Ismét régi kapcsolatokat sikerült felfrissítenie az Eleki Németek Egyesületének: a 2017-es őszi temesvári kirándulást 2018. december 8-án a nagyváradi (Großwardein/Oradea – Románia) németek meglátogatása követte.a Nagyváradi Németek Székháza
Monika Fabian, a Nagyváradi Németek Fórumának vezetője (Vorsitzende des Demokratischen Forums der Deutschen, Kreis Bihar – Großwardein /Rumänien) és csapata nagy szeretettel fogadták az elekieket.
Az Eleki Németek Egyesülete ezúttal meghívta az utazásra a Dr. Mester György Általános Iskola német nyelvet. ill. nemzetiségi hagyományokat oktató tanítóit, tanárait és az óvónőket, valamint azokat a diákokat, akik az év során a német programokat szereplésükkel gazdagították.
A diákok a nagyváradi vendéglátóknak is előadták német nyelvű betlehemes játékukat – iskolájuk névadójának eleki gyűjtéséből.
Római katolikus püspöki székesegyház, Nagyvárad
.Ezt követően megtekintették a nagy múltú, impozáns római katolikus püspöki székesegyházat, Erdély legszebb és legnagyobb barokk templomát.
Az árkádos, hangulatos Kanonok-sor a szemerkélő esőben jó védelmet nyújtott, miközben a résztvevők a város történetével ismerkedtek.
Az egységes stílusú épületegyüttes harmadik eleme az impozáns püspöki palota volt.
Nagyvárad, püspöki palotaAz eleki csoport a Székesegyház előtt
Bár az időjárás nem volt túl kegyes az utazókhoz, az adventi vásárt is mindenki végigjárta, s némi meleg teával, a felnőttek forralt borral
Nagyvárad, karácsonyi vásár
és szép élményekkel feltöltődve indult haza a csoport a délutáni órákban.
Gyakran idézte Tamási Áron címnek választott és szállóigévé lett mondatát, ha arról kérdeztük, miért ragaszkodik Elekhez. Hiszen az 1956 utáni nehéz években még kemény harcot is kellett vívnia azért, hogy itt maradhasson. Erről egy korábbi írás:
„WER VOR DER VERGANGENHEIT DIE AUGEN VERSCHLIEßT, WIRD BLIND FÜR DIE GEGENWART“ – RICHARD VON WEIZSÄCKER
(1984 és 1994 között Richard Karl Freiherr von Weizsäcker a Német Szövetségi Köztársaság elnöke volt, hivatali ideje alatt egyesült újra Németország)
„Aki nem akarja megismerni a múltat, vakon tekint a jelenbe.” Ennek a mottóként választott idézetnek jegyében hangzott el egy előadás 2017. október 21-én Németországban, Laudenbachban a „Kulturkreis Elek” / Elekiek Kulturális Egyesülete meghívására.
A rendezvényről és az eleki eseményeket taglaló előadásról a Weinheimer Nachrichten / Weinheimi Hírek c. lapban jelent meg az alábbi cikk német nyelven. A későbbiekben magyar fordítását is mellékeljük.
Az Schinagel család története is az előadás része volt.
Schinagel Ferenc szabómester , volt huszártiszt és családja, Elek, 1930-es évek
Varga Györgyné Selley Mária családja is érintett volt az Eleken 1944-46-ban történt szörnyűségekben. A kép bal oldalán édesanyja, Schinagel Irén áll, mellette testvérei: a bátyja, József és a jobb oldalon a húga, Anna . Előttük a szülők ülnek: Schinagel Ferenc szabómester , volt huszártiszt és felesége, sz. Purczel Mária.
Vargáné Selley Mária -mint a háború után született korosztályból még sokan- úgy gondolta, “legfőbb ideje, hogy megismerjük a múltat”, s megosztotta velünk nagynénje, Schinagel Anna( sz : 1927. augusztus) történetét. Köszönet neki érte!
“1944 őszén az oroszok házaknál voltak elszállásolva, így a Schinagel házban is. (Az egykori piacnál – Ady E. u. 3.- itt volt a Nagypapa a szabósága is ). Még tolmácsnak is használták a Nagypapát, persze attól még a lányát elvitték Krivoj Rogba és a házat is kifosztották, ha nem tetszett valami, még lövöldöztek is…..szóval szörnyű volt….”
“Ani néni törékeny, érzékeny kislány volt / 17 éves / az embertelen bánásmódtól, a hidegtől és a körülményektől megbetegedett, megfázott és tífuszt kapott, úgyhogy szeptemberben visszaküldték, de nem Elekre, hanem egy hadi kórházba a Lengyelország melletti Frankfurtba. Itt vizsgálgatták orosz és német orvosok is, tüdőbajt is megállapítottak nála, úgyhogy újra bevagonírozták és továbbvitték Drezdába.
Ez az egész tortúra 2 és fél évig tartott, közben elkezdődött a kitelepítés is, és a Nagypapát, Schinagel Ferencet és a feleségét is elvitték. Az anyu, Schinagel Irén csak azért úszta meg, mert ismét gyermekágyas volt.
A sok viszontagság közepette a szerencsétlenségben szerencséje is volt, mert itt ismerte meg Karl Pfaff német tisztet, aki szintén sérült volt. A szép, fiatal, törékeny lány megtetszett neki, később a felesége is lett. Persze nem ment ez ilyen könnyen.
A hadikórházból csak az apa – aki már Németországban volt – hívó, garanciát vállaló levelére adták ki Ani nénit.
Németországba kerülve a legjobb kezeléseket kapta. Családot alapított a viszontagságai alatt megismert Karl Pfaffal, 2 fiúk született és mondhatom, hogy nagyon boldogan éltek ill élnek a mai napig.
Schinagel Anna 90 éves…
Valószínűleg az őrangyalának köszönheti , hogy ezt a viszontagságot túlélte, igaz, hogy a következményeit egy életen át viselte, az izületei és az izmai sosem lettek a régiek…”
Selley Máriáék látogatóban Anna Pfaff családjánál Németországban
A bajor-frank nyelvjárást beszélő eleki németek néphagyományainak gyűjtését az 1960-as években kezdte el Mester György- dr. Gunda Béla debreceni professzor biztatására. A munkában Banner József, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium tanára volt a kutatótársa.
Az akkor 60-70-80 éves elekiek rokoni-baráti társaságokban elevenítették fel emlékeiket munkáról, ünnepnapokról, régi szokásokról.
Az egyik fontos bázist a „Schlachter’s K’sellschaft”, Schlachter Ferencnek és feleségének rokoni és baráti köre jelentette.
a Nagyváradi Németek Székháza
Az árkádos, hangulatos Kanonok-sor a szemerkélő esőben jó védelmet nyújtott, miközben a résztvevők a város történetével ismerkedtek. 
elekfoto 