Az eleki böjt közepi ünnep – Mita in tr Fasta, avagy irodalmi németül Mitte in der Fastenzeit – egy, a városunk németsége körében élő régi szokás. Ilyenkor, a hat hetes böjti időszak felét jelentő szerdán, az eleki fiatalemberek összefogtak, körbejárva a falut tojásokat kértek a lányos házaktól. Aztán estefelé összegyűltek egy megbeszélt házban, ahol finom rántottát sütöttek a tojásokból. Került bele így vagy úgy egy kis szalonna, kolbász is, ezáltal megtörték a böjtöt. Egy kis visszafogott mulatozás, beszélgetés után a kifújt tojáshéjakból koszorút készítettek, és ezzel feldíszítették a falu főterén álló kút szobrát.
A díszítés Németország-szerte ma is létező szokás, tehát ezt is még az “óhazából” hozták magukkal eleink. Egy ilyen alkalommal sikerült véletlenül letörni a kút eredeti szobrát, egy Neptun-alakot. Erről az esetről már korábban írtunk, illetve közöltük a szobor alakjának, egy egykori eleki kislánynak, a visszaemlékezéseit is.
A tojásgyűjtés során egy réges-régi mondókát szokás mondani, mely a következőképpen szól, nagyjából parlando rubato:
Haind is mita in dr fasta,
Trecht mr ti putza ivrs wassr*.
Ar raus, tr pfar is haus,
Schnitz raus, tr pitz is haus!
Huja kakali raus!
Unsr putza is kor oarich kreunk,
Wil a pisla araschmolz esa!
Wasrsupa is koar nit kuad,
Araschmolz is pesr,
Ist mr mid kawl und lefl.
Ti kawl had a ear,
Min lefl trwischt mr mear!
Huja kakali raus!“
A képen Hoffmann György látható a Putza bábu társaságában, utóbbi kedvéért (merthogy beteg szegény, és nem ehet valamiféle vizes levest) gyűjtötték a fiatalok a tojásokat.
Az első versszak második sorában említett “vigyük át a Putzát a vizen” valószínűleg a germán télűző szertartásokra emlékezik, melynek során egy égő szalmabábut dobtak a helyi vízfolyásba régi-régi őseink.
Az Eleki Németek Egyesülete minden évben megrendezi a böjt közepi ünnepet tagsága és az érdeklődő elekiek körében. Az idei szezonban ez a nap szerencsés módon március 15-re, munkaszüneti napra esett, így lehetőségünk nyílott egy kicsit többet tenni a délutáni rántottás lakománál. Az eleki “fiatalemberek” népi ruhába öltözve körbejártak a falujukban, és begyűjtötték a tojásokat a megbeszélt “lányos házakból”.
Az Eleki Németek Egyesületének elnöke, Kocsis Józsefné szerint a 2. Világháború után eltűnt a népszokás, majd az 1960-as években pár évre felélesztették az akkori idősebb generáció tagjai. Tehát egy igen régen nem gyakorolt hagyományt sikerült újra feleleveníteni!
Az összegyűjtött tojásokból készült finom rántottát végül az egyesületi házban fogyasztotta el a tagság és vendégeik.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a jól sikerült rendezvény megvalósításában!
elekfoto 