Izgalmas hír kezdett keringeni nem olyan rég a Facebook felületén: nemsokára megjelenik T.S. Thomas, azaz Tóbiás Sándor első műve, a Londinium hercege. A beharangozó alapján már kiderült, hogy nem mindennapi sztoriról van szó.
A történet egy elképzelt jövőbeli katasztrófa utáni Angliában, pontosabban annak fővárosában, Londiniumban játszódik. A társadalmi élet meghatározó tulajdonsága, hogy a gazdagok szinte bármit megtehetnek, a szegények viszont folyamatosan az életükkel játszanak. Ez így még nem annyira rendkívüli, viszont a bármit megtehet legfontosabb velejárója, hogy a gazdag emberek – szegény embereket esznek!
Főhősünk, Demetrius, éppen erre készül – no nem arra, hogy ő is gazdag legyen, és másokat, hm… vacsorára hívjon főételnek, hanem épp ellenkezőleg, ő szeretne főétel lenni, a családjának juttatandó plusz ellátás reményében. A történetbeli szegények részére ugyanis az egzisztenciális mentőövet nem valamiféle hitelfelvétel, hanem az jelenti, hogy a bátrabb családtagok főételnek szegődnek el, és húsukért cserébe a nemesség megsegíti szegény családjukat.
Az első lehetséges alkalommal rendeltem egy példányt a könyvből – nemsokára megérkezett, igényes kivitelben, majd’ hatszáz oldal tömény történettel.
A saját bevallása szerint menthetetlenül megrögzött filmnéző szerző jó képi fantáziája – képzett grafikusként ez nem meglepő – remek mesélési készséggel párosul, így az ember szinte falja (hm, ez csak egy papírkönyv, mily szerencse!) a történetet. Tény, hogy nem lehet könnyen letenni ezt a könyvet, jómagam három nap alatt végeztem vele (nocsak, milyen durva kifejezés…).
Kedves Sándor, ha egyszer valami bátor emberek megfilmesítik ezt a sztorit, és meghívsz a bemutató vetítésre megint, mint anno a Közúti karbantartókéra, én ezt a filmet nem fogom tudni megnézni, vagy esetleg akkor, ha előtte és utána pár hétig teljesen vegán életmódra térek át.
Demetrius egészen változatos kalandjai a zabálás vagy felzabáltatás kérdése körül a saját nézőpontjából kerülnek bemutatásra, némileg fűszerezve a másik főszereplő naplóbejegyzéseivel, aki egyébként nem sokat beszél. Egy igazi romantikus szerelmi történet bontakozik ki a borzongató kalandok közepette, tudniillik a főhős, annak rendje és módja szerint, beleszeret a főgonosz polgármester leányába. Tessék csak megnézni, itt is vagyunk a Rómeó és Júlia világában, némiképp újragondolva. A nemesség imádja Shakespeare-t, a főgonosz polgármester neve és lakhelye is a Globe.
A gond csak az, hogy Demetriust elvileg a világszép leány esküvőjén kellene főfogásként elfogyasszák. Eredetileg ezzel a szándékkal indult útnak, megmentendő a sugárfertőzött peremvidéken nyomorgó családját. A történet feszültségét ez adja meg – sikerül-e a főhősnek célját elérni, vagy nem? Az ember szurkol neki, hogy ne egyék meg a kellemetlen nyershús-fetisiszták mindjárt a könyv első harmadában, és hát azért mégiscsak olyan zabálnivaló a kis vörös menyecske (böff, izé, hát bocsi, ez egy ilyen sztori…), hogy hátha vele is lesz valami happy end? No de az eredeti – nem kicsit bizarr – happy end a lakomán ínyencfalatként való részvétel lenne!
Ebben a történetben jó sokan meghalnak, de nincs temető. Rozoga templom van, de semmi temető. De ha lenne, a nagykapu felett talán a „Feltálalunk!” feliratot lehetne olvasni…
Az ember kicsit még kétségbe is esik, mert nem tudja, hogyan drukkoljon a protagonistának. Végig többféle cél van, hisz a megevés aktív vagy passzív oldalán kívül a szerelmi szál is fut. Jóérzésű olvasók – amennyiben nem sötét lelkű hentesek – talán azt gondolják, hogy azért mégiscsak a kis vörös Abigail meghódítása felé kellene billenjen a mérleg. Nehéz a legvágyottabb célért szorítani. Egészen a végéig kétséges, hogy mi fog történni.
A szereplő egyfajta fejlődésen is átmegy, a régi Demetrius egy új Demetriussá változik. A shakespeare-i időket időző életet folytató nemesség életmódja beszippantja, és fokozatosan maga is átváltozik… az egykoron vegetáriánus parasztfiú elegáns modort vesz fel beszédében, és egyszer csak húst eszik, anatómiai megnevezésekből elkészített precíz menü alapján… Vajon eléri-e célját?
Színház az egész világ, vallják a Shakespeare-rajongó kannibálok, és dinamikusan változik a célok elérésének reménye. Hatalmas fordulatok és meglepetések, jó sok hússal.
(V)egyék meg, ez a könyv ugyanis jó! Gyenge gyomrúak óvatosan fogyasszák!
Félelmetes módon a borítóra azt írta rá Sándorunk, hogy ez itt a trilógia első része… nos, akkor várjuk a második és a harmadik fogást! (Kíváncsivá tesz, hogy miként lehet ezt még fokozni… nyamnyam).
Jó vaskos kötet a Londinium hercege
A könyv, amiről ez a cikk szól: T.S. Thomas: Londinium hercege. Athenaeum, Budapest, 2015.
Klemm Tamás
elekfoto 