Élt 71 évet
Nemrég kaptuk a szomorú hírt, hogy augusztus 22-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Szikes Péterné, az eleki általános iskola egykori tanára.
Egész generációkat tanított rajzolni az iskolánkban, néhányan tanítványai közül később kollégái lettek. Felnőttek és gyerekek is mindig szerették és tisztelték. Remek órái, kedves természete felejthetetlen élményt jelentenek minden tanítványának.
Nyugodjék békében, Drága Tanárnő!
Rapajkó Tibor
Hack Antal 1925. augusztus 27-én született Eleken egy szegény családban. 1945. január 2. és 1947. július 17. között kényszermunkán (málenkij robot) volt az édesapjával és az öccsével a Szovjetunióban.
A “bűne” csak az volt, hogy német. Az optimizmusa és humora szerencsére mégis hazahozta!
A fénykép az 1950-es évek elején készült.
Isten éltesse Tóni bácsi!
Rapajkó Tibor
A mai képen az eleki Hammer János és Ament György családja látható: Hirth Erzsébet, Hirth Franciska, a feleségek, a nagyszülők, valamint a gyermekek: H. Franciska, H. József, H. Veronika, H. Antal, A. Alojzia és A. Antal.
Egykoron nem volt ritka a nagy család még a jómódúaknál sem. Manapság sajnos az anyagiasság miatt “csak a jelen számít”, a jövő, így a gyermek kevésbé fontos, ami több mint bűn!
A fotó Reisz Gyögy tulajdona.
Az 1930-as években készültek a következő szép, aratást bemutató fotók, valószínűleg a már említett Singer plébános keze által.
Az akkori “kombájn” egy állva dolgozó, gőzhajtású cséplőgép volt, melyet béreltek a gazdák, mindenki sorban, egymás után vette igénybe, előjegyzés alapján.
A meghajtóerőt a csépeléshez egy amolyan gőzmozdony jellegű masina szolgáltatta, melyekből manapság néhányat meg lehet még tekinteni az ópusztaszeri emlékpark szabadtéri gépmúzeumában. (http://www.opusztaszer.hu). Voltak is időnként nagy tűzesetek amiatt, mert begyulladt a száraz szalma a gőzgép tüzétől.
A terményt (a képen gabona látható) kézzel kaszálták, majd kézzel cipelték a kévéket a géphez.
Érthető, hogy régebben miért élt meg több ember a földek műveléséből… Ma egy kombájn talán 20 ember és néhány ló munkáját is elvégzi – hiába, haladunk a korral.
Érdekes, és ezt a Claas honlapján olvastam még régebben, hogy a kombájnban forgó dob ( a cséplődob) ötlete még a XVIII. századból származik… a nagy francia forradalom idején találták ki a konstrukciót. Tehát a mai óriás csoda betakarító-masinák a gépezetük mélyén hasonló szerkezettel dolgoznak, mint 200 éve!
Aratás van most is, csak éppen a kukoricának van itt az ideje. Azért a hangulatot visszaadják rendesen ezek a búza betakarítását mutató képek is.
Köszönjük a szép képeket Klemm Ferencnek!
Klemm Tamás
Valamikor a XX. század közepén készült a következő fotó, melyen az eleki iparosok láthatóak egy szép csoportképen.
Valószínűleg “megkérték” őket, hogy vegyenek részt az aratáson.
Több, közismert eleki személyiség is látható itt. Aki ismeri a nem felsoroltakat, kérjük őket, bátran írjon hozzászólást, vagy írja meg a kapcsolatfelvételi űrlapon!
A legfölső sorban jobb oldalról az első Gyurkovics Kálmán, a híres fodrász, ezúttal nem legendás borotvájával, hanem egy hatalmas kaszával felszerelkezve. A legalsó ülő sorban balról az első Forman István, az ötödik (nagyjából a kép közepén) a cipész Balogh Lajos, a hatodik Bloch Márton.
Köszönjük a képet Dávid Rémusznak, akinek a nagypapája a második sorban balról a második, valamint Kalló Pálnak, akinek a családi gyűjteményében található az eredeti felvétel!
Klemm Tamás
A mai fotó a Kossuth utcában lakó gyerekeket, és némelyük szüleit ábrázolja, 1937 körül.
A kép készítője valószínűleg Singer Ferenc plébános volt.
Köszönöm a szép képet Klemm Hildának.
Klemm Tamás
Egy 1958. március 15-én datált esküvő képei következnek most.
Tiba András (1935-1994) és Galbács Zsófia (1938-2007) e napon mondták ki a boldogító igen szót az eleki tanácsházán.
A menyasszony, Galbács Zsófia az Elek és Gyula közti tanyavilágban nőtt fel, és itt is járt a farkashalmi iskolába a 7. osztályig, majd a nyolcadikat már Eleken végezte. Az ifjú férj, Tiba András a manapság Romániához tartozó Nagyzerindről menekült szüleivel a háború alatt magyar földre, és később itt találta meg boldogságát kedvese, Zsófia személyében.
Mindketten lelkes tagjai voltak az akkori eleki színjátszó és a népitánc-csoportnak is, ez utóbbiban ismerték meg egymást. Esküvőjük nagy esemény volt, hiszen a rokonokon kívül a népitáncosok színe-java, az eleki közélet sok jeles személye is részt vett rajta.
Nem csak a táncban és színjátszásban jeleskedett az ifjú házaspár, hanem szorgosan dolgoztak: András pék volt a gyulai kenyérgyár eleki üzemében, míg felesége előbb ruhabolti eladó volt, majd óvodai dada, később újra eladó a kenyérboltban, végül élelmezésvezetőként dolgozott a gyermeknevelő intézetben nyugdíjazásáig.
A házaspárnak három gyermeke született, András, Andrea és Zoltán.
Köszönöm Tiba Andreának a történetet és az érdekes fotókat!
Klemm Tamás
Nemrég látogatást tettem rokonaimnál, és újabb értékes képeket sikerült beszereznem.
Singer Ferenc, akinek ezüstmiséjéről már írtunk, édesapám nagynénjének nagybátyja, papi hivatása betöltése mellett szenvedélyes hobbi-fényképész volt, és szerencsére minden alkalommal, amikor csak Eleken járt, lelkesen fotózott. Így maradt ránk sok fénykép az 50-es-60-as évek Elekjéről. Ezek persze leginkább családi fényképek, amelyek nem feltétlenül valók közlésre, de vannak igen érdekesek is.
Nem tudni, neki köszönhető-e a már korábban bemutatott csoportkép a plébánián, vagy valaki más készítette őket, de most kiderült számomra, hogy ez a templomi kórust ábrázolja. Kaptam egy másik változatot a már bemutatott képből, bőséges információval ellátva, továbbá egy még érdekesebb, illetve legalábbis még régebbi másikat, amely ugyanazt a kórust ábrázolja, de még az ötvenes évek elején.
Időrendi sorrendben haladva, álljon itt az ötvenes évekbeli kép elsőként:
A képen levő emberek felsorolásában a képek tulajdonosa, Klemm Ferenc, illetve leánya, Hilda segédkeztek. Szerintük a következő személyek vannak ezen a fényképen:
Felső sor, balról jobbra: 1. Ismeretlen (második képen Kocsondiné mellett), 2., 3., 4. ismeretlen, 5. Hencz Imre, 6. Bender Ferenc, 7. ismeretlen.
Második sor, balról kezdve: 1. Bender Franciska, 2. Bender Veronika, 3. Strifler Franciska (1932-2002), 4. ismeretlen, 5. Singer Antalné Horváth Erzsébet (Batthyányi utca), 6. Pugymerné szül. Agárdy, 7. ismeretlen, 8. Pavelkáné Singer Anna (Kossuth utca), 9. (kicsit feljebb) ismeretlen, 10. Istenesné, 11. Hencz Imréné, 12. Dávid Rémuszné szül. Löffler Julianna, 13. ismeretlen (második képen alsó sor, 1.), 14. ismeretlen, aki Strifler Franciska barátnője volt, 15. Lujza tanító néni, 16. ismeretlen, 17. ismeretlen;
Ülő sor balról jobbra: 1. Agárdy Antal, 2. Strifler Ferencné szül. Singer Franciska, 3. Honos Ferencné. legjobb szoprán, 4. Farkas Istvánné, 5. Farkas István, kántor, 6. Bender Ferencné, 7. Szabó Józsefné (az első eleki veseátültetés donor alanya), 8. Szabó József.
A második fénykép a már korábban bemutatott, plébánián talált csoportképnek a tulajdonképpeni jobban sikerült változata, hiszen ezen a képen néhány személlyel többen vannak, illetve mindenki a fényképezőgépbe nézett.
Ezen az újabb fotón a következő személyek láthatóak:
Felső sor balról: 1. Dörnyei János, legjobb basszus énekhang, 2. Bender Ferenc, 3. Agárdy Antal, 4. ismeretlen, 5. Halasi (Hauck) György, 6. ismeretlen.
Második sor balról: 1. Radnai (Reisz) Lujza, 2. Ament Kornélia, félig mögötte 3. Bender Franciska, 4. Kocsondiné Irén, 5. hátul ismeretlen férfi, 6. Wittmann Ferencné „Rizus”, 7. Strifler Ferencné szül. Singer Franciska (Singer Ferenc plébános testvére), 7. Halasi (Hauck) Györgyné, 8. előtte félig látszik: Ismeretlen, 9. ismeretlen előtte 10. Brandt Mária, későbbi Abonyi Józsefné, 11. Honos Ferencné, a legjobb szopránhang tulajdonosa, 12. Özv. Farkas Istvánné, akinek férje, Farkas István a kántor volt, és a másik képen még szerepel, elöl. 13. Kalász (Groh) Teréz, egykori apáca, 14. Ament Éva, 15. a szélen levágva egy tanítónő, Lujzi néni, aki a 2-es óvoda mellett lakott.
Ülő sor: 1. Ismeretlen, 2. Csizmadia József, 3. Ruck atya, 4. Wagenhofer atya, 5. Bender Ádám harangozó.
Köszönöm Klemm Ferencnek és Klemm Hildának a szép képeket és az adatokat!
A fényképekkel, hiányzó nevekkel kapcsolatos észrevételeket elküldhetik hozzászólás formájában, vagy a kapcsolatfelvételi űrlap segítségével.
Rapajkó Tibor
Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918) száz évvel ezelőtt jelentős hadiflottával is rendelkezett, ahová hivatásosnak az egykori birodalom bármelyik részéről bárki jelentkezhetett. (Elekről vajon hányan lehettek?)
Tudomásunk szerint biztosan volt köztük legalább egy eleki is, akinek a nevét a Heti Újság 1993. december 16-i lapszámában találtuk meg. (Csonkaréti Károly: Magyar haditengerészek.) A szerző szerint ez az eleki Striffler (Strifler?) György hajómester, aki egykoron a Budapest csatahajó állományába tartozott, és 1899. augusztus 1-én fulladt a tengerbe. 1891-1900 között különben nyolc magyarországi tengerész halt hősi halált, köztük Strifler György is.
Hajómesterünket valószínűleg nem Eleken temették el, mert nincs benne a halottak anyakönyvében. Emléke családi hagyományokban sem maradt fenn, ami részben az 1946-os kiűzetéssel is magyarázható! Talán valamelyik bécsi levéltárban ma is ott “pihen” az ő személyes anyaga, esetleg a fényképe is.
A képen látható Budapest partvédő páncélos a Wien csatahajóval együtt a Monarch -osztályhoz tartozott, de már nem számított annyira modernnek a századfordulón. Ezek a hajók a Pola és Trieszt közötti partszakasz védelmét látták el.
Csak érdekességképpen: a hajó hossza 99,22 m volt, szélessége pedig 17 m, 300-500 tonna szenet tudott felvenni, a fegyverzetét 29 ágyú jelentette, 17, 8 csomóval haladt, és Triesztben épült.
A hajó történetéhez tartozik az is, hogy 1912-13-ig Horthy Miklós (1868-1957), hazánk egykori kormányzója (1920-44) volt a parancsnoka, a vesztes I. világháború után pedig a brit haditengerészethez került az egykori partvédő!
Ha ma megcsodáljuk ennek az egykori hadihajónak a képét, akkor képzeljük oda a “mi” Strifler Györgyünket is, aki egykoron, az úgynevezett boldog békeidőkben Európa második legnagyobb területű nagyhatalma csodálatos tengerpartjának egy szakaszát védte, ami szülőföldjétől kb. félezer kilométerre volt!
Rapajkó Tibor
Urbán Péter (1870-1935) 1870-ben született az Arad megyei Sofronyán. Jelentős közéleti személyiség volt, hisz pl. minden fontos aradi és Arad megyei egyesületben tevékenykedett. Sógora volt Horthy Miklósnak. Gazdasági akadémiát végzett, 1910-től főrendiházi tag is volt.
1926-31-ben Battonya országgyűlési képviselője, 1935-ben pedig Eleket képviselte a Nemzeti Egység Párt (kormánypárt) programjával. Még ugyanebben az évben meghalt, Reibel Mihály, eleki plébános őt követte a Parlamentben. ellenzékiként.
elekfoto 