Az eleki Sarlós Boldogasszony Templom orgonájának kisebb sípjait láthatjuk. A hangszer eredetileg az aradi Dangl művek terméke, majd 1938-ban a pécsi Angster műhely újította fel. Azóta lényegében változatlan, eltekintve az időközben beépített villanymotoros működtetésű szélgéptől.
Új tévé vásárlása esetén -ha már rászánja magát az ember a derék öreg képcsöves masina leváltására-, érdemes olyat választani, ami képes a DVB-C szabvány használatára. Ezzel ugyanis képesek leszünk az eleki kábeltévé rendszer digitális adásainak vételére.
A tévé beállításakor szükség van a következő adatokra:
Szimbólum sebesség 6952
Qam 256
Első frekvencia: 128
370 mhz- től nyolcas lépésekben a tévé elvileg megtalálja a csatornákat 466-ig.
További három frekvencia még: 714, 722, 730.
Remélem, mindenkinek sikerül beállítani a szép új tévét!
Ha hiba lenne ebben a leírásban, bátran jelezze, aki nálam jobban érti.
KT
Aki nyitott szemmel járkál az bizony sok érdekességre lelhet a településen. Gyerek korom óta tudom, hogy a Zalka Máté utcában az egyik ház előtt egy malomkő hever díszként. Furcsa, de a korábbi “malmos” bejegyzést olvasva tudatosult csak bennem ez igazán. Mondhatnám, akkor ébredtem csak tudatára, hogy vajon ez a malomkő, hogy kerülhetett oda…. merre “szolgált” korábban….. mi lehet a története….
Ezekre a kérdésekre a választ még meg kell találni, még utána kell járni. De ez már egy másik történet lesz.
Wittmann Attila
Manapság egyre nagyobb teret hódít az online játék. Az internetnek hála a számítógépes játékokkal már nem csak hálózatba kötött gépekkel tudunk játszani. Korábban baráti társaságok, PC-s játékokat kedvelők gyűltek össze, hálózatba kötötték a gépeiket és úgy szórakozhattak kedvenc játékaikkal egymás ellen. Ezeknek a Lan Partyknak megvolt a maga varázsa, az éjszakába -sok esetben reggelbe- nyúló játékok különleges hangulata elvarázsolta a résztvevőket.
Sokan szeretik a “lövöldözős” (FPS) játékokat. Így volt ezzel pár eleki is akik kedvence a Medal Of Honor Allied Assault (MOHAA) volt. Pár LAN Party után elhatározták, hogy egy csapatot egy “klánt” hoznak létre és megszületett az Eleki Shooter Club vagyis az ESC. Az ilyen csapatok regisztrálhattak egy internetes oldalon, ahol bajnokságokban és kupákban vehettek részt az egész világon. A http://www.clanbase.com oldalt ismerték az eSport rajongók, hiszen ez a “játékszenvedély” mára már sport lett. Az oldal közel hozta egymáshoz az érdeklődőket, és az internetnek hála megszűntek a távolságok és határok. Sajnos az oldal az új fejlődési iránynak köszönhetően mára már bezárta kapuit.
Az elekiek is megmérették magukat angolokkal, spanyolokkal és számos magyar csapattal szemben. Hol győzelem, hol vereség jutott nekik, de a célt mindig teljesítették… jól érezték magukat, mert nem szabad elfeledni, ez csak játék és a saját magunk szórakoztatásáért van.
Az ESC tagjai:
(ESC)Rado(HUN), (ESC)bcslaci, (ESC)Clairvoyance, (ESC)Gyuro, (ESC)Alommano, (ESC)Tomi, (ESC)Snake, (ESC)Michael_SS, (ESC)Turricano
Ezek a játékok nem ördögtől valók…. ha valaki tudja, hogy hol a határ, akkor jó szórakozási lehetőségek és készségfejlesztők is egyben.
Wittmann Attila
Azért szeretem a képeslapokat, mert a rajtuk lévő kép olyan mint egy időkapszula. Egy korabeli pillanatot örökít meg, egy apró mozzanatát, hangulatát adja vissza a letűnt időnek. Ha pedig a képeslapot “használták” is, akkor még akár egy-egy személyes történetbe is betekinthetünk, érdekes információkat olvashatunk.
Sajnos nem minden esetben tudom a kiszemelt képeslapot megszerezni. Így történt ezzel a lappal is.
Minden képet lementek, ami Elekkel kapcsolatos, így most mégis tudunk gyönyörködni benne.
A malmot azóta már átépítették és nem így néz ki. De ez a képeslap megőrizte az épület korabeli arculatát.
Wittmann Attila
Az eleki plébánián található egy üveglemez, amire-a szakértők szerint- kb. száz évvel ezelőtt valaki ráfényképezte a templomot ábrázoló festményt, ami ma már nincs meg. (Az 1980-90-es években még látható volt egy bekeretezett fénykép, ami feltehetőleg szintén ezt örökítette meg, de lehet hogy ez is csak egy régi fotóról készült.)
A mai technikával is készíthető az üveglemezről felvétel, amire az eleki Lőrincz Attila vállalkozott, az eredmény pedig ez lett:
A korabeli fotós bizonyára szabadban készítette el felvételét, ami a festmény alatti “életkép” is bizonyít.
Ebben a csíkban valószínűleg az egykori eleki plébánia udvara látható, ami az utókor számára is érdekes lehet.
A mostani felvételen elég jól látszódik, hogy a festmény akkor már sok helyen sérült volt. Lehet, hogy pont ezért akarták lefényképezni?
Most is elmondhatjuk, nem tudjuk, mennyire felel meg a valóságnak ez a festmény, illetve pontosan mikor is készült, ami pl. lehet az újratelepítés 100 évfordulója is. Valószínűleg, sohasem fogjuk megtudni a művész nevét sem.
Köszönet Lőrincz Attilának a múlt rekonstrukciójáért.
Rapajkó Tibor
Nemrég érdekes autóról írt a Totalcar autós honlap veterános melléklete. Az online magazinban mutatott nem mindennapi jármű egy kis szériában készített, 1930-as évekbeli nyitott Opel Kapitän, melyből mára összesen kettő ismert “ép” darab van a világon.
A képek láttán egy emberként sóhajtott fel a Zimmermann család. A dolog érdekességét tudniillik számunkra az adja, hogy az elekiek híres harmonikása, Zimmermann Ferenc (1924-2010) is egy hasonló járművet vezetett pályája kezdetén.
Első munkahelyén az eleki főszolgabíró, Antalffy Lajos inasaként dolgozott az 1940-es években, tizenhat éves korától. Udvarias és megbízható fiatalember lévén a főnöke rábízta az elegáns családi autó vezetését is. Így az ifjú Ferencből sofőr is lett.
A háború az akkori átlagos autótulajdonos számára azt jelentette, hogy egy adott pillanatban a hadsereg elvette a járművet, “bevonultatták”, és a szegény tulaj onnantól gyakorlatilag bottal üthette a nyomát. A főszolgabíró fontos hivatala miatt (Elek járási székhely volt akkor, és ez nem csak üres címet jelentett) mentesült a beszolgáltatási kötelezettség alól.
Ferenc egy kedves, vékony, muzsikálni szerető fiatalember volt, és akkoriban még csak udvarolt későbbi feleségének, Veronkának, aki kicsivel utána került a hivatalnok házához, és hozzá hasonlóan szolgálóként dolgozott. Mindketten szegény, de becsületes és szorgalmas fiatalok voltak. A főszolgabíró és felesége nagyon kedvelték őket. Sokszor megengedték Ferencnek, hogy a fárasztó munka után autóval vigye haza kedvesét.
A képen látható autót összevetve a Totalcar cikkében megjelent Hebmüller- változattal, észre lehet venni, hogy az eleki kocsi valószínűleg “gyári” kabrió, amelynek az első ajtaja mögötti részen még volt egy kisebb ablaka, míg a Hebmüller “2+2” kialakitása mellett kicsit rövidebb az utastérben, és azon nincs ilyen. Antalffy Lajos kocsija – sofőrös járműként – nyilván két használható üléssel kellett rendelkezzen hátul. Tehát az eleki autó a kevésbé ritka változat volt, amelyből a cikk szerint 4560 darabot gyártottak, szemben a Hebmüller karosszériások 248 darabjával. Azért ez a majd’ ötezer sem olyan nagy mennyiség, hogy nem lett volna már akkor ritka autó.
A Totalcar cikkből sokat megtudhatunk a nagy Opel akkori mércével nagyon korszerűnek mondható műszaki megoldásairól, az igen modern önhordó karosszériától a szinkronizált sebességváltóig, stb. Korábban írtunk már Mag József kereskedő Fiatjáról is, amely szintén nem mindennapi kocsi volt. Érdekes, hogy az ország perifériájára szorult Eleken ilyen komoly járművek megtalálhatók voltak. A környék uradalmaiban biztosan lehettek még elegánsabbak is, talán bukkan még fel fénykép hasonló érdekes egykoron környékbeli járművekről.
A szovjet hadsereg előrenyomulása a jelenlegi méretű Magyarországot a hivatalos történelemírás szerint pont Elek és Lökösháza térségében érte el először, 1944. szeptember 24-én. Antalffy Lajosnak és feleségének menekülniük kellett. Autójukat a szovjet hadsereg lefoglalta, és hadi célokra használta fel. Hogy hová kerülhetett? Nem tudhatjuk. Ha nem látszana a képeken, hogy ez egy kicsit másfajta autó volt, mint a veteránrajongó gyűjtő Hebmüllere, akár azt is hihetnénk, hogy ez került elő Ukrajnából…
Halász Gyula helyi fényképészmesternek köszönhetően most két fényképet szeretnénk bemutatni az úgynevezett Tass-féle hagyatékból.
Nem tudjuk ki lehet az első fotón, hátha valaki most viszont felismeri! Valószínűleg egy cipészmesterről van szó, aki megjelenésében, tartásában sokat megőrzött a két világháború közötti kisipari mentalitásból, amire a még akkor is viszonylag patinás épület csak rá is erősített!
A következő felvételen ugyanaz a személy látható, valószínűleg a motorkerékpárjával, aminek a márkája szerintünk D (Danuvia)-Csepel 125-ös lehet, amit Csepelen gyártottak 1951-től, és 1957-ben már 40. 000-t adtak el ebből a típusból, így Elekre is eljutott belőle. A magyar Wikipédia szerint a D 125-ös egyszerű, olcsó és jó magyar motorkerékpárnak számított.
Ez a fénykép számunkra azért is értékes, mert megőrzött egy olyan eleki épületet, amely mára már elvesztette eredeti külső pompáját. (A Lőkösházi úton most itt egy italdiszkont található.)
(A negatívokról a fényképet Lőrincz Attila készítette.)
Rapajkó Tibor
Az oldalunkon megjelenő fotók egy része a Google Picasa szolgáltatásából érhető el.
A Picasa web albumok fokozatosan beolvadnak a Google+ szolgáltatásba, amelynek pozitív avagy negatív mellékhatása, hogy a picasa albumok helyett a Google+-ra irányít át a Google, ha a címet beírjuk, hogy elérjük az albumunkat.
Akinek ez nem szimpatikus, egy darabig még elérheti a képeit a Picasaweb oldalain is, ha a következő linkre kattint:
https://picasaweb.google.com/lh/myphotos?noredirect=1.
Forrás: googlesystem.blogspot.hu
Gyakorlatilag elkészült az Elekről Ottlaka felé, a határig tartó rész aszfaltozása. Készült néhány kép a megnyerő látványról. Kár, hogy egyelőre dísznek lesz csak jó a modern útszakasz, hisz határállomást egyelőre nem terveznek.
A Lökösházi úton dolgoztak a napokban az aszfaltozók, és nagyrészt elkészült a legfelső, ún. kopóréteg. Ezt a műveletet is megörökítettük pár fényképpel.
elekfoto 