Kategóriák
család egyház emberek esemény gyász háború politika Rapajkó történelem

A hazáért hősi halált haltak az elekiek is 1914-18-ban

1914. június 28-án 10 óra 45 perckor Szarajevóban egy szerb terrorista meggyilkolta az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét,  Ferenc Ferdinándot és feleségét,  majd egy hónapra rá kitört az I.  világháború,  ami főképpen a nagyhatalmi ellentétekkel magyarázható.

Az egykori trónörökös különben nem volt nagyon népszerű, Magyarországon pedig különösen nem.  Ferenc Ferdinánd rangon alul nősült,  így a feleségével nem mindenhol jelenhetett meg a nyilvánosság előtt,  a katonai rendezvények azonban kivételnek számítottak.

A legtragikusabb,  az egyoldalú határmódosítások mellett azonban mégis az,  hogy  az akkori győztesek,  főképpen Franciaországnak köszönhetően olyan világpolitikai helyzetet teremtettek,  melynek következtében Európa népei a XX. században három diktatúra (fasizmus,  nácizmus,  kommunizmus) “áldásos” tevékenységeit is megismerhették hosszabb-rövidebb ideig!

A boldog békeidők  Eleken (is) 1914. július 26-án értek véget,  amikor is kihirdették az általános mozgósítást,  amire augusztus 24-27-én került sor.

A férj katona,  a feleség feketében!
A férj katona, a feleség feketében!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A háborúnak “köszönhetően” Eleken az a szokás alakult ki,  hogy a nők fekete öltözetet viseltek.

Az eleki katonák ott voltak a legtöbb  nagy európai fronton,  vagyis Oroszországban, a Balkánon,  de az olasz harcmezőkön is.  A többnyelvűségük miatt “keresettek voltak” az eleki tisztek,  altisztek,  bakák is.

Klemm Ferenc( ?-?) bajtársaival
Klemm Ferenc ( ?-?) bajtársaival (a kép jobb szélén)

A nagy háborúba 1018 katonát soroztak be Elekről,  ami az 1910. évi össznépesség 14%-t jelentette,  amiből 143 volt a hősi halott.

1924 óta a temetőben, de  immáron mind a két világháború hőseinek dicsőségét hirdeti emlékmű.

Kategóriák
archiv emberek háború utazás

Eleki katonák

A fényképeken eleki katonák láthatók. A fotók készítőjéről annyit lehet tudni, hogy vélhetően két alkalommal is megjárta az “orosz frontot”. Első alkalommal 1943. tavaszán (májusban), majd késő ősszel vagy tél elején Lawocznén keresztül hazajött. Másodjára valószínűleg 1944 elején kellett ismét  kimennie.

A fényképeken számomra ismeretlen eleki katonák láthatók.

Ismeretlen eleki katonák
Ismeretlen eleki katonák
Ismeretlen eleki katonák
Ismeretlen eleki katonák

Arról sajnos nincs információ, hogy a képek mikor készültek és kik láthatóak rajta.

Wittmann Attila

Kategóriák
archiv építészet család egyház esemény háború modern művészet politika Rapajkó történelem

Elek hősei 1944-ben

A magyarországi rendszerváltoztatásnak köszönhetően a települések központjából eltűntek az egykori szovjet emlékművek,  amelyek valójában nem csupán a “felszabadítást”,  hanem inkább az elnyomást szimbolizálták,  hisz a Vörös Hadsereg csak 1991-ben vonult ki hazánkból.

Magyarországon az ötágú vörös csillag ma tiltott önkényuralmi jelképnek számít,  de egykoron ez is a “csúcson volt”!

(A fekete-fehér korabeli fényképet Halász Gyula készítette.)

Az egykori eleki “felszabadulási” emlékmű

Még mindig sokan emlékezhetnek Eleken a mai kiűzetési szoborkompozíció helyén álló egykori “felszabadítási emlékműre”,  melynek  felirata szerint a szovjetek az elekiek számára 1944. szeptember 24-én hozták el a “szabadságot”,  ami  több mint érdekes,  hisz az eleki polgári halotti anyakönyv 1946. április 2-i bejegyzése  szerint a község területén dúló harcok idején, vagyis 1944. szeptember 26-án 18 katona és egy polgári személy halt meg. (17 magyar katona,  egy román katona és egy civil.)

Magyar hősi emlékmű az eleki temetőben

Az egyházi anyakönyvben is tulajdonképpen ugyanazok a nevek szerepelnek,  illetve a római  temetőben is,  a magyar hősi emlékművön,   de még annyival kiegészítve,  hogy Ottlakán még ezen kívül négy személyt is eltemettek.

(A fényképen szereplő rövidítések és azok feloldásai: honv. :  honvéd, tiz. :  tizedes,  szkv. :  szakaszvezető,  fdgy. :  főhadnagy,  ism. :  ismeretlen.)

Arra viszont nincs magyarázat,  hogy Névery Sándor (27) zászlós neve miért nem került fel az emlékműre,  pedig ennek a Nagybecskereken született katonának a neve a polgári és az egyházi anyakönyvben is szerepel,  mint ahogy a váci Nagy László (23) hadapród őrmester nevét is csak az egyházi anyakönyv őrizte meg!

Az is érdekes még,  hogy Vigyikán Tivadar neve viszont ma is olvasható az emlékművön,  pedig róla azt is tudjuk,  hogy román katona volt!

A legérdekesebb azonban mégis Fok László ( a sebesüléskor 23 éves) hadapród őrmester esete,  akiről az eleki polgári anyakönyvben  az áll,  hogy adatai ismeretlenek,  a katolikus anyakönyv szerint,  pedig “csak” sebesült volt,  így a neve valószínűleg azért nem került fel (szerencsére) az  emlékműre, mert túlélhette a háborút,  szemben Lajkó Dezsővel (24),  akinek nem ismert a származási helye és a topolyai Szanya Jánossal (23) ,  akik viszont  belehaltak a sebesülésbe!

Tényként még azt is elmondhatjuk,  hogy eleki polgári anyakönyv tud még egy ismeretlen,  polgári ruhás hősi halottról is,  aki az ottlakai határ közelében halt meg,  amiről viszont a katolikus anyakönyv nem tud.

Visszatérve az úgynevezett felszabadítási emlékműre,  számunkra a szeptember 24-i dátum a legfontosabb,  vagyis a logika,  mert valószínűleg akkor Eleken is az volt a lényeg,  hogy a szovjetek mikor léptek először eleki földre,  és nem az számított,  hogy  ki mikor mikor győzött,  hisz még szeptember 24-e után is voltak harcok.

Az eleki szovjet emlékmű

Az eleki római katolikus temetőben van egy másik katonai emlékmű,  vagyis a szovjeteké,  akik szintén a legértékesebbet, vagyis az életüket adták a háború befejezésért,  vagy ahogy akkor hivatalosan mondták és többen is hitték is,  hazánk felszabadításáért, illetve a felirat szerint Elek városáért!. (Elek csak 1996-tól város,  de vajon ki merte volna szóvá tenni akkor ezt a nagy tévedést!)

Mindentől függetlenül 1944 őszén Eleken meghalt 37 szovjet katona és 17 ismeretlen,  akiknek így az előbbiekkel szemben viszont  a nevük sem szerepelhet az emlékművön.

1989-től már hivatalosan is elmondhatjuk,  hogy minden olyan katona,  aki a háborúban az életét áldozza az általa nemesnek gondolt célért,  azok hősi halottaknak tekinthetők,  így pl. Eleken nem csak az akkori Honvédség katonái,  hanem az egykori Vörös Hadsereg orosz,  ukrán,  muzulmán katonái is.

Az az időszak mindenkinek nagyon kegyetlen volt,  de talán a szovjeteknek lehetett a legkegyetlenebb,  hisz pl. hazaárulást,  így biztos halált jelentett az,  ha a szovjet katona megadta magát az ellenségnek,  de a háború után a kommunista hatalomnak “gyanús” volt az a nem kevés szovjet katona is, aki győztesként és természetesen világlátottként visszatért a Szovjetunióba,  ami 1991-től már csak lapalji jegyzetnek számít!

Nem szabad elfelejtkeznünk arról sem,  hogy hazánk számára nem elsősorban azért volt tragikus a II. világháború,  mert azt elveszítettük,  hanem azért,  mert a szovjet katonák elhoztak számunkra egy olyan rendszert, a kommunizmust,  amelyet egyetlen józanul gondolkodó ember sem akart elfogadni, de mégis ránk kényszerítették,  aminek az árát valamilyen módon még ma is keményen fizetnünk kell!

Most pedig az eleki katolikus halotti anyakönyv alapján,  annak bejegyzési sorrendjének megfelelően nézzük meg,  mit kell még tudni az Elek védelmében elesett magyar katonákról! (Név,  életkor, születés helye.)

Juhász Imre(23),  Gyöngyös,  Ádám József  (23),  Visznek,  Polyák László honvéd tüzér (23),  Benedeki,  Sinka István (22),  Nagytarcsa, Zachar József (23),  Tápiószentmárton, Lukács Imre (30),  Karcag,  Hingyi Imre (28),  Újpest,  Szépkúthy Zoltán (25), Nagyvárad-Budapest,  Vági János (22),  Medgyesbodzás,  Pintér Ferenc (29),  Budapest,  Dropa János (29), Herencsény,  Szetei István 35),  Kőhidgyarmat?,  Hornicsek József (?),  Nógrádmarcali,  Kovácsik István (22),  Kevermes.

Ottlakán temették el a következőket:  Szatmári Ferenc (?),  Budapest,  Sz.  Tóth Antal (22),  Hajdúszoboszló,  Varga József (22),  Dömsöd,  Matyinkó Mihály (22), Lósa?  (Ők valószínűleg a már korábban a magyarok által felszabadított Ottlaka védelmében haltak hősi halált.)

Ezek az Elekhez  kapcsolódó nevek tudomásunk szerint csak most kapnak nagyobb nyilvánosságot.

Reményeink szerint az estleges leszármazottak  ha eddig még nem,  akkor ezen emlékező írásunknak köszönhetően utólag is hírt kaphattak eltűnt szeretteikről,  és ha ez így lesz,  akkor már megérte munkálkodásunk!

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv csoportkép emberek esemény háború politika történelem utazás

Katonai temető

A következő fényképet Zahorán Attila (Kétegyháza) küldte el számunkra. Egy eleki ház lomtalanításakor került elő a felvétel. Valamikor 1944-ben készülhetett valószínűleg Ludowikowka településen a mai Ukrajna területén. Többszörös digitális nagyítást követően a fejfákon magyar katonák neve lett olvasható. A Hadisír Gondozó Iroda segítségével a nevek mellé néhány adat is került.

Magyar katonai temető, eleki hősi halottal.

Sztatoszta László Szül: Dávidfalva, 1920.04.04.  Meghalt: 1944.09.10. elvérzett

Niedermayer György Szül: Elek, 1911.05.10.  Meghalt: 1944.08.01.  aknarobbanás

Boda Mozes  Szül:Diósd, 1920.11.08. Meghalt: 1944.09.17.  aknaszilánk

Oláh József  Szül: Balmazújváros, 1915.02.05.  Meghalt: 1944.09.12. aknatámadás

Tóth János Szül: Vámospércs, 1917.01.09.  Meghalt: 1944.09.10.

Post János         Szül:1899-?-?             Szül. hely: ?         Meghalt: 1944.06.02.

A többi név megfejtése még várat magára.

Wittmann Attila

Kategóriák
család emberek esemény háború politika Rapajkó történelem utazás

Egy tragikusan rövid élet -Braun Mihály (1923-43)

Mint köztudott,  Elek történetetének is vannak tragikus korszakai,  melyek közül elég csak a II. világháború helyi vonatkozásait kiemelnünk,  hiszen  ezeknek máig történő hatásai vannak,  hisz sok eleki család sorsa már akkor eldőlt,  amikor 1941-ben a nemzeti,  nemzetiségi hovatartozásukról nyilatkoztak,  illetve ennek megfelelően pl. ki milyen zászló alatt harcolt az 1939-45 közötti időszakban!

Kategóriák
archiv emberek esemény közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem utazás

Becsülettel az utolsó percig

Még 2012 március 18-án jelent meg egy írásunk Huszonnyolc nap címmel,  amely tulajdonképpen az egykori eleki határőröknek állít emléket.

Erre reagált Antal János (1946-), aki 1966. február 15- július 22-ig Eleken szolgált sorállományú határőrként, sőt fel is ajánlotta, hogy a nyilvánosságot is vállalva beszél emlékeiről.

( Az 1. képen Antal  János határőr tizedesként látható az eleki őrs udvarán 1966-ban  az új szolgálati öltözetben,  amely már jobban tükrözi a hagyományokat,  és amelyhez természetesen sapka is tartozott,  de ezt itt nem láthatjuk.)

Az utóbbiról viszont azt kell tudni,  hogy az szolgálatban kétféle is volt,  vagyis a tányérsapka (a leszerelési emléklapon is ez szerepel),  illetve a kubai mintájú,  az úgynevezett Castro-féle,  a Bocskai-sapka csak később lett használatos,  pl. 1989-ben e sorok írója is ezt viselte!

A találkozóra 2012. augusztus 24-én sor is került Eleken, és az ott elhangzottak alapján mi így tudjuk felidézni az akkori  határőréletet:

(A 2.  képen A. J. szakaszvezető parolija-fegyvernemi jelzése látható.)

Elsőként azt lehetne kiemelni, hogy a határőröket nagyon szerették Eleken, beleértve a lakosságot is,  mert az akkori községben nemcsak a határőrizet,  de a közbiztonság fenntartásának is az egyik pólusa volt a határőrség.

Pl. a Zöldfában (egykori vendéglő) Hollósi Imre bácsinál egy-egy sörre vendég volt a katona. Ez a szeretet elsősorban azzal magyarázható, hogy akkoriban az őrsökön általában kevesen szolgáltak, így Eleken is, 21-en.

Az eleki őrsparancsnok akkor Rausz Károly százados volt, a politikai helyettes pedig Magyar Ferenc százados. Az őrsellátó Topa Sándor szakaszvezető, az eligazító tisztes Csikós Lajos szakaszvezető, a kiképző tisztes Antal János szakaszvezető volt.

A szakács Hajdú Gyula határőr, a lovászok Tapodi István és Tóti Mihály határőrök voltak.

Az állományba azonban még a következő határőrök is beletartoztak: Ács Pál, Balla Sándor, Diószegi Sándor, Dofek János, Felber László, Gurmai Lajos, Kovács József, Petrovics János, Szabó Imre, Szabó Gyula, Szántó Pál, Tóth Ferenc, Tóth Lajos.

Kategóriák
család emberek közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem technika utazás

Eleki flottillás

A képen egy olyan ma is Eleken élő személy látható,  aki 1963-65-ig Újpesten szolgált a Honvéd Folyami Flottillánál,  hisz sorkatonaként oda kellett mennie,  de alföldiként,  elekiként mégis helyt tudott állni!

Tudomásunk szerint rajta kívül még egy eleki szolgált a flottillánál,  de az ő egyenruhájuk már nem egyezett meg a a képen látható viselettel.

Az egykori matróz manapság is elismert szakembernek számít,  a teljes nyilvánossággal azonban most nem kívánt élni.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv család esemény Rapajkó szakma történelem utazás

Faulhaber András őrvezető úrnak – gondolatok egy levelezőlaphoz kapcsolódóan

Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról,  fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.

2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás  során a padlástérben,  a stukatúrban egy dobozt találtak,  melyben több,  az egykori tulajdonoshoz,  a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak,  de mi most  ezek közül csak egyről szeretnénk szólni,  ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak,  ma ez a Gyulai út.

Először is,  itt egy bizonyíték,  hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben  egykoron,  hisz András is ott volt szakaszvezető.  Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.

Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet,  hogy a kedvese,  de az is lehet,  hogy testvér,  de ez most talán kevésbé érdekes,  hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?

Nyilván itt nem arra gondolunk,  hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt,  a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó,  hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.

Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb,  hogy egy olyan eleki németnek írt valaki,  aki a címzetthez hasonlóan,  szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető,  de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg,  hisz pl. ezért írhatta Rézi is így:  “Két lapjaidat megkaptam,…”,  és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”,  de András számára is problémát jelentett a következő,  amit szintén Rézitől tudunk:  “De nem értem,  hogy mit akartál avval,  hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”

Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből, 2.
Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből

Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még,  hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket,  ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna,  hogy így legyen,  de így volt,  a tragikus folytatás közismert!

Végül,  de nem utolsó sorban,  lehet,  hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum,  csak arra várnak,  hogy valaki megtalálja őket!

Rapajkó Tibor