Kategóriák
építészet emberek esemény közigazgatás művészet politika Rapajkó szakma történelem utazás

Nem csupán névadás-Tomcsányi Terem

2012. szeptember 19-én a Békés Megyei Kormányhivatal és a Békés  Megyei  Intézményfenntartó Központ szervezésében igen színvonalas rendetvényre került sor a mai megyeházán Főispánok  címmel.

Elsőként az úgynevezett tanácskozói teremben Erdős

Norbert kormánymegbízott és Gara Ágnes intézményfenntarói központ vezetője méltatta Tomcsányi József (1807-76),  egykori főispánt,

majd pedig dr. Erdész Ádám,  megyei levéltárigazgató vázolta fel annak az embernek az életpályáját,  aki a legtovább volt a megye főispánja,  1867-től egészen a haláláig.

Az előadó szerint Tomcsányi jelentősége óriási,  hisz az ő tevékenysége alatt épült ki a polgári közigazgatás a megyében.  A személye azért is hiteles,  mert pl.  részt vett szabadságharcban,  a bukás után visszavonult,  de nem alkudott meg,  csak akkor tért vissza a politikába,  amikor úgy látta,  hogy azt tisztességesen is meg lehet tenni.

Méltó arra,  hogy  termet nevezzenek el róla.  Erre a gesztusra azért  is szükség van,  mert ma is példa az ő egykori tevékenysége,  hisz ezzel is valamilyen módon kompenzálni lehet a kommunizmus alatt elveszett évtizedeket!

Ezek után sor került a táblaavatóra.

Az avatás után Erdős Norbert, Gara Ágnes  és dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató megnyitotta az aulában lévő,  megyei főispánokat bemutató kiállítást,

(Egy korabeli díszkard)

(Báró Harruckern János György,  egykori főispán,  és aki Elek újratelepítője is volt.)

majd következtek az előadások.

Kategóriák
épületek emberek esemény iskola közigazgatás modern Rapajkó szakma

Eleken is megkezdődött

2012.  szeptember 3-án a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében is megkezdődött a 2012-13-as tanév az itt tanuló 228 diák számára.

A tanévet az idén is Singer Ferenc intézményvezető nyitotta meg,  aki beszédében kiemelte azt,  lehet hogy most többen vannak azok,  akik az iskolai élet “nehézségeire” gondolnak,  de idővel ezek meg fognak szépülni, mint ahogy pl. az idén nyáron is ez történt a 25 évvel ezelőtt végzettek osztálytalálkozóján!

A kilencedisek  azzal bátorította,  hogy gondoljanak arra,  mindenki így kezdte,  de szólt arról is,  a  mostani tanévben végzősök számára  pedig a legnagyobb feladat az lesz, hogy   el kell dönteniük,   mit  szeretnének  tenni az életben.

Az intézményvezető bejelentette azt is,  hogy az eleki tagintézményben az idén fogják bevezetni az elektronikus naplót,  így minden  illetékes figyelemmel kísérheti a tanulók tanulmányi eredményeit.

Az ünnepség végén felolvasták Gara Ágnes,  a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ vezetőjének üdvözlő szavait is.

(A fényképeket Zsóri Tibor készítette.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv emberek esemény közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem utazás

Becsülettel az utolsó percig

Még 2012 március 18-án jelent meg egy írásunk Huszonnyolc nap címmel,  amely tulajdonképpen az egykori eleki határőröknek állít emléket.

Erre reagált Antal János (1946-), aki 1966. február 15- július 22-ig Eleken szolgált sorállományú határőrként, sőt fel is ajánlotta, hogy a nyilvánosságot is vállalva beszél emlékeiről.

( Az 1. képen Antal  János határőr tizedesként látható az eleki őrs udvarán 1966-ban  az új szolgálati öltözetben,  amely már jobban tükrözi a hagyományokat,  és amelyhez természetesen sapka is tartozott,  de ezt itt nem láthatjuk.)

Az utóbbiról viszont azt kell tudni,  hogy az szolgálatban kétféle is volt,  vagyis a tányérsapka (a leszerelési emléklapon is ez szerepel),  illetve a kubai mintájú,  az úgynevezett Castro-féle,  a Bocskai-sapka csak később lett használatos,  pl. 1989-ben e sorok írója is ezt viselte!

A találkozóra 2012. augusztus 24-én sor is került Eleken, és az ott elhangzottak alapján mi így tudjuk felidézni az akkori  határőréletet:

(A 2.  képen A. J. szakaszvezető parolija-fegyvernemi jelzése látható.)

Elsőként azt lehetne kiemelni, hogy a határőröket nagyon szerették Eleken, beleértve a lakosságot is,  mert az akkori községben nemcsak a határőrizet,  de a közbiztonság fenntartásának is az egyik pólusa volt a határőrség.

Pl. a Zöldfában (egykori vendéglő) Hollósi Imre bácsinál egy-egy sörre vendég volt a katona. Ez a szeretet elsősorban azzal magyarázható, hogy akkoriban az őrsökön általában kevesen szolgáltak, így Eleken is, 21-en.

Az eleki őrsparancsnok akkor Rausz Károly százados volt, a politikai helyettes pedig Magyar Ferenc százados. Az őrsellátó Topa Sándor szakaszvezető, az eligazító tisztes Csikós Lajos szakaszvezető, a kiképző tisztes Antal János szakaszvezető volt.

A szakács Hajdú Gyula határőr, a lovászok Tapodi István és Tóti Mihály határőrök voltak.

Az állományba azonban még a következő határőrök is beletartoztak: Ács Pál, Balla Sándor, Diószegi Sándor, Dofek János, Felber László, Gurmai Lajos, Kovács József, Petrovics János, Szabó Imre, Szabó Gyula, Szántó Pál, Tóth Ferenc, Tóth Lajos.

Kategóriák
archiv egyház emberek esemény politika Rapajkó szakma történelem utazás

Ruck György, az első Eleken született plébános

Az eleki plébánián találtunk egy Karlsruheban (Németország) 1977-ben kiadott emlékkártyát,  amely egy jelentős eleki személyiség halálának állít emléket.

Egy olyan emberről van szó,  aki száz éve született Eleken,  egészen pontosan 1912.  február 12-én,  és valószínűleg ő az,  aki elsőként lett eleki születésűként plébános is!

A halotti anyakönyvből azt is sikerült megtudni,  hogy egyszerű földműves családból származott,  a szülők:  Ruck Mihály és Ament Rozál voltak. A szülői ház a 407. számú volt,  ami ma valószínűleg a Lőkösházi úton található húsboltnak felel meg.

Ruck Györgyöt 1937. május 2-án Szegeden szentelték pappá,  mint ahogy az utólagos anyakönyvi bejegyzés is bizonyítja,  illetve ez az emléklap is.

Sajnos nem  tudjuk azt,  hogy utána hol volt plébános.,  de azt viszont tudjuk,  hogy 1945 után az egyik eleki német transzporttal ő is elhagyta Magyarországot.

Valószínűleg Németországban ő lehetett az “eleki németek plébánosa”,  hisz  1948-62-ig Eutingenben,  1962-73-ig pedig Wöschbachban volt plébános.

Sajnos viszonylag fiatalon halt meg 1977. július 10-én Donaueschingenben. (Az elhalálozását,  így annak okát sem írták be utólag az eleki keresztelési anyakönyvbe.)

Egy olyan eleki emberről emlékeztünk meg,   aki egy nagyon nehéz történelmi helyzetben volt több ezer ember lelki támasza,  így lehetővé  tette azt,  hogy pl. még mostanság is viszonylag sokan hazalátogathatnak az egykori elűzöttek,  illetve leszármazottjaik Elekre!

Rapajkó Tibor

Kategóriák
épületek egyház esemény fotózás ipar művészet Rapajkó szakma tájkép technika utazás

Eleki bélyegek

2010-ben, a világtalálkozón lehetett városunkban először olyan bélyegeket vásárolni,  amelyeken helyi nevezetességek láthatók (templom,  kút,  kiűzetési emlékhely).

A nem is annyira merésznek tűnő magán jellegű kezdeményezés igen sikeresnek volt tekinthető,  hisz ezek a bélyegek hamar elfogytak,  így természetes volt,  hogy 2012-ben ismét legyenek eleki bélyegek.

Ezen szép bélyegek ára a mindenkori hivatalos tarifának megfelelőek,  így pl. 2012-ben 105 forintért lehet megvásárolni az eleki postán,  ha egyáltalán még kaphatóak!

(Különben bárki készíthet magán jellegű,  de mégis hivatalos  bélyegeket a Magyar Posta segítségével.)

Tudomásunk szerint eddig nem sok ilyen,  elekihez hasonló bélyeget adtak ki!

A most bemutatott bélyegeken szereplő nevezetességeket Klemm Tamás fényképezte.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv emberek esemény ipar Rapajkó szakma technika utazás

Strifler Pál 90 éves – Isten éltesse!

Paul Strifler valószínűleg a kevés eleki egyike, akik tehetségüknek köszönhetően

Göncz Árpád kezet fog Strifler Pállal
Göncz Árpád kezet fog Strifler Pállal

szakterületükön eljutottak a a csúcsra. Elmondhatjuk, hogy szakmájában világhírre tett szert, amire a mai Eleken is büszkék lehetünk!

Az anyakönyvi bejegyzés szerint Strifler Pál Ede 1922 augusztus 2-án született Eleken. Szülei Strifler Pál gépész és Klemm Franciska voltak. 

Kategóriák
család emberek közigazgatás politika Rapajkó szakma történelem technika utazás

Eleki flottillás

A képen egy olyan ma is Eleken élő személy látható,  aki 1963-65-ig Újpesten szolgált a Honvéd Folyami Flottillánál,  hisz sorkatonaként oda kellett mennie,  de alföldiként,  elekiként mégis helyt tudott állni!

Tudomásunk szerint rajta kívül még egy eleki szolgált a flottillánál,  de az ő egyenruhájuk már nem egyezett meg a a képen látható viselettel.

Az egykori matróz manapság is elismert szakembernek számít,  a teljes nyilvánossággal azonban most nem kívánt élni.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek egyház közigazgatás mezőgazdaság művészet Rapajkó szakma tájkép történelem

“Elek helysége belső telkeinek térképe” (1844)

Ha jobban megnézzük ezt az 1844-ben készült eleki térképet,  akkor azt tudjuk mondani,  hogy a mai utcák elrendezése a központban megegyezik az akkorival! (Akkor pl. még nem létezett Újtelep sem.)

Ezt a térképet Száll Antal egykori eleki plébánosnak (1819-75) köszönhetjük,  aki viszont felajánlotta a köznek, vagyis akkori megfogalmazásban:  Elek mezőváros közönségének.

Tudomásunk szerint az 1990-es években ez az eredeti térkép bekeretezve az eleki plébánián volt látható

Vajon ki tudja a térképen elhelyezni lakóházának a helyét?(Utcanevek Eleken valószínűleg csak a XIX. század második felétől léteznek,  addig csak házszámok voltak.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
építészet épületek ipar közigazgatás művészet szakma történelem technika

A téglák rejtelmei

Itt a nyár és mindenki nyaral, vendéget fogad vagy csak pihen. Pár hete volt egy látogatóm, akinek érdekesnek mondható hobbija van. Feliratos téglákat gyűjt és kategorizálja őket. Én is adtam neki pár darabot a környéken fellelhető darabokból. http://nzvasut.freeweb.hu/teglak.htm

Előkerülési hely: Kakucs -régen eleki közigazgatási terület, ma Kétegyháza - Felirat: DD
Előkerülési hely: Kakucs -régen eleki közigazgatási terület, ma Kétegyháza – Felirat: DD

Ezek a téglák azt engedik sejtetni, hogy Eleken még a Téglagyár megalapítása előtt is volt téglagyártás.

Kategóriák
mezőgazdaság modern szakma tájkép

Nyári hangulat

Elérkezett a búza aratásának ideje – traktorok, kombájnok hangja veri fel a mezők csendjét.

A többi növény is érik – bár a kukorica csőképződéséhez jól esne egy eső, a napraforgó igen jól néz ki. A Gyula felé vezető út mentén készült az alábbi kép a mezők legszorgosabb munkásáról:

Egy kis szorgos munkás a mező‘n
Egy kis szorgos munkás a mező‘n

A kép idillinek tűnik, de ne felejtsük, hogy közben nagyon meleg van: az átlagos hőmérők higanyszála jócskán kihasználja a skálát.

Negyvenöt fok a szabadban...
Negyvenöt fok a szabadban…