
„Sok-sok szeretettel: Topáné Kati + Horváthék” – ezzel a felirattal került elő egy boríték Mester Györgyné testnevelő tanár hagyatékából.
Hogy milyen színes volt a diákélet az 1960-as években Eleken, bizonyítják a szinte évente bemutatott színdarabok.

Az idén, az április 20-i szombaton rendezték meg az ötvennyolcadik Bundesschwabenball-t (“szövetségi svábbálat”) a Magyarországról egykoron elüldözött magyarországi németek.
A rendezvénynek a házigazdája a kezdetek óta a Stuttgart melletti Gerlingen városa.
Érdekes volt látni az elüldöztetésük ellenére több évtizede csárdást táncoló német tánckarokat. Az idei fö müsorszám viszont az eleki táncegyüttes fellépése volt, amit sokan megerösitettek a jelenlevök közül.
Köszönjük a szervezöknek a meghívást, valamint nem utolsósorban a táncosainknak és vezetöjüknek a kiváló szereplést!
További képek az itt található picasa galériában (Link)
Elek régen vasutas település volt, és lakói, amint korábbi cikkeinkből kiderül, szerették és megbecsülték vasútjukat. 1946-ban, idestova pontosan 66 éve, díszes ünnepséget tartottak az első magyarországi vasútvonal megnyitásának 100 éves évfordulója alkalmából. Utána még nem egészen huszonöt évig élvezhette Elek népe a vonatozást.

Császárné Sólyom Judit küldte a két szép fotót az ünnepségen részt vevő akkori fiatalokról a következő tudnivalókkal:
A képek hátoldalán a következő olvasható: Elek, 1946. okt.16-án Díszpalotás: ‘csillagban’ a lányok: Engelhardt Juci, Szabó Rózsi, Bakos Klári, Mag Vali, Szarka Babi, Koller Erzsi, Csirmazin Eta, Győri Baba. ‘Vágóban’ a ‘fiúk’: Szolcsányi Erzsi, Miklós Piri, Kovácsovics Erzsi, Niedermayer Veronka, Brandt Rézi, Varga Kati, Rónai Klári, Wittmann Joli.

A képek tulajdonosa szerint a fiú polgári udvarán készült a kép, amikor a vasút megalakulásának 100 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség a Kultúrházban volt, csak a fotózás volt az iskola udvarán. A táncot Klárika, Mester György akkor még csak menyasszonya tanította be a lányoknak. Hatalmas sikerük volt, hogy a fiú ruhákba is csinos lányok öltöztek. A Brandt Rézi udvarlója egy óriási virágkosarat küldetett a színpadra.
Köszönjük a szép képeket!
A Gerolzhofenben tartott Bánáti Búcsúról újabb cikk jelent meg a Mainpost.de oldalon “Megtalálták gyökereiket” címmel – eredetiben itt olvasható. (Deutscher Originaltext des Artikels bei mainpost.de)
A cikkben a következőket olvashatjuk:
A testvérvárosi megbízott és a turista-információ pozitív visszajelzéseket kapott a szentmártoniak találkozójáról
“Egészen nagyszerű rendezvény volt” – Hannelore Hippeli képviselő asszony még mindig a nagy esemény hatása alatt áll, amely múlt hétvégén Gerolzhofenben zajlott. Több, mint ötszáz vendég érkezett Szentmárton falu egykori lakosainak találkozójára a steigerwaldi városba. “Ez volt a legszebb ünnepség, amit az utóbbi tíz évben a Stadthalléban láthattam”, lelkendezett Hubert Zink képviselő is, aki feleségével, Heikével szombaton segített a vendégek ellátásában.

Bernhard Fackelmann szervezésében körülbelül 200 személy – mindannyian a ma Romániához tartozó Szentmárton egykori lakosai vagy azok leszármazottjai – háromnapos tartózkodásra foglalt szobát a környéken, péntektől vasárnapig. Szombaton még jött körülbelül háromszáz napi vendég. Mindannyian őseik nyomait keresték, akik 1724-ben, a nagy nyomor idején Gerolzhofenből és más frank falvakból egy nagy csoportban a ma Magyarországon levő Elekre és Szentmártonba vándoroltak ki.
Bernhard Fackelmann már egy évvel korábban eljutott Gerolzhofenbe. Alapos családfakutatása során arra jutott, hogy a frank kivándorlók csapata annak idején nem csak – ami már régóta ismert – Elek községet népesítette be újra, hanem az is kiderült, hogy a frankok közül sokan továbbköltöztek a szomszédos Szentmártonba. Ezek után mi lehetett volna kézenfekvőbb annál, mint hogy a szentmártoniak kétévente megrendezett találkozóját ezúttal Gerolzhofenben szervezzék meg, tulajdonképpen az őshazájukban. Ezért Fackelmann már egy éve előrendelésben lefoglalta a környék összes fellelhető szállodai szobáját.
Klemm Tamás
Szűkös időket élünk, és a hideg tél, a mindennapi gondok és a fásultság elveszi a kedvet a mulatozástól. Így az idei báli szezon például Eleki Svábbál nélkül marad, már ami a téli időszakot illeti.
Sebaj, lesz nyáron Welttreffen, majd akkor bálozunk. Így döntöttek a szervezők, hisz olyankor több vendégre is lehet számítani.
A báli szezon hagyományosan télen van, hisz ilyenkor ráért a nép mulatozni, még a böjt előtt. A nyári bálokat valójában a külföldre elüldözött egykori elekiek kedvéért találták ki, hiszen a nyári szabadságolások idején tudtak a legtöbben hazalátogatni, hogy egy kis időt együtt töltsenek itthon maradt szeretteik körében.
Batyus- avagy Binkelball elnevezéssel is illetik a rendezvényt, mivel alapvetően a fogyasztani kívánt étel-italt a résztvevők vitték magukkal. Ehhez egy nagyobb batyura vagy kosárra volt szükség, amit mindenki elcipelt a mulatságra, aztán esetleg csereberélt a többiekkel (kiváló alkalomként egymás süteményeinek a megkóstolására). A legutóbbi idők Világtalálkozóján jelent meg a büfé intézménye, ahol egy kitelepült vendéglátó vállalkozásnál lehet vásárolni is, főleg innivalót.
Ha már az idei telet ki kell bírjuk buli nélkül, itt egy kis emlék az 1996-os szezonból… A kicsit gyengécske kivitelű meghívóhoz a címlapon remek fénykép társul, a korabeli Edel Nachtigall Tanzgruppe két illusztris tagjával – íme:

A részletes programból látszik, hogy nem bízták a véletlenre a szórakozást, hisz a Jeszenszki-zenekar máig a környék egyik legszínvonalasabb mulatós együttese.
Nemrég jutottunk ennek a remek képnek a birtokába, köszönet érte Truczánné Bottó Máriának és Kalló Pálnak.
A fotó az újtelepi nagycsoportos óvodásokat ábrázolja, amint a művelődési házban táncos műsort adnak elő.

A képen a következő gyerekek láthatóak, balról jobbra:
Rácz János, Marosán György, Süle Tibor, Durst Mária, Bagi Irén, Lukács Ilona, Hack Erzsébet, Fodor Katalin, Gerstenmayer Gizi, Gorza Róbert, Tarutin János, Stumpf Mária, Zimmermann József, Singer Klári és Gyuszi, Fodor ?, Kassai, Burján Éva, Kovács János.
Klemm Tamás
Egy 1958. március 15-én datált esküvő képei következnek most.

Tiba András (1935-1994) és Galbács Zsófia (1938-2007) e napon mondták ki a boldogító igen szót az eleki tanácsházán.

A menyasszony, Galbács Zsófia az Elek és Gyula közti tanyavilágban nőtt fel, és itt is járt a farkashalmi iskolába a 7. osztályig, majd a nyolcadikat már Eleken végezte. Az ifjú férj, Tiba András a manapság Romániához tartozó Nagyzerindről menekült szüleivel a háború alatt magyar földre, és később itt találta meg boldogságát kedvese, Zsófia személyében.
Mindketten lelkes tagjai voltak az akkori eleki színjátszó és a népitánc-csoportnak is, ez utóbbiban ismerték meg egymást. Esküvőjük nagy esemény volt, hiszen a rokonokon kívül a népitáncosok színe-java, az eleki közélet sok jeles személye is részt vett rajta.

Nem csak a táncban és színjátszásban jeleskedett az ifjú házaspár, hanem szorgosan dolgoztak: András pék volt a gyulai kenyérgyár eleki üzemében, míg felesége előbb ruhabolti eladó volt, majd óvodai dada, később újra eladó a kenyérboltban, végül élelmezésvezetőként dolgozott a gyermeknevelő intézetben nyugdíjazásáig.

A házaspárnak három gyermeke született, András, Andrea és Zoltán.
Köszönöm Tiba Andreának a történetet és az érdekes fotókat!