A napokban érkezett Theresia Zöllnertől Laudenbachból az alábbi, Németországban megjelent újságcikk.
Nagyon köszönjük, és gyorsan közreadjuk, mielőtt az ősz beköszöntene, hiszen egy nyári eseményröl van szó. A szöveg magyar fordítását is csatoljuk.
Zombori István, Post Veronika, Mester Györgyné Takács Klára, Mester György, Elek, 1956 nyara
Az alábbi fénykép 1956 nyarán készült Eleken, a Mester házaspár Gyulai út 26. szám alatti szolgálati lakásának udvarán. Az arcokról derű sugárzik; hazalátogatott a vendéglátó két eleki származású unokatestvére, Post Veronika és Zombori István.
Zombori István, Post Veronika, Mester Györgyné Takács Klára, Mester György, Elek, 1956 nyara
A Velek vezér Hagyományőrző Íjász Egyesület 12 íjásszal képviseltette magát a III. Aranynyereg Íjászversenyen Zsákán
Körülbelül 25-30 éve kezdett újra ébredezni hazánkban az íjászat, aminek a népszerűsége a mai napig felfelé ível. Tavaly áprilisában vetődött fel annak a lehetősége, hogy a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló sport teret hódítson Eleken, mert úgy tűnt, kisvárosunkban akad iránta érdeklődő. Nyárra a kezdeti „jó időtöltésből” heti két edzés erejéig, rendszeresen működő szakkör alakult Duró Lajos vezetésével. Őszre pedig az újdonsült „harcosok” száma a felnőttek körében elérte a 10 főt, így felmerült az egyesületté alakulás ötlete is.
Szentiványi Izabella
A hosszas procedúrát követően 2015 májusában hivatalosan is bejegyzésre került az íjászcsapat: Velek Vezér Hagyományőrző Íjász Egyesület Elek néven. A névadás nem a véletlen műve, hiszen Velek vezér egykor a térség jelentős harcosa volt. Az elnök, a korábbi szakkörvezető, Duró Lajos lett, aki elsődleges célként a fiatalokat szeretné beavatni az ősi magyar hagyományokba.
A tréningek mellett a rutinszerzés szempontjából rendkívül fontos szerepe van a versenyeken való részvételnek. Az edzéseken az alapokat meg lehet tanulni, a későbbi fejlődéshez azonban elengedhetetlen az erőpróbákon való részvétel. Ennek megfelelően már télen megkezdődtek a megmérettetések, Békéscsabán a Csabai Lovasíjász Egylet, Gyulán a Kerecsényi László Íjász Egyesület szervezte teremversenyekkel. A nyár még javában tart, jó néhány felmérő hátra van, melyeken az eddig még helyezetlen harcosok is érhetnek el szép eredményeket.
Persze akadnak olyanok is, akik hamar „kinőtték” magukat. A rutinosabb íjászok közé tartozik Szentiványi Izabella, aki fiúkat meghazudtoló módon hozza az eredményeket, de Juhos István sem panaszkodhat a medálok terén, aki egyébként más sportágban is ér el sikereket. Továbbá Szabó Márton és Zalai Kristóf is a rendszeres éremesélyesek közé tartozik. A tagok többsége a tradicionális nomád íjak szerelmese, de Rotyis Zsoltról sem szabad megfeledkezni, aki a modernebbet preferálja, illetve ér el jobbnál jobb eredményeket.
A környékbeli egyesületeket gyakorlatilag egy nagy családnak tekinthetik, fontosnak tartják a velük való jó viszony ápolását. Különösen kiváló a kapcsolata az egyesületnek: a gyulai Kerecsényi László Íjász Egyesülettel, a kétegyházi Turul Íjász Egyesülettel, a kabai, illetve a zsákai egyesülettel.
– Következő célkitűzésünk egy saját verseny őszi megszervezése. Továbbra is nagyon fontosnak tartjuk a fiatalok íjászatra nevelését. Nagy köszönettel tartozunk az eleki önkormányzatnak, az Elek Labdarúgó Egyesületnek, az eleki Román Általános Iskolának az eddigi segítségért. A továbbiakban is nagy örömmel fogadunk bármilyen támogatást! Ha Elekről vagy környékéről bárki kedvet kapna a sportághoz, kortól és nemtől függetlenül szívesen várjuk péntekenként és vasárnaponként 16 órától az eleki sportpályán – mondta el Duró Lajos elnök.
Janecskó János igazgató úrnak köszönhetjük ezt a jó hangulatú osztályképet is. Bár a felvétel időpontja bizonytalan, kárpótolnak a derűs arcok: a tanárok, a diákok és a „technikai dolgozók”, Vince bácsi és Mari néni („Másenka”) is jókedvűek.
Második sor: Hegedűs Lajos, Tereszán Péter, Ottlakán Anna, Wittmann Edit, Juhász Erzsébet, Tóth Mária, Lup János, Alb György, Botás Péter.
Harmadik sor: Barthalos József, Bálint György, Békési László, Krisán Péter, Botás Péter, Kozma László, Gera Antal, Duma, Görgényi István, Radnóti László, Bozó, Kovács János, Kovács István.
A képért köszönet Kiss Istvánnénak (Ottlakán Anna)!
A régi időkben minden évben Május első napján a munkások kivonultak a Sportpályára, ahol ünnepélyes keretek között adták át a Szocialista Brigád kitüntetéseket. Ezen a napon minden dolgozó 1 kolbászt, illetve 1 sört kapott , amit a cége állt.
1982 körüli május 1-jei felvonulás, a Gabona Keverőüzem dolgozói
Néhány a képen látható személy: (balról-jobbra) Horváth György, Grósz György, Resetár András, Görgényi András (zászlós), Kiss István, Oláh István
A FAFÉM dolgozói egy május 1-jei felvonuláson, a Sportpályára kiérve
Néhány a képen látható személy: Szekeres János, Miszlai Jánosné, Tóth Jánosné, Turla Jánosné, Szász Jánosné, Kiss Istvánné
Janecskó János igazgató úrtól érkeztek kiegészítő képek a Békakirály című gyermekszíndarabról, amit az eleki Általános Iskola tanulói – odaadó tanári felkészítéssel – 1958-ban(?) mutattak be.
Eleki gyermekkorom legkedvesebb képe a mellékletben szereplő óvodai
csoportkép.
Kató óvó néni tanította be nekünk (azt hiszem) a karácsonyi műsort, amelyről
a kép készült. A Hősök útján volt az óvoda. Sok arcra emlékszem, a nevekre
kevésbé, de biztos vannak még Eleken, akik magukra ismernek.
Eleki óvodások 1948-ban
A bal szélen Gáspár Etelke (Bimbi), előtte az egyik Kemenes kislány, a jobb
szélen Szigeti Klári van. Én a sötét csokornyakkendős (matrózinges) kisfiú
(úgy emlékszem Csapó Miki) párja vagyok a középvonaltól jobbra (Orosz Anna).
Ez az előadás 1948-ban lehetett.
Azt énekeltük:
“Kiskefe, poroló, tollseprű.
Szobalánynak lenni nem könnyű.
Az én nevem máskép szobacicuska.
Megterítek s készen van az ozsonna.”
… és táncoltunk hozzá.
Szeretettel küldöm.
Boldog, békés új esztendőt kívánok: dr Bagyinszki Jánosné (dr Orosz Anna)
Ezen levéllel együtt természetesen egy fotó is eljutott hozzánk, így örömmel teljesítjük dr. Orosz Anna kérését.