Ez a kép valószínúleg az 1980-as évek első felében készülhetett. Mai szemmel nézve leginkább az egykori, az úgynevezett szocialista rendszer hangulatát idézi fel azok számára, akik akkor még nem is éltek, vagyis a viszonylagos egyszerűséget, a sivárságot, de a már akkor is meglévő aszfaltozott utakat, a “büfét” és a céllövöldét is.
Ki hitte volna akkor, hogy szinte néhány év múlva be fog következni a rendszerváltoztatás hazánkban is. Az egykori piaci hangulat változatlanságot sugall, de szerencsénkre ez az “életérzés” nem tartott örökké!
1883-tól 1970-ig Elek vasútvonallal is rendelkezett, amely nagyban megkönnyítette a közlekedést és a zömében mezőgazdasági termékek szállítását, adás-vételét. A trianoni békekötésig a vonatok Kétegyházától Eleken, Ottlakán, Kisjenőn, Szentannán át Aradig is jártak, érintve egy sor további kisebb települést. A vasútvonal az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak (ACSeV) helyiérdekű vonalaihoz tartozott.
A vasút megérkezik
Elek vasútja – ezt az Elek történetét összefoglaló Zöld Könyvben olvasni – eredetileg a Szolnok-Arad vasútvonal lehetett volna (ez a mai 120-as vonal), Békéscsabán, Gyulán és Eleken keresztül. Részben a Gyula környéki árvízveszélyes Körös-ágak miatt, részben a földrajzi közelség, valamint pénzügyi okok (az építés költségébe az érintett településeknek is be kellett szállni, és ez nem mindegyiknek sikerült) miatt végül a Békéscsaba-Arad útvonalon építették meg az 1858-ban átadott pályát.
Elek később, 1883-ban jutott vasúthoz, azonban ez már nem fővonal, hanem egy HÉV, azaz helyiérdekű vasút volt, amely nem azonos a manapság Budapestet a környékével összekötő ódon zöld elektromos vonatokkal, hanem egy könnyű építésű, egyszerűsített műszaki tartalommal megépült,a hely, a közvetlen környék gazdaságát szolgáló vasút volt – ennek a célnak maradéktalanul megfelelt az akkori, jó minőségű műutak nélküli korszakban. (Részletesebben a műszaki részletekről ld. a Wikipediát az ACseV-ről, melyre fentebb is hivatkozom).
Érdekesség – ezt a Wikipedia írja a vasúttársaságról –, hogy ez a vállalat kora egyik leginkább nyereséges, nagyon költséghatékony vasúttársasága volt. Már a megnyitás utáni években pozitív mérleget produkált a cég. Előremutató műszaki megoldásokat alkalmaztak, például járműveiken a kezdetektől volt sebességíró berendezés.
A szentendrei vasúti skanzenben látható egy kiállított jármű is, ami eredetileg az ACseV vonalain közlekedett – így akár Eleken is járhatott (a képért köszönet illeti Varga Ákos Endrét, a www.hampage.hu oldal tulajdonosát!). A kinézete alapján – ma is ilyesfajta kocsik járnak a HÉV-en, de a budapesti metróban is – nem gondolná róla az ember, hogy 1906 körül készült, tehát több, mint 100 éves.
Az első eleki gyermek-fúvószenekar Amerikában pórul járt tagjai a megnyitás évében, 1883-ban már vasúttal érkeztek haza Elekre.
A szentendrei jármű-múzeumban látható egykori ACsEV-jármű, mely később a csepeli HÉV-vonalon járt.
Eleken egykoron a Bajcsy-Zsilinszky u. 23. szám alatt állt az egykori kántorház, ahol régen Wagenhofer Ede (1911-97), plébános is lakott egy ideig.
Az egykori kántorházból csak ez a fénykép maradt meg. A puritán szobabelső hűen kifejezi azt is, hogy pl. az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után egy évvel (is) a helyi és a központi hatalom számára mennyire volt fontos a a mindennapi életben a katolikus egyház!
A napokban látogatást tehettünk Elek városának a közelmúltban legjelentősebb magánkézben levő foglalkoztatójaként működő ipari üzemében. A Rotyis család cége 1985 óta foglalkozik elektronikai tekercsek készítésével. A vállalkozás alapítója az elektronikai műszerész édesapa, Rotyis György volt. Elhunyta után fiai, Zsolt és György vették át az üzemet.
Az egykori főszolgabíróság, majd későbbi tanácsháza épületében működő gyár manapság újra tekercseket állít elő, tulajdonosai szándékai szerint igyekeznek a kereslet függvényében felfuttatni a termelést. Egyelőre kisebb példányszámban gyártanak több, mint harmincféle transzformátort és tekercset, amelyhez még nincs szükségük nagy dolgozói létszámra, de elmondásuk szerint lehetséges, hogy a jövőben ismét jelentősebb számú eleki lakos dolgozhat a korábban népes termekben.
Az itt készült termékek majd’ minden, manapság elterjedt elektronikai eszközben előfordulnak, és szerencsére egyre nő a zöld energiával kapcsolatos felhasználás – Zsolt elmondása szerint jelentős mennyiséget pl. a napelemekkel termelt áramot 220 Volt feszültségre alakító inverterekben használnak. A cég tevékenységéről többet meg lehet tudni a weboldalukon, mely a http://www.tekercsek.hu címen érhető el.
2008. június 28-án Dobóruszkán (ma Szlovákia) újratemették Dobó Istvánt (1502-72), aki egy zűrzavaros időszakban lett kegyvesztett, így akkor méltó temetést sem kaphatott, csak most, mivel maradványait nem régen tudták azonosítani!
Az egykori eleki gimnázium tudós tanára, dr. Csipes Antal 1972-ben egy értékálló monográfiát írt az egri várkapitányról.
A most bemutatott fotó valószínűleg az 1960-as években készülhetett, és Ijjas József (1901-89) püspök, egykori látogatását örökítette meg az eleki plébánián. A püspök mögött láthatjuk Wagenhofer Ede (1911-97), akkori plébánost és a “személyzetet” is.
Forrás: az eleki plébánia levéltára.
Ijjas József püspök látogatása az eleki plébánián, 1960-as évek.
Az iskola bejáratán függ ez a felirat a hideg beköszönte óta:
Elmarad a zsírégető torna a nagy hó miatt. Esetleg otthon pótolható hólapátolással.
Teljesen érthető, hisz a medvék emiatt szundikálják át a telet. Ebben a farkasordító hidegben mindenféle zsírra szükség van, hát ne égessük feleslegesen!
Truczánné Bottó Mária juttatta el részünkre Kalló Pál útján a következő kis csoportképet, melyen a templom melletti iskolába járó 1948-as általános iskolás másodikosok láthatók.
1948-as másodikosok a templom melletti iskolából
A kis Bottó Mária a kép jobb szélén látható. A tanítónő Török Magdolna volt.
Egy régi farsangi mulatság fotója a következő kép. Helyszíne a mai könyvtár alsó részének helyén akkoriban működött vendéglátóipari egység volt.
Farsangi mulatság 1952 februárjában
A képen Bottó Péter kocsmáros és Nagy Károly pénztáros látható, vendégeik körében. Az akkori időben engedélyt kellett kérni a mulatságok szervezésére, és egy rendezvényen legfeljebb 50 liter bort volt szabad kimérni.
A vendégek balról jobbra:
Ale János, Pisják János, Dévényi Illés, Cs. Szabó …? Barta Istvánné, Barta István, Lengyel István, Horváth …?
Köszönjük a szép fotót Truczánné Bottó Máriának és Kalló Pálnak!
elekfoto 