Idén is elérkezett a farsangi időszak vége. A kedves – és néha félelmetes – maszkák végigvonultak Elek főbb utcáin.
A csoportképet Durst Beáta készítette.
Jó böjtölést mindenkinek – azért közben találkozhatunk a Mitte in der Fasta alkalmából!
Kategória: divat
Mit rejt a szekrény?
Véletlenül akadtam a következő szép felvételre. Egy valószínűleg eleki családot láthatunk: Édesanya, édesapa, kisgyermekkel.
A feleség még hagyományosnak nevezhető, a házas asszonyok részére akkoriban szokásos, sötét színű népviseletbe öltözött a fényképezéshez. A legszebb ruháját vette fel, mert ez nem volt mindennapos dolog, külön Aradra kellett utazni érte. A férj pedig katonaruhában. Ő már megjárta a háborút, valamilyen kitüntetések is láthatóak az uniformison. Sajnos nem tudni, kik voltak ők, csak a fényképész neve olvasható a kép alatt: Urai J., Arad, Forray utca 1.
Ha abból indulunk ki, hogy a Nagy Háború közben készülhetett a kép, akkor a házaspár nagyjából az 1890-es évek elején-közepén születhetett.
Érdekes lenne, ha kiderülne, melyik családot látjuk a képen. A fényképet a saját szekrényemben találtam, családi jellegű iratok között, emiatt akár saját rokonaim is lehetnek – csak éppen nem ismerős az arcuk…
A nyár folyamán kis tévéstáb járt Eleken és a környéken, és felkértek, hogy meséljek nekik Elek nevezetességeiről.
Így készült el egy rövid kis turisztikai műsor rólunk. Eleken Erdődi Ferenc segítségével az általa alapított cigány tájházat, az én kalauzolásommal pedig a városközpont nevezetességeit sikerült kicsit bemutatni a nagyvilágnak.
A “Hazahúzó” műsort több tévécsatornán is vetítik. Az adás az EchoTv honlapján a fenti képre vagy erre a linkre kattintva érhető el:
Wild Boldizsár kereskedő házának udvarán készült a következő szép felvétel, egy 1940-es évek eleji mulatságról. Az épület kapualja a mai napig nagyjából hasonló állapotban tekinthető meg – a legutóbbi időkig a Harruckern Középiskola könyvtáraként működött ház jelenleg szociális célokat szolgál.
A képen látható fiatalok az 1920-as években születtek, a képen 16-18 évesek, és manapság igen idősek, vagy sajnos nem élnek már. Az asztalnál ülő lányok közül jobbról a második a nemrégiben elhunyt Wild Klára (1929-2012).
Sajnos nem tudjuk, milyen alkalomból jöttek össze az egykori eleki fiatalok – elegáns ruházatukból ítélve fontos családi ünnep lehetett.
Isten áldja Önt ott fent, kedves Klári néni!
A Gerolzhofenben tartott Bánáti Búcsúról újabb cikk jelent meg a Mainpost.de oldalon “Megtalálták gyökereiket” címmel – eredetiben itt olvasható. (Deutscher Originaltext des Artikels bei mainpost.de)
A cikkben a következőket olvashatjuk:
A testvérvárosi megbízott és a turista-információ pozitív visszajelzéseket kapott a szentmártoniak találkozójáról
“Egészen nagyszerű rendezvény volt” – Hannelore Hippeli képviselő asszony még mindig a nagy esemény hatása alatt áll, amely múlt hétvégén Gerolzhofenben zajlott. Több, mint ötszáz vendég érkezett Szentmárton falu egykori lakosainak találkozójára a steigerwaldi városba. “Ez volt a legszebb ünnepség, amit az utóbbi tíz évben a Stadthalléban láthattam”, lelkendezett Hubert Zink képviselő is, aki feleségével, Heikével szombaton segített a vendégek ellátásában.
Bernhard Fackelmann szervezésében körülbelül 200 személy – mindannyian a ma Romániához tartozó Szentmárton egykori lakosai vagy azok leszármazottjai – háromnapos tartózkodásra foglalt szobát a környéken, péntektől vasárnapig. Szombaton még jött körülbelül háromszáz napi vendég. Mindannyian őseik nyomait keresték, akik 1724-ben, a nagy nyomor idején Gerolzhofenből és más frank falvakból egy nagy csoportban a ma Magyarországon levő Elekre és Szentmártonba vándoroltak ki.
Bernhard Fackelmann már egy évvel korábban eljutott Gerolzhofenbe. Alapos családfakutatása során arra jutott, hogy a frank kivándorlók csapata annak idején nem csak – ami már régóta ismert – Elek községet népesítette be újra, hanem az is kiderült, hogy a frankok közül sokan továbbköltöztek a szomszédos Szentmártonba. Ezek után mi lehetett volna kézenfekvőbb annál, mint hogy a szentmártoniak kétévente megrendezett találkozóját ezúttal Gerolzhofenben szervezzék meg, tulajdonképpen az őshazájukban. Ezért Fackelmann már egy éve előrendelésben lefoglalta a környék összes fellelhető szállodai szobáját.
Nemrég jelent meg a Mag József-féle üzlet Singer varrógép-kezelői tanfolyamáról szóló rövid bejegyzésünk. A családtól nemrég érdekes fényképeket kaptunk az 1928-as eredeti fotókon is szereplő kis terítőkről, melyeket a résztvevők a gépeken készítettek.
Az eredeti 1928-as terítőkről készült összes fénykép
Klemm Tamás
Ezen a valószínűleg 1956-os fényképen a Klemm család tagjai láthatóak.
A képen balról jobbra: Klemm József István (1923-1987), mellette felesége, Zöllner (akkor már Zentai) Magdolna (1927-2005), mellette áll fiuk, Klemm István (1948-2009). Fölötte a kis Klemm Hilda (1955-), akit édesanyja, Strifler Franciska (1932-2002) tart karjaiban, mellette az ő férje, Klemm Ferenc (1928-). Jobb oldalt ülnek: Post Genoveva, azaz idősebb Klemm Ferencné (1906-2000), és id. Klemm Ferenc (1898-1970).
Idősebb Klemm Ferenc és felesége az 1946-os kiűzés során már eleve nem fiatalon Németországba kerültek, és csak látogatóba jöhettek haza a saját gyerekeikhez. Ifjabb Klemm Ferenc (“Pötyi bácsi”) is így járt, ő azonban a kedvese, Franciska kedvéért önként hazatért Németországból, hogy feleségül vegye őt. Jelenleg ő a Klemm család ezen ágának legidősebb élő tagja. Isten éltesse!
Klemm Tamás
Egy régi fénykép az eleki általános iskola tanárairól. Amint látható, nagy részük egyházi ember volt. A helyszín a “zárda” hátsó beszögellő udvara.
A képen balról a negyedik Singer Ferenc (1919-1993), eleki pap, aki szenvedélyes fotós volt, és akinek a gyűjteményéből a kép származik. Ő később a szegedi Tátra-téri templom plébánosa volt haláláig. Singer Ferenctől jobbra áll a még igen fiatal Mester György, az iskolánk későbbi névadója.
A többiek kiléte egyelőre nem ismert, továbbá az sem, hogy mindannyian tanárként dolgoztak-e, avagy csak látogatóban voltak Eleken. A helyszín a tető ma is meglevő alakja miatt egészen biztos.
Klemm Tamás
Nemrég érkezett hozzánk a következő szép két fotó.
Annak idején, amikor a textilipar még nem költözött Ázsia olcsóbb országaiba, a háziasszonyok jelentős mennyiségű ruhaneműt gyártottak, nemcsak saját célokra, a ruhák megvásárlása helyett, hanem nyilván voltak olyanok is, akik valamilyen módon a megélhetésüket keresték meg, vagy egészítették ki a családi varrógéppel.
Erdélyből származó nagyanyám is mesélte, hogy a szűk időkben (Kolozsváron laktak, és többször kifosztották őket bevonuló csapatok, 1918-ban, majd 1944-ben is) mindig nagy segítséget jelentett a varrógép, amellyel a tanító dédnagyanyám élelemért cserébe ruházatot javított.
A dolgos háziasszonyok számára Eleken alapfelszerelés volt a varrógép, melyhez a kiváló helyi szervizelés lehetősége is járt. Mag József műszerész és kereskedő boltjában mind a gépek beszerzésére, mind a javítására volt lehetőség.
Rapajkó Tibor: Mahler György(1879-?), aki szintén parlamenti képviselő volt
Mahler György életéről, politikai tevékenységéről sajnos igen keveset tudunk, amit a már többször emlegetett, főképpen az eleki németeket érintő tragikus múlttal magyarázhatunk!
A helyi anyakönyvekből viszont biztosan tudjuk a következőket: M. Gy. Eleken született 1879. december 8-án egy földműves családban. A szülei: Mahler György és Zellner (Zöllner?) Magdolna voltak. Ebben az időben a család a 383. házszám alatt lakott, ami ma a Hősök útjának felel meg. (Itt ma is egy régi ház áll, de valószínű, hogy ez nem a szülőház.)
Az interneten, az 1906-11-es országgyűlési évkönyvben megtaláltuk M. Gy. nevét, aki akkor a 48-as és Függetlenségi Pártot képviselte a szentannai választókerületből, ahol négy jelöltet győzött le.
Érdemes szólni röviden az akkori zűrzavaros belpolitikai helyzetről is: Ez a második Wekerle-kormány (1906-10) időszaka (1892-95-ig volt az első), amikor is a korábbi kormánypárt, a Szabadelvű Párt választási vereséget szenvedett 1905-ben. 1906-tól egy igen heterogén kormánykoalíció létezett hazánkban, aminek része volt M. Gy. pártja is.
A kormány kezdetben megkérdőjelezte pl. a vámközösség meghosszabítását Ausztriával, illetve kiállt a közös hadseregben a magyar ezredek felállítása mellett is, de érdekes módon később mégis paktumot kötöttek. A koalíció munkája elég eklektikusnak tekinthető, hisz pl. ebben az időszakban mind a mezőgazdaság, mind pedig az ipar érdekeit is képviselte.
1908-tól már felgyorsult a koalíció felbomlása, a miniszterelnök pedig 1909 tavaszán benyújtotta lemondását. (A kormány tulajdonképpen azért bukott meg 1910-ben, mert a választók szemében nem képviselte az elvárásoknak megfelelően a nemzeti és a demokratikus követeléseket.
Jó lenne azt is tudni, hogy pl. az ifjú Mahler György ebben az igen érdekes, de azért mégis roppant nehéz belpolitikai helyzetben hogyan tudott megnyilvánulni, mivel értett egyet és mivel nem!
Nem tudjuk viszont azt, hogy 1911 után volt-e még M. Gy. parlamenti képviselő, mert több évkönyvet nem találtunk az interneten. (Valószínűleg csak egy ciklust vállalt.)
Az viszont nagyon érdekes, hogy pl. miért írták azt Wittmann Jánosról, hogy 30 évig volt képviselő, hisz pl. 1906-11 között csak M. Gy. volt az!
Mindentől függetlenül büszkék lehetünk arra, hogy az egykori szentannai választókerületben Elek szerepe meghatározó volt, ami lakóhelyünk egykori nagyságát is bizonyítja.
Legvégül arról szeretnénk szólni, hogy nem ismert M. Gy. további élete. Az eleki halottak anyakönyvében sem találtuk meg, lehet hogy korábban elköltöztek, valószínűleg 1946 után ő is Németországban halt meg.
Források: – Izsák-Pölöskei-Romsics-Szerencsés-Urbán: Magyarország miniszterelnökei 1848-1990. Bp., 1993. 241 o.
-Stöckl, Johann-Brandt, Franz: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn. Weinheim, 1977. 244 o (A díszmagyaros fénykép is itt található.)
elekfoto 