Szinte hihetetlen: tegnap reggel végre napsütés ébresztette Elek lakóit.
A szép tavaszi idő egész nap kitartott, csak késő délután kezdett kissé beborulni. Az időjárás-előrejelzések az egész jövő hétre szinte nyárias időt jósolnak – úgy tűnik, az eddigi télből pillanatok alatt esünk át a másik végletbe.
Az itt látható felvétel 12-én készült az iskola emeletéről. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy végre csak lesz egy kis jó idő.
A „Nagy gyep” (hivatalos nevén a Szikmező) mindig is fontos szerepet töltött be a település életében. Itt rendezték a lóversenyeket és ide hajtották ki az állatokat legelni. A világháború előtt sok gyermek találkozott és játszott a gyepen, míg vigyáztak az állatokra.
Ez mára megváltozott, de még mindig megéri szép időben sétálgatni és gyönyörködni a természet szépségeiben. Viszont ezen értékek mellett itt a múlt emlékei furcsa elegyet alkotnak, van „ezer éves” gulyakút és „modern” krosszpálya is.
Az egyik sétám alkalmával meglepődtem, amikor rátaláltam egy szép állapotban megmaradt lövészárokra.
Egy kis kutatás során kiderült, hogy ezt a lövészárkot a háború után ásták, amolyan gyakorlási céllal. Valószínűleg az 1950-es évek első felében használhatták.
Az árok léte mára feledésbe merült. De mivel a gyepet nem művelik, így szép állapotban megmaradhatott, tanúságaként annak, hogy hogyan kell egy lövészárkot szakszerűen, a hadászati előírásokat betartva elkészíteni. Reméljük sosem kell majd használni.
Wittmann Attila
Régebben találtam az interneten ezt a térképet, amit kínaiaknak készítettek. Frissnek nem mondható, hiszen még az “eleki vasút” élő vonalként van jelölve.
A segítség kedvéért kivágtam a térképből a minket érdeklő részt és Békéscsabát , Gyulát jelöltem is rajta.
Sajnos így sem tudtam rájönni, hogy kínaiul, hogyan írják, hogy “Elek”.
Wittmann Attila
Decemberben nem szokatlan módon a múlt héten leesett az első komolyabb mennyiségű hó.
Ki-ki vérmérséklete szerint ujjongott vagy éppen ellenkezőleg. Mindenesetre a hó járt némi kis plusz hideggel is pár napig, így lehetett két-három nap szánkózási lehetőség mellett ugyanennyi ideig intenzíven fűteni is.
Tovatűnőben a fehérség, hisz időközben az egész gyorsan olvadni kezdett. Emlékül készült az itt látható felvétel, az általános iskola első emeletéről.
A Gerolzhofenben tartott Bánáti Búcsúról újabb cikk jelent meg a Mainpost.de oldalon “Megtalálták gyökereiket” címmel – eredetiben itt olvasható. (Deutscher Originaltext des Artikels bei mainpost.de)
A cikkben a következőket olvashatjuk:
A testvérvárosi megbízott és a turista-információ pozitív visszajelzéseket kapott a szentmártoniak találkozójáról
“Egészen nagyszerű rendezvény volt” – Hannelore Hippeli képviselő asszony még mindig a nagy esemény hatása alatt áll, amely múlt hétvégén Gerolzhofenben zajlott. Több, mint ötszáz vendég érkezett Szentmárton falu egykori lakosainak találkozójára a steigerwaldi városba. “Ez volt a legszebb ünnepség, amit az utóbbi tíz évben a Stadthalléban láthattam”, lelkendezett Hubert Zink képviselő is, aki feleségével, Heikével szombaton segített a vendégek ellátásában.
Bernhard Fackelmann szervezésében körülbelül 200 személy – mindannyian a ma Romániához tartozó Szentmárton egykori lakosai vagy azok leszármazottjai – háromnapos tartózkodásra foglalt szobát a környéken, péntektől vasárnapig. Szombaton még jött körülbelül háromszáz napi vendég. Mindannyian őseik nyomait keresték, akik 1724-ben, a nagy nyomor idején Gerolzhofenből és más frank falvakból egy nagy csoportban a ma Magyarországon levő Elekre és Szentmártonba vándoroltak ki.
Bernhard Fackelmann már egy évvel korábban eljutott Gerolzhofenbe. Alapos családfakutatása során arra jutott, hogy a frank kivándorlók csapata annak idején nem csak – ami már régóta ismert – Elek községet népesítette be újra, hanem az is kiderült, hogy a frankok közül sokan továbbköltöztek a szomszédos Szentmártonba. Ezek után mi lehetett volna kézenfekvőbb annál, mint hogy a szentmártoniak kétévente megrendezett találkozóját ezúttal Gerolzhofenben szervezzék meg, tulajdonképpen az őshazájukban. Ezért Fackelmann már egy éve előrendelésben lefoglalta a környék összes fellelhető szállodai szobáját.
2010-ben, a világtalálkozón lehetett városunkban először olyan bélyegeket vásárolni, amelyeken helyi nevezetességek láthatók (templom, kút, kiűzetési emlékhely).
A nem is annyira merésznek tűnő magán jellegű kezdeményezés igen sikeresnek volt tekinthető, hisz ezek a bélyegek hamar elfogytak, így természetes volt, hogy 2012-ben ismét legyenek eleki bélyegek.
Ezen szép bélyegek ára a mindenkori hivatalos tarifának megfelelőek, így pl. 2012-ben 105 forintért lehet megvásárolni az eleki postán, ha egyáltalán még kaphatóak!
(Különben bárki készíthet magán jellegű, de mégis hivatalos bélyegeket a Magyar Posta segítségével.)
Tudomásunk szerint eddig nem sok ilyen, elekihez hasonló bélyeget adtak ki!
A most bemutatott bélyegeken szereplő nevezetességeket Klemm Tamás fényképezte.
Rapajkó Tibor
Ha jobban megnézzük ezt az 1844-ben készült eleki térképet, akkor azt tudjuk mondani, hogy a mai utcák elrendezése a központban megegyezik az akkorival! (Akkor pl. még nem létezett Újtelep sem.)
Ezt a térképet Száll Antal egykori eleki plébánosnak (1819-75) köszönhetjük, aki viszont felajánlotta a köznek, vagyis akkori megfogalmazásban: Elek mezőváros közönségének.
Tudomásunk szerint az 1990-es években ez az eredeti térkép bekeretezve az eleki plébánián volt látható
Vajon ki tudja a térképen elhelyezni lakóházának a helyét?(Utcanevek Eleken valószínűleg csak a XIX. század második felétől léteznek, addig csak házszámok voltak.)
Rapajkó Tibor
Az eleki plébánián még az 1990-es évek első felében is megvolt az a festményről készült fotó, amit most mi is be szeretnénk mutatni.
Az általunk átnézett források és szakirodalom alapján máig nem sikerült kideríteni azt, hogy ki készítette az egykori festményt, illetve ki és mikor fényképezhette le azt.
Szerintünk valószínűleg Elek németek általi újratelepítésének századik évfordulójára festhette meg valaki korhűen Elek központi részét, ami feltehetőleg nem sokban különbözhetett a kezdeti időszaktól, illetve lehet, hogy valaki “csak” ilyennek képzelte el a templomot és környékét 1824-ben, de a festmény nem akkor, hanem később készült el!
Ha forrásként nézzük a fotót, akkor is érdekes, hisz pl. jól látszik, hogy egykoron a templomba még “fölfelé kellett menni”, míg manapság erre már nincs szükség.
Akkor még egy kis hídon is át kellett mennie annak, aki pl. misére igyekezett, ami az akkori, a maitól igen csak eltérő földrajzi környezetet is bizonyítja! (A híd maradványait állítólag az 1990-es évek közepén megtalálták.)
A templom már akkor is nagy lehetett, tehát nem az elsőről van szó, ami valószínűleg az 1730-as évek elején épülhetett meg.
1830-39-ben már kb. 3200-3600-an élhettek Eleken, míg 1734-39-ben, vagyis az újratelepülések kezdetén kb. csak 300-400-an, tehát szükség volt az új templom alapjainak a letételére 1776-ban.
A plébános 1834-ben Száll Antal volt, aki 1819-75-ig, vagyis a legtovább szolgát Eleken, utolsó éveiben látását elveszítve is! (Eleken temették el.)
A fotón valószínűleg iskolát és lakóházakat láthatunk még.
2024-ben ünnepeljük Elek német újratelepülésének a háromszázadik évfordulóját, így nyilván akkor is többen meg fogják festeni a templomot.
Valószínűleg pl. 2124-ben is sokat fognak jelenteni ezek az alkotások az akkori elekieknek!
Rapajkó Tibor
Elérkezett a búza aratásának ideje – traktorok, kombájnok hangja veri fel a mezők csendjét.
A többi növény is érik – bár a kukorica csőképződéséhez jól esne egy eső, a napraforgó igen jól néz ki. A Gyula felé vezető út mentén készült az alábbi kép a mezők legszorgosabb munkásáról:
A kép idillinek tűnik, de ne felejtsük, hogy közben nagyon meleg van: az átlagos hőmérők higanyszála jócskán kihasználja a skálát.
Klemm Tamás
Az iskolaépület tetejéről készült felvétel 2012. június 4-én kora délután ábrázolja a lökösházi úti egykori gimnáziumot.
elekfoto 