Kategóriák
család egyház emberek esemény gyász háború politika Rapajkó történelem

A hazáért hősi halált haltak az elekiek is 1914-18-ban

1914. június 28-án 10 óra 45 perckor Szarajevóban egy szerb terrorista meggyilkolta az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét,  Ferenc Ferdinándot és feleségét,  majd egy hónapra rá kitört az I.  világháború,  ami főképpen a nagyhatalmi ellentétekkel magyarázható.

Az egykori trónörökös különben nem volt nagyon népszerű, Magyarországon pedig különösen nem.  Ferenc Ferdinánd rangon alul nősült,  így a feleségével nem mindenhol jelenhetett meg a nyilvánosság előtt,  a katonai rendezvények azonban kivételnek számítottak.

A legtragikusabb,  az egyoldalú határmódosítások mellett azonban mégis az,  hogy  az akkori győztesek,  főképpen Franciaországnak köszönhetően olyan világpolitikai helyzetet teremtettek,  melynek következtében Európa népei a XX. században három diktatúra (fasizmus,  nácizmus,  kommunizmus) “áldásos” tevékenységeit is megismerhették hosszabb-rövidebb ideig!

A boldog békeidők  Eleken (is) 1914. július 26-án értek véget,  amikor is kihirdették az általános mozgósítást,  amire augusztus 24-27-én került sor.

A férj katona,  a feleség feketében!
A férj katona, a feleség feketében!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A háborúnak “köszönhetően” Eleken az a szokás alakult ki,  hogy a nők fekete öltözetet viseltek.

Az eleki katonák ott voltak a legtöbb  nagy európai fronton,  vagyis Oroszországban, a Balkánon,  de az olasz harcmezőkön is.  A többnyelvűségük miatt “keresettek voltak” az eleki tisztek,  altisztek,  bakák is.

Klemm Ferenc( ?-?) bajtársaival
Klemm Ferenc ( ?-?) bajtársaival (a kép jobb szélén)

A nagy háborúba 1018 katonát soroztak be Elekről,  ami az 1910. évi össznépesség 14%-t jelentette,  amiből 143 volt a hősi halott.

1924 óta a temetőben, de  immáron mind a két világháború hőseinek dicsőségét hirdeti emlékmű.

Kategóriák
építészet épületek háború közigazgatás politika Rapajkó történelem

Az egykori eleki vármegyeháza

A trianoni békediktátum következtében többek között Arad vármegye is elveszett, illetve majdnem,  hisz az eleki járás fele Magyarországon maradt,  így 1920-23-ig,  vagyis egy viszonylag rövid ideig Elek Csonka-Arad vármegye székhelye volt.

Az egykori vármegyeháza 2013 nyarán
Az egykori vármegyeháza 2013 nyarán

Az egykori megyeháza ma szociális otthonként működik.

A jeles eseményre utaló emléktábla az épületen már 15 éve!
A jeles eseményre utaló emléktábla az épületen már 15 éve!

1998. március 15. óta emléktábla is utal erre a nem mindennapi történelmi “közjátékra”.

Az egykori eleki vasútállomás távolról nézve 2013 nyarán
Az egykori eleki vasútállomás távolról nézve 2013 nyarán

A helyszín kiválasztásánál bizonyára meghatározó volt a vasútállomás közelsége is.

A Brandt-Stöckl-féle “zöld könyv” szerint az épület eredetileg községi árvaháznak épült, de általában kihasználatlanul állt, mivel nem nagyon voltak rászoruló árvák Eleken. Az I. Világháború idején egy ideig tábori kórház is működött benne. (K.T.)

1923-45-ig Csanád vármegyéhez,  utána pedig Békés megyéhez csatolták Eleket,  de tudomásunk szerint sohasem tartottak erről népszavazást.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek iskola közigazgatás művészet politika Rapajkó tájkép történelem technika

Az aradi vármegyeháza

Arad,  megyeháza
Arad, megyeháza

Elek egyik legnagyobb fénykora az 1867-1918 közötti időszakra tehető,  amikor is járási székhelyként az egykori Arad vármegyéhez tartozott.

Szerencsénkre az egykori megyeházánk még ma is áll,  nem messze az aradi városházától (Forradalom/Főtér 79.  házszám alatt).

Az épületről a következőket tudjuk elmondani:  1821-ben épült neoklasszicista stílusban,  melynek van egy ikerépülete is,  melyben egykoron törvényszék,  majd pedig árvaszék is működött 1871-ben.

Az épületek homlokzatát timpanon díszíti,  a vármegyegyeháza pincéjében hajdanán  fogház is működött.

Tudomásunk szerint eddig még senki nem tárta fel pl. azt,  hogy az egykori eleki megyei képviselőink hogyan képviselték akkori megyeszékhelyünkön, Aradon Elek érdekeit!

Magyar szemszögből nézve elég tragikus eseményeknek is helyt adott az épület,  hisz 1918. november 13-14-én itt zajlottak a sikertelen tárgyalások a magyar kormány képviselője,  Jászi Oszkár (1875-1957 ) és a Központi Román Nemzeti Tanács között.

A folytatás közismert,  hivatalosan 1920-tól sajnos itt sem a magyar nyelv az “uralkodó”.

Ma az egykori vármegyeházán található  az ottani pénzügyi igazgatóság székhelye,  az ikerépületben pedig az Aurel Vlaicu Egyetem rektorátusa,  ami azt jelenti,  hogy ezen épületeknek még ma is, ebben az igencsak megváltozott világban is komoly tekintélyük van!

A korabeli levelezőlap lelőhelye:  http://www.budaifoantikvarium.hu,  a történeti adatoké pedig:  Ujj János:  Arad-Történelmi városkalauz. Arad,  2001. 108 o.

Rapajkó Tibor