobbra a következők láthatók: Vitéz Marossy József, Zsák János, Eleméry Antal, Szajkó Mátyás, Kemenes Mátyás, Borsovitzki Gyula, Schlachter András, Hoffmann János, Hauck Mátyás, Jánossi Gyula és Poszt János.
Ülnek, balról jobbra: Kontúr Antónia, Kemenes Jolán, Marossyné Schwetter Erzsébet, Elekes Lujza, Zsák Antal ig., Zsák Jánosné, ?, ? és Zsák Antalné.
Forrás: Ament Andor: A 100 éves eleki Ament-ház születésnapjára. Bp., 2011. 24 p.
Rapajkó Tibor
Bauer Ferenc 1919. augusztus 28-án született Eleken. Az anyakönyvi bejegyzések szerint a család akkor a Gyulai u. 170. szám alatt lakott, ami ma valószínűleg a 21-es házszámnak felel meg. Az édesapja, Bauer Ferenc gazdasági alkalmazott ebben az időszakban, az édesanyját pedig Mahler Franciskának hívták. A keresztelő pap neve is híres, dr. Csepregi Imre, egykori eleki plébános (1913-31) és helytörténész.
A család nem sokkal később Medgyesegyházára költözött, így a kapcsolata gyakorlatilag megszűnt Elekkel.
Tanulmányait a háború alatt kezdte el, amit csak katonai szolgálata, sebesülése után, 1946-ban tudott befejezni. 1961-ben doktorált, 1978-ban pedig a mezőgazdasági tudomány doktora lett, de tanított a kecskeméti főiskolán is.
Foglalkozott ciroknemesítéssel, írt könyvet pl. növénytermesztésről és talajerő-gazdálkodásról is. Jelentőségét azzal is bizonyítani lehet, hogy életrajzát tartalmazza A Révai Új Lexikonának II. kötete is, mely Szekszárdon jelent meg 1998-ban, tehát még B. F. 2003. augusztus 26-i halála előtt!
Személyét források alapján az Eleki Krónika 2005. november 10-i lapszáma is (www.elek.hu) méltatta. A most közölt fénykép, illetve annak másolata 1942. augusztus 15-én készült Debrecenben. Reméljük, hogy egy kicsit mi is hozzájárultunk egy nagyszerű eleki emlékének megőrzéséhez!
Klemm Tamás
Visszatérünk kicsit az egyik korábbi írásban már bemutatott, a főteret mutató fotóra, melyet sikerült időközben nagy felbontásban digitalizálni.
Az újabb változat sokkal részletgazdagabb, többek között elolvasható rajta a sarki üzlet felirata is. Mag József műszerész és kereskedő árusított itt műszaki cikkeket, többek között Singer varrógépeket, Csepel kerékpárokat, de a BMW és a Puch motorkerékpárok helyi márkakereskedője is volt. Nem csak árusította, hanem javította is a termékeket. A fényképen nem sok minden tanúskodik erről, de az épület Lökösházi úti oldalán egy mai fogalmak szerint is modern Csepel biciklireklám látszik!
A képre kattintva az kinagyítható, és jobban láthatóak a részletek. Jó nézegetést!
Klemm Tamás
Itt az ideje a talaj-előkészítő munkálatoknak – az aratás mozgolódása után most ez köti le a mezőgazdasággal foglalkozókat. Jönnek-mennek a nagy gépek, jellemzően komoly talajlazító, tárcsázó eszközökkel felszerelve.
A munkafolyamat időtlen idők óta meghatározott módon zajlik, csak éppen egyre modernebb a hozzá használható technika.
Nem olyan régen még lehetett látni működés közben a képen látható lánctalpas gépszörnyet Eleken és környékén. A legendák szerint valamilyen második világháborús harctéri eszköz alvázára épültek ezek a traktorok. Egy ilyennel esett meg az a történet, mely szerint a traktoros alkoholos befolyásoltság és/vagy egyszerű fáradtság miatt elszundikált szántás közben, majd pár perc múlva arra ébredt fel, hogy éppen egy romániai tanya felé tart. Még időben megállította a gépet, így csupán az államhatáron és néhány földön szántott keresztbe egy igen hosszú barázdát… biztosan okozhatott némi bonyodalmat a határőrizeti szerveknek.
A képen idősebb Klemm István, a termelőszövetkezet egykori agronómusa, valamint a tsz egyik traktorosa látható, amint rövid pihenőt tartanak a földmunka közben. Sajnos nem tudjuk pontosan, mikori a kép – valószínűleg az 50-es évek közepe, vége felé készülhetett.
Klemm Tamás
Városunk ismertetőjegye és jelképe, egyben az egyetlen valamelyest eredeti állapotban maradt műemléke a templom. Tornya messziről látszik, hisz jó magas – ez a szerencsés tulajdonsága kiváló kilátást biztosít belőle. Mindig szerettem nézegetni a toronyból készített fotókat, bár, érdekes módon, jómagam még nem jártam fent.
A most következő képet nagymamám, az egykori tanítónő, Gáspár Lászlóné Torday Adél készítette. 1964-ben egy pályázaton vett részt, melynek témája “Elek község szocialista fejlődése” bemutatása volt. A pályázaton harmadik helyet, és egy akkori viszonyok közt komoly pénzdíjat nyert alkotást a két lányát egyedül, igen szerény körülmények közt nevelő tanítónő hosszas munkával állította össze.
Nem lehetett igazán könnyű dolga, hisz ő maga nem született eleki volt, így valamelyest kívülállóként készítette el a történeti művet. Szerencsére nem csak a címmel megadott témáról írt, hisz akkor húsz év történéseit kellett volna csupán összefoglalnia… a tsz-ek létesítéséről, és egyéb “nagyszerű” szocialista vívmányok létrehozásáról. Ehelyett rendesen utánajárt Elek történetének, a dicső szocializmus előtti éveket is figyelembe véve.
Sajnos nem volt lehetősége sok fényképet készíteni, de a szépen bekötött kéziratba azért bekerült három egész jól sikerült fénykép, amit illusztrációként készített a történet mellé. No de félre a szöveggel, lássuk a képet. Íme:
Az itt látható kép (rákattintva nagyítva is nézegethető) északi irányban mutatja a kilátást, tehát a Gyulai utat látjuk.
A látóhatárt kémlelve feltűnik, hogy a jelenlegi benzinkúttal szemközti házak, és az azok mögötti negyed (Gerolzhofen utca) helyén akkor még csupán vályogvető tavak, illetve rétek voltak – maga a benzinkút sem létezett még. A falu vége a mostani Vécsey sor sarkán volt.
Az előtérben lentről fölfelé látszik egy háromszög a templom melletti iskolaépület tetejéből, utána a palatetős, látszólag fehér tetejű épület Fröhner János lakóháza, aki akkoriban fodrász volt, és műhely-bolthelyisége is itt volt. Ő később a ház lebontása után a Lökösházi úton lakott és dolgozott, a Gimnázium épületével szemben. Ezen épületek helyén ma a Polgármesteri Hivatal, illetve a mellette levő utca van.
A Fröhner-ház után következett a Vertán-féle ház, melynek tulajdonosa gyógyszerészként dolgozott. Érdekessége, hogy ez az épület a Gyulai út és a régi piactér (ma parkoló, az Anno Söröző mellett) sarkán állt, udvara és kertje pedig eredetileg a József Attila utcáig ért. Később a kert végébe épült a két nagy tömbház, legújabban pedig a ház helyére került a ma a postahivatalnak is helyt adó nagy lakóház.
E sorok írója sokat játszott az egykori rendkívül hangulatos, parkosított kertben, mivel gyermekkorának kezdetét ott töltötte, 1982-ig, ami után az akkorra erősen omladozó épületet lebontották.
A mai aszfaltozott “városi” környezet, ami ott látható, sajnos nem nevezhető valami szépnek, viszont legalább jó sok család lakik a házakban, amik ide épültek, nem csak egy.
Az Ady Endre utca mai park jellegű szakasza akkoriban piactér volt, és a sarkán álló mai Anno söröző, egykori Kunditz-ház homlokzata ma is ugyanilyen. A mai garázssor helyén is valamilyen, a mostani kinézetéhez hasonló kerítés volt, részben bolthelyiségekkel, gondolom a piactér miatt, melyektől jobbra egy nagy ház látható – ez szintén ma is ott áll, csak éppen az ablakai lettek sokkal kisebbek, és a homlokzata egyszerűbb.
A Gyulai úton tovább szemlélődve látszik, hogy a mai Idősek Klubja akkor is ugyanígy állt a Semmelweiss-utca sarkán, ahogyan a legtöbb épület alakja a maiakhoz hasonlít, persze kivéve az időközben épült új házakat.
Az út kanyarulatában, a mai benzinkút utáni részben fehérre festett beton védőkorlátok voltak, amiket messziről látni.
Kategóriák
5000 látogató az elekfoto-n!
Valamikor ma hajnalban ötezredik alkalommal tekintették meg a blogunkat. Tavasz óta.
Ez tulajdonképpen semmi különös, és a megtekintések valamekkora hányada a szerkesztőség tagjainak köszönhető, amolyan munka közbeni ellenőrzésként, de mégis azt mutatja, hogy van értelme csinálni.
Pezsgőt azért nem bontunk, de mégsem kis dolog, hogy ennyien olvastak minket. Köszönet érte!
És ehhez még hozzájön a német nyelvű párhuzamos változat látogatottsága, amely ugyan csekélyebb, hisz azt sokkal később kezdtük el, és a német nyelvű érdeklődők általában az idősebb, nem internet-felhasználó korosztályhoz tartoznak, ennek ellenére a német változat is nemsokára eléri az 500-at. Talán hozzájárulunk kicsit általa Elek ismertségéhez a világban…
Óriási mennyiségű képanyagot szkenneltünk az utóbbi időben, de továbbra is kérünk bárkit, akinek lenne képe, története, érdekes témája, amit meg lehet itt jeleníteni, jelentkezzen! E-mail címünk az “Önnek is van egy fényképe?” menüben!
Nem szoktunk célzottan anyaggyűjtési felhívásokat közzétenni egy-egy konkrét témára, de most megpróbálkozunk vele. Jelenleg anyagot keresünk tehát a következő témákhoz:
– Elek vasútvonalának története
– Törzsök Attila és az Éneklő Elek
– Az eleki téglagyár
Kérünk mindenkit, aki tud valamit ezekről, azaz fotója vagy valamilyen története van róla, ne kíméljen az információkkal!
Köszönjük szépen, kedves olvasók!
A szerkesztők
Az 1930-as években készültek a következő szép, aratást bemutató fotók, valószínűleg a már említett Singer plébános keze által.
Az akkori “kombájn” egy állva dolgozó, gőzhajtású cséplőgép volt, melyet béreltek a gazdák, mindenki sorban, egymás után vette igénybe, előjegyzés alapján.
A meghajtóerőt a csépeléshez egy amolyan gőzmozdony jellegű masina szolgáltatta, melyekből manapság néhányat meg lehet még tekinteni az ópusztaszeri emlékpark szabadtéri gépmúzeumában. (http://www.opusztaszer.hu). Voltak is időnként nagy tűzesetek amiatt, mert begyulladt a száraz szalma a gőzgép tüzétől.
A terményt (a képen gabona látható) kézzel kaszálták, majd kézzel cipelték a kévéket a géphez.
Érthető, hogy régebben miért élt meg több ember a földek műveléséből… Ma egy kombájn talán 20 ember és néhány ló munkáját is elvégzi – hiába, haladunk a korral.
Érdekes, és ezt a Claas honlapján olvastam még régebben, hogy a kombájnban forgó dob ( a cséplődob) ötlete még a XVIII. századból származik… a nagy francia forradalom idején találták ki a konstrukciót. Tehát a mai óriás csoda betakarító-masinák a gépezetük mélyén hasonló szerkezettel dolgoznak, mint 200 éve!
Aratás van most is, csak éppen a kukoricának van itt az ideje. Azért a hangulatot visszaadják rendesen ezek a búza betakarítását mutató képek is.
Köszönjük a szép képeket Klemm Ferencnek!
elekfoto 