Mindig is nagy jelentősége volt a pecsétes papíroknak, okmányoknak. Íme pár “régi” pecsét…




Wittmann Attila
Szabadidőmben helytörténetet kutatok.
Kétegyházán a Táncsics Mihály Művelődési Ház és Könyvtárban (Kétegyháza, Fő tér 4.) 2014. február 20-án került megnyitásra a „Városaink, községeink, polgáraink” című kiállítás. A kiállítást Békéscsaba Megyei Jogú Város, a Munkácsy Mihály Múzeum és Kétegyháza Nagyközség Önkormányzata szervezte.

Évek óta gyűjtöm a II. világháborúval kapcsolatos tárgyi emlékeket, leginkább a környékben fellelhető katonai relikviákat. A kiállítás keretén belül a gyűjteményem egy része is megtekinthető.

Remélem minden kedves látogató egy szép élménnyel gazdagodik majd.
Wittmann Attila
A településeken régen nem voltak utcanevek, és az ingatlanok a beazonosításhoz csak egy-egy számot kaptak. Ez a gyakorlat például Erdélyben a kisebb falvakban még ma is bevett szokás. Később már az egyes utcákat “becenévvel” illették, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni őket egymástól. Ezek a kezdeti utcanevek még nagyon gyakorlatiasak voltak, az adott utcára vagy az ott lakókra jellemzően alakultak ki például: hosszú utca, széles utca, görbe utca stb., de a számozás még a régi maradt. Végül kialakult a mai gyakorlat, minden utca saját nevet és egytől kezdődő növekvő számozást kapott. A régi számozási gyakorlat pedig megmaradt a földhivatali nyilvántartásnál, ezek lettek a mai helyrajzi számok.
Az utcanevek idővel szinte minden nagyobb történelmi eseményt követően megváltoztak, az éppen aktuális politikai irányzathoz módosultak. Így volt ez a II. világháború után és a rendszerváltáskor is. Most ismét felmerült ez a “téma”. A 2012. évi CLXVII. törvény rendelkezik azon “önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmáról” amelyeket nem javasolnak, vagy használhatóak, de aggályosak vagy éppen használhatónak tartanak közterületek elnevezésére.
Ebből az apropóból gondoltam, hogy érdekes lehetne áttekinteni néhány utca elnevezésének történelmét. Ehhez két térképet vettem alapul. Az egyik egy 1937-es eleki térkép, a másik egy 1972-es képeslap Elek térképével.

Nézzük meg néhány utcának a mai elnevezését, majd hogy hogyan hívták 1972-ben és hogyan hívták 1937-ben. Az 1937-es térképen az utcanév mellett zárójelben az a “becenév” is szerepel amelyet az itt új hazát lelt svábok adtak az utcának. Ezt a nevet tekinthetjük az adott utca első elnevezésének.

Szent István utca (ma élő elnevezés) – Marx út (1972-beli elnevezés) – Szent István utca (1937-beli elnevezés)
Táncsics utca – Malinovszkij utca – Dr Gaál Jenő utca (Kreuz Gasse)
Lőkösházi út – Beloiannisz út – Báró Harruckern György utca (Lange Gasse)
Dózsa György utca – Dózsa György utca – Striefler utca
Ady E. utca – Ady E. utca – Wittmann utca
József Attila utca – József Attila utca – Apponyi Albert utca
Zalka M. utca – Zalka M. utca – Pestis sor
Kun B. utca – Kun B. utca – Virág utca (Blumen Gasse)
Semmelweiss utca – Semmelweiss utca – Szél András utca (Abend Gasse)
Bajcsy Zs. utca – Bajcsy Zs. utca – Ferencz József utca
Kígyó utca – Lenin utca – Báthori István utca (Schlangengasse)
Ottlakai út – Felszabadulás útja – Báró Eötvös József utca
Névtelen utca (Arany J. utca és a Bajcsy Zs. utcák közt) – Névtelen u. – Damjanich utca
Csak néhány utcanevet emeltem ki. Vannak olyan utcák amelyek elnevezését 1937 óta nem változtatták meg, például Arany János utca (Hermann Gasse), vagy a Zrínyi Miklós utca (Frosch Gasse) stb. . Jól látható, hogy szinte az összes olyan utca, amely az “ófaluban” található, rendelkezett külön német elnevezéssel is.

Érdekes a Zalka Máté, Mező Imre, Kun Béla, Fürst Sándor és a Sallai elnevezések további sorsa…. A Magyar Tudományos Akadémia álláspontját közzé tette az utcanevekkel kapcsolatban: http://mta.hu/data/cikk/13/13/63/cikk_131363/Onkenyuralmi_nevek_egyesitett_tabla.pdf

Ha végignézzük az eleki utcaneveket, sajnos meg kell állapítani, hogy jelenleg nincsen olyan utca amelyet egy neves eleki származású, vagy Eleken élő személyről neveztek volna el. Pedig 1937-ben még volt például Dr Gaál Jenő utcánk. A neves személyiségeinkről való elnevezés egyfajta tiszteletadás és megemlékezés is lehetne mondjuk egy neves képviselő, egy tanár, egy iskolaigazgató, egy plébános vagy akár egy orvos előtt. Emléktábláink már vannak, de utcaneveink még nem. Talán az ő személyiségük időt álló is lenne, hiszen ők Elekért dolgoztak, a településünkért éltek, nem a “nagy politikáért” és a pártokért. Ha mi nem becsüljük meg az emléküket, akkor a “nagy politika” nem fogja.
Időtálló lehetne még az “ősi” sváb elnevezések visszaállítása is. Erre viszont van már példa, a Kígyó utca esetében. A Kígyó utca német elnevezése régen Schlange volt (magyarul kígyót jelent) amit a Lenin utca elnevezés módosításakor kapott vissza.
Ha nevet kell váltani talán a Kun Béla utca is egyszer ismét Virág utca (Blumen Gasse) lesz vagy egy híres elekiről nevezik majd el?
Wittmann Attila
Bár szerencsére Eleket nem érte bombatámadás a háború során, tőlünk nem túl messze sajnos sokakat elért a végzet.
A II. világháború ideje alatt több alkalommal is keresztül repültek angolszász bombázók Békéscsaba felett. Hivatalos források szerint a város bombázásakor (1944. szeptember 21.) az olaszországi bázisukra visszatérő repülőgépek szinte biztos, hogy érintették településünket.


A második képen jól láthatóak a Szarvas felől két hullámban támadó bombázók „kondenzcsíkjai”.
A „Nagy gyep” (hivatalos nevén a Szikmező) mindig is fontos szerepet töltött be a település életében. Itt rendezték a lóversenyeket és ide hajtották ki az állatokat legelni. A világháború előtt sok gyermek találkozott és játszott a gyepen, míg vigyáztak az állatokra.
Ez mára megváltozott, de még mindig megéri szép időben sétálgatni és gyönyörködni a természet szépségeiben. Viszont ezen értékek mellett itt a múlt emlékei furcsa elegyet alkotnak, van „ezer éves” gulyakút és „modern” krosszpálya is.
Az egyik sétám alkalmával meglepődtem, amikor rátaláltam egy szép állapotban megmaradt lövészárokra.

Egy kis kutatás során kiderült, hogy ezt a lövészárkot a háború után ásták, amolyan gyakorlási céllal. Valószínűleg az 1950-es évek első felében használhatták.
Az árok léte mára feledésbe merült. De mivel a gyepet nem művelik, így szép állapotban megmaradhatott, tanúságaként annak, hogy hogyan kell egy lövészárkot szakszerűen, a hadászati előírásokat betartva elkészíteni. Reméljük sosem kell majd használni.
Wittmann Attila
A fényképeken eleki katonák láthatók. A fotók készítőjéről annyit lehet tudni, hogy vélhetően két alkalommal is megjárta az “orosz frontot”. Első alkalommal 1943. tavaszán (májusban), majd késő ősszel vagy tél elején Lawocznén keresztül hazajött. Másodjára valószínűleg 1944 elején kellett ismét kimennie.
A fényképeken számomra ismeretlen eleki katonák láthatók.


Arról sajnos nincs információ, hogy a képek mikor készültek és kik láthatóak rajta.
Wittmann Attila
Régebben találtam az interneten ezt a térképet, amit kínaiaknak készítettek. Frissnek nem mondható, hiszen még az “eleki vasút” élő vonalként van jelölve.

A segítség kedvéért kivágtam a térképből a minket érdeklő részt és Békéscsabát , Gyulát jelöltem is rajta.
Sajnos így sem tudtam rájönni, hogy kínaiul, hogyan írják, hogy “Elek”.
Wittmann Attila
„A magyar huszár” avagy „A magyar lovaskatona ezer évének története” című könyv áttekintésének a végére értem. A mű mellékletében az 1939-ben összegyűjtött I. világháborús lovaskatonák adatai szerepelnek 184 oldalon keresztül. Itt találtam meg Albert Józsefet is.

Eleken a temetőben a ravatalozó előtt található az I. világháborúban elesett katonák sírja. Ők a legnagyobb áldozatot hozták, amit ember hozhat …

Wittmann Attila