További két érdekes pecsétet szeretnék bemutatni. Az egyik az eleki plébánia pecsétje, ami azt bizonyítja, hogy a plébánia a településétől eltérő megjelenésű pecséttel rendelkezett.
Az eleki plébánia pecsétje 1837-ből.
Címke: Elek
Lőkösháza pusztán több kastély és major volt található, amelyeket nemes és híres családok építettek vagy később megvásároltak. Még ma is élő határnév például a „Kintzig”, ahol még iskola is létezett. Az elnevezés a néhai Kintzig major tágabb területét jelöli. A majort a névadó család építette, nyéki Kintzig János.
Forrás: Aradi közlöny 1921. július 3. szám. http://www.hemeroteca.hu
A magyar nemesség adományozásában 1905. május 2. Kintzig János földbirtokos részesült. Würtzburgi származású nemesi család volt. Családfájuk visszavezethető volt a XVII. század közepén Schweinbergben élt Valentin Künzig von Hardheim-ig. Szépunokája az 1759. január 16-án Schweinbergben született Sebestyén, aki az Arad megyei Szentannán telepedett le. Az ő leszármazottja Kintzig János aradi főispán, aki Tövisegyházon, (Simándtól délre) született.
Kategóriák
Eleki pecsét 1863
Egy régi térképen az alábbi pecsétet találtam.
A felirat: “ELEK M. VÁROSSA PECSÉTJE 1863”. Az “M.” a “mező”-t jelenti, mint mezőváros.
Kategóriák
Mita in tr Fasta 2023
Az eleki böjt közepi ünnep – Mita in tr Fasta, avagy irodalmi németül Mitte in der Fastenzeit – egy, a városunk németsége körében élő régi szokás. Ilyenkor, a hat hetes böjti időszak felét jelentő szerdán, az eleki fiatalemberek összefogtak, körbejárva a falut tojásokat kértek a lányos házaktól. Aztán estefelé összegyűltek egy megbeszélt házban, ahol finom rántottát sütöttek a tojásokból. Került bele így vagy úgy egy kis szalonna, kolbász is, ezáltal megtörték a böjtöt. Egy kis visszafogott mulatozás, beszélgetés után a kifújt tojáshéjakból koszorút készítettek, és ezzel feldíszítették a falu főterén álló kút szobrát.
A díszítés Németország-szerte ma is létező szokás, tehát ezt is még az “óhazából” hozták magukkal eleink. Egy ilyen alkalommal sikerült véletlenül letörni a kút eredeti szobrát, egy Neptun-alakot. Erről az esetről már korábban írtunk, illetve közöltük a szobor alakjának, egy egykori eleki kislánynak, a visszaemlékezéseit is.
A tojásgyűjtés során egy réges-régi mondókát szokás mondani, mely a következőképpen szól, nagyjából parlando rubato:
Haind is mita in dr fasta,
Trecht mr ti putza ivrs wassr*.
Ar raus, tr pfar is haus,
Schnitz raus, tr pitz is haus!
Huja kakali raus!
Unsr putza is kor oarich kreunk,
Wil a pisla araschmolz esa!
Wasrsupa is koar nit kuad,
Araschmolz is pesr,
Ist mr mid kawl und lefl.
Ti kawl had a ear,
Min lefl trwischt mr mear!
Huja kakali raus!“
A képen Hoffmann György látható a Putza bábu társaságában, utóbbi kedvéért (merthogy beteg szegény, és nem ehet valamiféle vizes levest) gyűjtötték a fiatalok a tojásokat.
Az első versszak második sorában említett “vigyük át a Putzát a vizen” valószínűleg a germán télűző szertartásokra emlékezik, melynek során egy égő szalmabábut dobtak a helyi vízfolyásba régi-régi őseink.
Az Eleki Németek Egyesülete minden évben megrendezi a böjt közepi ünnepet tagsága és az érdeklődő elekiek körében. Az idei szezonban ez a nap szerencsés módon március 15-re, munkaszüneti napra esett, így lehetőségünk nyílott egy kicsit többet tenni a délutáni rántottás lakománál. Az eleki “fiatalemberek” népi ruhába öltözve körbejártak a falujukban, és begyűjtötték a tojásokat a megbeszélt “lányos házakból”.
Az Eleki Németek Egyesületének elnöke, Kocsis Józsefné szerint a 2. Világháború után eltűnt a népszokás, majd az 1960-as években pár évre felélesztették az akkori idősebb generáció tagjai. Tehát egy igen régen nem gyakorolt hagyományt sikerült újra feleleveníteni!
Az összegyűjtött tojásokból készült finom rántottát végül az egyesületi házban fogyasztotta el a tagság és vendégeik.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a jól sikerült rendezvény megvalósításában!
2013-ban Klemm Tamás egy csoportképet tett fel az „elekfoto”-ra és néhány kérdést fűzött hozzá.
„Valószínűleg az 1930-as évek elejéről származhat a következő csoportkép az iskola egyik elsős vagy másodikos fiú osztályáról.
Sajnos nem tudjuk azonosítani a kép szereplőit, de egész biztosan az eleki általános iskola egykori diákjai vannak a képen. Az eltelt nyolcvan-egynéhány év és az egységes frizurák nem könnyítik a személyek felismerését!
Néhányan egy kis füzetkét vagy kartonlapot tartanak maguk elé, talán elsőáldozási emléklap lehet?”
Az alábbi szívgárdista emléklap segítségével talán egy új szempont is felvethető.
Lehet, hogy nem egy osztály van a képen (hiszen tanító nem ül a gyerekek között, ahogy az többnyire lenni szokott), hanem esetleg valamilyen egyházi / hittanos rendezvény alkalmából készült a kép?
Az emléklapot Csepregi Imre plébános írta alá, ma az ő nevét viseli Elek főtere.
A „Fölvételi emlék” Dr. Mester / Mahler György hagyatékából való, aki 1929-ben 11 éves volt.
Mester Klára
Mit rejt a szekrény?
Véletlenül akadtam a következő szép felvételre. Egy valószínűleg eleki családot láthatunk: Édesanya, édesapa, kisgyermekkel.
A feleség még hagyományosnak nevezhető, a házas asszonyok részére akkoriban szokásos, sötét színű népviseletbe öltözött a fényképezéshez. A legszebb ruháját vette fel, mert ez nem volt mindennapos dolog, külön Aradra kellett utazni érte. A férj pedig katonaruhában. Ő már megjárta a háborút, valamilyen kitüntetések is láthatóak az uniformison. Sajnos nem tudni, kik voltak ők, csak a fényképész neve olvasható a kép alatt: Urai J., Arad, Forray utca 1.
Ha abból indulunk ki, hogy a Nagy Háború közben készülhetett a kép, akkor a házaspár nagyjából az 1890-es évek elején-közepén születhetett.
Érdekes lenne, ha kiderülne, melyik családot látjuk a képen. A fényképet a saját szekrényemben találtam, családi jellegű iratok között, emiatt akár saját rokonaim is lehetnek – csak éppen nem ismerős az arcuk…
Kategóriák
Egy újabb könyv
Egy frissnek nem mondható (2015.) kiadásra bukkantam, amelyben Elekről is esik pár szó. A történet a 411. oldaltól, egészen a 426. oldalig tart és a világháború idején játszódik.
Wittmann Attila
Schneider Katalin Stefánia tanítónő (1935-2019) és Dr. Raport Ferenc állatorvos (1935-2020) 1960. július 9-én Eleken kötöttek házasságot.
A derűs, kedves, fiatal tanítónőt sok kollégája, –ahogy ő mondta, „kartársa”- elkísérte ezen a jeles napon a Tanácsháza házasságkötő termébe. Az egyházi esküvőt -a kor szellemének megfelelően- csak titokban, szűk körben lehetett megtartani.
A képen balról: Somos Józsefné Erzsike néni, Vígh Ferencné, Radnai Lászlóné Margó néni, Müllek Antalné Irénke néni, Dési Miksáné Trudi néni, Janecskó Jánosné Julika néni, Hauck Mátyásné Beca néni, Janecskó János igazgató
Katinka édesanyjával, Schneider Miklósné Schwarz Annával a Gyulai út 26 szám alatt lakott a Mester családdal.(Az édesanya sajnos már nem élte meg lánya esküvőjét.) A vőlegény innen „kérte ki” a menyasszonyt, innen indultak a násznaggyal, a Szegedről érkezett nagybácsival, Schwarz Jánossal és a rokonokkal a szertartásra.
Az esküvői vacsora a Raport családnál volt a Hősök úti házukban. A lakodalmi mulatság egyik mozzanata volt, hogy egy vendég kislánynak az asztal alá bújva el kellett csennie a menyasszony cipőjét, hogy a vőlegény aztán kiválthassa azt.
A harmonikus, szép családi életet élő, két gyermeket felnevelő Raport házaspár arról nem beszélt még fiainak sem, milyen sorsot éltek meg gyermekként.
Katinka Párdányban (Szerbia, ma Meda) született, mint a később Eleken esperes-plébános Reibel Mihály. A településen szerb és német lakosság élt békességben.
1944 őszén Titó partizánjai szabad kezet kaptak a német lakosság megsemmisítésére. Katinka az édesapját a helyszínen elveszítette, a nagyszüleit a többi idős német emberrel táborba hurcolták, ahol éhen haltak. A gyerekek és asszonyok másik táborba kerültek, Katinka is itt töltött két évet, mígnem az édesanyjával sikerült átszökniük a zöld határon. Szegedre mentek anyja testvéréhez. Mivel Katinka nem tudott magyarul, mert az anyanyelve német volt, másrészt mindketten nagyon le voltak gyengülve, 1947 nyarától egy ideig Kétegyházán találtak menedéket.Takács Istvánné Hruschka Laura ui. Schneider Mikósné rokona volt.
Később így került Katinka tanítónőként Kétegyházára, majd 1956 őszén Elekre.
Dr.Raport Ferenc gyermekkora is megpróbáltatásokkal teli. Elek és Gyula között volt a tanyájuk. Amikor édesapját, idősb Raport Ferencet sokéves háborús katonáskodásból hazatérve 1945-ben malenkij robotra hurcolták, a 10 éves gyerek az édesanyjával látta el a gazdaságot. Sokszor maguk álltak az eke elé, ha szántani kellett, mivel az oroszok még az igavonó állatokat is rekvirálták.
Diákéveit – kortársaihoz hasonlóan – a háború eseményei alakították.
Az 1946-47-es tanévben a Polgári Fiúiskola 5. osztályát végezte Eleken, de „túlkoros” volt. Kilenc éves volt ui., amikor az oroszok bejöttek, és egy évet ki kellett hagynia az iskolában. Így lehetett osztálytársa a nála egy évvel fiatalabb Majtényi István, aki az USA –ban Steven Istvan Majtenyi néven vált ismertté és angol nyelven Elek történetét is megírta.
Az 1946-47-es tanévben Raport Ferenc és Majtényi István testnevelő tanára Takács Klára volt.
„Fiam, az úr a pokolban is úr”- ezzel a mondattal biztatta idősb Raport Ferenc a fiát a tanulásra, így lett belőle állatorvos.
Sorsukat, keserű gyerekkori emlékeiket csak egymással osztották meg, gyerekeiket szerették volna ettől megkímélni.
Az élet megtisztelő ajándéka számomra, hogy egy Párdányba tett utazásom és az azt követő élménybeszámoló hatására lassan megnyíltak. Sokszor fájdalmas volt számukra a visszaemlékezés, lassan, lépésről-lépésre történt, de vágytak rá és megkönnyebbülést hozott mindkettőjüknek az, hogy végre szabadon felidézhették a gyerekkori emlékeket.
A napvilágra került történet a gyerekeik, unokák számára is magyarázat sok homályos pontra a „családi krónikában”, a múltban gyökerező folytonosság ajándéka.
Az „elekfoto” lelkes olvasói voltak, többször hozzászóltak, ill. segítettek nevek kiegészítésével.
Mester Klára
Egy korábbi írásban már megemlékeztünk Banner József temetéséről.
Banner József temetése 1973-ban az eleki római katolikus temetőben
Most újabb fényképek kerültek elő Dr. Mester György hagyatékából. 1973 májusában küldte őket özvegy Banner Józsefné elhunyt férje barátjának – a részvétnyilvánítást megköszönve.
Banner József (1926-1973) váratlan távozása sokakat megrendített. Az Erkel Ferenc Gimnázium népszerű tanárát sok diákja is elkísérte utolsó útjára.
Az eleki katolikus temető B szektorának 11.sorában nyugszik.
Mester Klára
Valószínűleg a volt Ipartestület színpadán léptek fel a lelkes közreműködők, talán 1955-ben.
elekfoto 