Kategóriák
épületek család háború irodalom művészet politika Rapajkó

Skorpió hava-Visszaemlékezés az emigrációból

Vásárhelyi Vera kmagyarul írt könyve 1988-ban Rómánam jelent meg
Vásárhelyi Vera magyarul írt könyve 1988-ban Rómában jelent meg

A lőkösházi Vásárhelyi Vera (1922-2000) élete gyakorlatilag akkor eldőlt,  amikor 1942-ben hozzáment az akkori miniszterelnök,  Kállay Miklós (1887-1967) fiához,  Kristófhoz (1916-2006). A háború után számukra csak az emigráció maradt.

A felújított Vásárhelyi-Bréda-kastély 2013 októberében
A felújított Vásárhelyi-Bréda-kastély 2013 októberében

Ebben az időszakban Vásárhelyi Vera jelentős közéleti szerepet vállalt a férjével együtt, sőt, könyveket is írt,  de mivel a politikai nézetei szemben álltak az akkori hivatalos Magyarországgal,  a külföldön megjelent művei csak 1990 után váltak hozzáférhetővé a hazai olvasók számára.

A wikipédia szerint Vásárhelyi Vera 1978-ban megkapta a nyugati magyar szerzők munkásságának elismeréseként alapított,  és 1973-79-ig létező Sík Sándor Irodalmi Díjat.

Ma konferencia teremként funkcinál
Ma konferenciateremként funkcionál
Rekonstruált kastélybelső
Egy másik szépen rekonstruált kastélybelső

Mi nem régen jutottunk hozzá a Rómában 1988-ban megjelent Skorpió hava című 45 oldalnyi terjedelmű önéletrajzi ihletésű könyvéhez,  ami több szempontból érdekes lehet egy mostani eleki olvasó számára is.

Mivel Vásárhelyi Vera 1922-ben Lőkösházán született,  részletesen ír a lőkösházi (akkor Elekhez tartozott) emlékeiről,  így akarva,  nem akarva bepillantást nyerhetünk egy vidéki nemesi család életébe is,  amelyről eddig jóformán semmit sem tudhattunk. A kötet Megyeri Anikónak (Vásárhelyi-Bréda-kastély,  Lőkösháza) köszönhetően az eleki városi könyvtárban is megtalálható.

Kategóriák
építészet emberek esemény közigazgatás művészet politika Rapajkó szakma történelem utazás

Nem csupán névadás-Tomcsányi Terem

2012. szeptember 19-én a Békés Megyei Kormányhivatal és a Békés  Megyei  Intézményfenntartó Központ szervezésében igen színvonalas rendetvényre került sor a mai megyeházán Főispánok  címmel.

Elsőként az úgynevezett tanácskozói teremben Erdős

Norbert kormánymegbízott és Gara Ágnes intézményfenntarói központ vezetője méltatta Tomcsányi József (1807-76),  egykori főispánt,

majd pedig dr. Erdész Ádám,  megyei levéltárigazgató vázolta fel annak az embernek az életpályáját,  aki a legtovább volt a megye főispánja,  1867-től egészen a haláláig.

Az előadó szerint Tomcsányi jelentősége óriási,  hisz az ő tevékenysége alatt épült ki a polgári közigazgatás a megyében.  A személye azért is hiteles,  mert pl.  részt vett szabadságharcban,  a bukás után visszavonult,  de nem alkudott meg,  csak akkor tért vissza a politikába,  amikor úgy látta,  hogy azt tisztességesen is meg lehet tenni.

Méltó arra,  hogy  termet nevezzenek el róla.  Erre a gesztusra azért  is szükség van,  mert ma is példa az ő egykori tevékenysége,  hisz ezzel is valamilyen módon kompenzálni lehet a kommunizmus alatt elveszett évtizedeket!

Ezek után sor került a táblaavatóra.

Az avatás után Erdős Norbert, Gara Ágnes  és dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató megnyitotta az aulában lévő,  megyei főispánokat bemutató kiállítást,

(Egy korabeli díszkard)

(Báró Harruckern János György,  egykori főispán,  és aki Elek újratelepítője is volt.)

majd következtek az előadások.

Kategóriák
album archiv épületek család csoportkép emberek esemény közigazgatás politika Rapajkó tájkép történelem utazás

A miniszterelnök fia Eleken kötött házasságot

Kállay Kristóf és Vásárhelyi Veronika esküvője 1942-ben

Ezen az  esküvői képen  egy  boldog ifjú pár látható,  mit sem tudva,  mi vár még rájuk,  a családjukra,  de hazánkra is!

1942. július 16-án az akkor még Elekhez tartozó Lőkösházán kötött házasságot Kállay Kristóf (1916-2006), aki Kállay Miklós (1887-1967),  Magyarország akkori miniszterelnökének fia volt.
A szép menyasszony a lőkösházi Vásárhelyi Veronika (1920-2000).

Az egykori jeles eseménynek helyt adó kastély szerencsénkre  nem vált a céltalan rombolás és az enyészet martalékává, hanem éppen napjainkban újul meg,  “szebb mint valaha”  (fénykép 2012 tavaszáról)!

Mivel akkor Elek Csanád vármegyéhez tartozott,