Danilov Mihály (1880-1943) az I. világháború után került Magyarországra menekültként többed magával, hisz korábban cári tisztként szolgált, és valószínűleg az utolsó orosz cár, II. Miklós (1894-1917) unokaöccse is volt.
Szerző: rapajkotibi
Háromgyermekes családapa vagyok, 2000-től boldog házasságban élek feleségemmel - Gyöngyivel.
Középiskolai történelemtanár vagyok az eleki középiskolában, illetve helytörténész is.
Az 1948-ig Elekhez tartozó Lőkösházán egykoron több nemesi család is megtelepedett, így a Bánhidyak is.
A képen látható egykori kastélyuk az 1870-es években épült, ami a történelmi tragédiák után 1946 és 1960 között iskolának és kollégiumnak adott otthont, de sajnos 1976-ban a földdel tették egyenlővé!
A felvétel 1982. szeptember 18-án készült Lőkösházán az akkori bérmáláson.
A fényképen Májer Tibor (1921-86) egykori plébánost, Wagenhofer Ede (1911-97) esperest (Elek), dr. Udvardy József (1911-2000) csanádi püspököt és dr. Kovács László püspöki titkárt láthatjuk.

1925 márciusában Eleken járt Czapik Gyula, aki akkor nem csak az Egyházi Lapok szerkesztője (1920-39) volt, hanem pl. pápai kamarás (1922-29), Budapestre helyezett nagyváradi kanonok is (1922-29), és 1939-43 között veszprémi püspökké, 1943-56-ig pedig egri érsekké is kinevezték.
Nagyon termékeny egyházi szerző is volt, de akkor Eleken mégis kevesen voltak rá kíváncsiak!
Forrás: a korabeli eleki Historia Domus, a fénykép pedig megtalálható a magyar nyelvű Wikipédián is.
Rapajkó Tibor
Ezen a régi fekete-fehér levelezőlapon Elek testvérvárosa, Gerolzhofen látható kb. az 1960-as évek első feléből.
A főtér ma is ilyen, természetesen pl. az autóállomány azóta ott is, meg itt is többször kicserélődött. Napjainkban legalább ebben nincs jelentős különbség!
A levelezőlap az eleki plébánián található.
Rapajkó Tibor
Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról, fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.
2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás során a padlástérben, a stukatúrban egy dobozt találtak, melyben több, az egykori tulajdonoshoz, a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak, de mi most ezek közül csak egyről szeretnénk szólni, ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak, ma ez a Gyulai út.
Először is, itt egy bizonyíték, hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben egykoron, hisz András is ott volt szakaszvezető. Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.
Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet, hogy a kedvese, de az is lehet, hogy testvér, de ez most talán kevésbé érdekes, hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?
Nyilván itt nem arra gondolunk, hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt, a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó, hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.
Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb, hogy egy olyan eleki németnek írt valaki, aki a címzetthez hasonlóan, szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető, de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg, hisz pl. ezért írhatta Rézi is így: “Két lapjaidat megkaptam,…”, és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”, de András számára is problémát jelentett a következő, amit szintén Rézitől tudunk: “De nem értem, hogy mit akartál avval, hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”

Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még, hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket, ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna, hogy így legyen, de így volt, a tragikus folytatás közismert!
Végül, de nem utolsó sorban, lehet, hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum, csak arra várnak, hogy valaki megtalálja őket!
Rapajkó Tibor
Régi eleki piac
Ez a kép valószínúleg az 1980-as évek első felében készülhetett. Mai szemmel nézve leginkább az egykori, az úgynevezett szocialista rendszer hangulatát idézi fel azok számára, akik akkor még nem is éltek, vagyis a viszonylagos egyszerűséget, a sivárságot, de a már akkor is meglévő aszfaltozott utakat, a “büfét” és a céllövöldét is.
Ki hitte volna akkor, hogy szinte néhány év múlva be fog következni a rendszerváltoztatás hazánkban is. Az egykori piaci hangulat változatlanságot sugall, de szerencsénkre ez az “életérzés” nem tartott örökké!
Rapajkó Tibor

Eleken egykoron a Bajcsy-Zsilinszky u. 23. szám alatt állt az egykori kántorház, ahol régen Wagenhofer Ede (1911-97), plébános is lakott egy ideig.
Az egykori kántorházból csak ez a fénykép maradt meg. A puritán szobabelső hűen kifejezi azt is, hogy pl. az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után egy évvel (is) a helyi és a központi hatalom számára mennyire volt fontos a a mindennapi életben a katolikus egyház!
Forrás: a plébánia levéltára.
2008. június 28-án Dobóruszkán (ma Szlovákia) újratemették Dobó Istvánt (1502-72), aki egy zűrzavaros időszakban lett kegyvesztett, így akkor méltó temetést sem kaphatott, csak most, mivel maradványait nem régen tudták azonosítani!
Az egykori eleki gimnázium tudós tanára, dr. Csipes Antal 1972-ben egy értékálló monográfiát írt az egri várkapitányról.
Rapajkó Tibor
Rubinek István 1922-35 között az eleki választókörzet országgyűlési képviselője volt, a Parlamentben az Egységes Párt, vagyis a kormánypárt vezérszónoka volt. Elsősorban gazdasági, pénzügyi kérdésekkel foglalkozott.
Fontos lenne parlamenti források alapján megnézni, hogyan képviselte választóit. Ne felejtsük el, ő is Elek történetéhez tartozik!
1935-től visszavonult a politikától, ügyészként dolgozott.



