Kategóriák
egyház esemény gyász Rapajkó tájkép történelem

A fekete halál Eleken

A Strifler-kereszt
A Strifler-kereszt

Ha valaki ma kisétál az egykori falu szélére,  a hajdan volt Pestis sorra,  vagyis a mai Szőlő sorra,  akkor megtalálja az úgynevezett pestiskeresztet,  amit a Strifler család állíttatott annak emlékére,  hogy ezen családod megkímélte az egykori halálos járvány.

A halotti anyakönyvi bejegyzések szerint itt 147-en nyugszanak,  és azért itt,  mert 1739-ben ez biztonságos távolságban volt a központtól.

A pestis,  vagyis a fekete halál azért volt tragikus, mert akkor még nem ismerték az ellenszerét,  vagyis a betegek menthetetlenek voltak!

Hazánkban 1737-44 között pusztított utoljára ez a halálos járvány.  Az akkori Magyarországon akkor kb. 3, 5-5,5 millióan lakhattak,  amiből kb. 250 ezren haltak meg ebben az időszakban.

Eleken 1739. május 3. és október 31. között a lakosság kb. fele halt meg a fekete halálban,  az első áldozat a 20 éves Geisel Margit volt

A pusztítás mértéke tényleg hatalmas volt,  hisz 28 család halt ki ekkor.  Szükség volt az 1724-es első betelepítés után,  egy 1744-es másodikra is,  de természetesen még utána is sokan jönnek még .

Az is kész csodának tudható be,  hogy az akkori eleki plébános,  Hollinger Antal (1734-40) annak ellenére  nem lett beteg,  hogy ebben a nehéz helyzetben is mindig a hívek mellett állt! (1740 után visszatért a mai Németország területére,  sajnos további sorsát nem sikerült kikutatni,  pedig valószínűleg leírta magyarországi,  eleki élményeit is.)

Május 3-án a fekete halálban elhunytak elekiekre emlékezünk. Az elődök példája számunkra is erőt adhat, hisz a túlélők sem adták fel,  hanem bíztak a szebb jövőben,  és megfogyva bár,  de törve nem csinálták azt,  amiben hittek!

Az egykori Pestis sor ma
Az egykori Pestis sor ma

Az elhalálozottak névsora elolvasható az Eleki Krónika 1999 májusi lapszámában.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet egyház emberek művészet Rapajkó szakma

Plébániai pillanatok 1975-ből

Eszmecsere a műemlékvédelemről
Eszmecsere a műemlékvédelemről a plébánián

Az eleki plébánián több fénykép található a közelmúltból is,  melyek segítségével betekintést nyerhetünk  egy olyan világba,  amely  sok ember számára gyakorlatilag ismeretlen.

Az első képünkön Bozó Gyula festőművésztanár,  Wagenhofer Ede (1911-97),  akkori plébános és Votin József országos műemlékvédelmi felügyelő látható.

Valószínűleg a plébánia és a templom művészeti és történelmi értékeiről,  illetve azok megóvásáról beszéltek,  mint látható,  igen baráti hangulatban!

Erre a fontos találkozóra 1975. május 22-én került sor valószínűleg a reggeli vagy pedig a délelőtti órákban.

A plébános mint "házigazda"
A plébános mint “házigazda”

A megbeszélés valószínűleg sikeres lehetett,  hisz ez olvasható le az akkori eleki plébános arcáról is.

Wagenhofer Ede Bozó Gyulával
Wagenhofer Ede Bozó Gyulával

A vendégek természetesen megtekintették a templomot is.

Ezek az “egyszerű” fotók a mai szemlélődő ember számára több szempontból is érdekesek  lehetnek.

Kezdhetjük a legfontosabbal is, hisz  akkor a kommunista hatalom nem egyenrangú félként tekintett a katolikus egyházra (sem). Igaz,   már nem tartották őket annyira ellenségnek,  mint az 50-es években.

Ezt az enyhülést bizonyítják ezek a mostani fényképeink is,  amelyek jól adják vissza az igazi emberi gesztusokat!

Az is érdekes,  hogy a plébánián szerény volt a megvendégelés,  de ami jól megfelelt az 1945 utáni,  mindenhol általánossá vált szolgáló egyháznak (korábban uralkodó egyházról beszélhetünk),  de ez az egyház megújulásából következett,  és nem a kommunista elnyomásból!

Végül, de nem utolsó sorban az akkori korszak  jobb megértéséért szóljunk arról,  hogy akkor (1975-87) Lázár György (1925-) volt az ország miniszerelnöke,  mely hosszú korszak finoman fogalmazva nem “sikertörténet”,  hisz ekkor került Magyarország adósságcsapdába is.  1978-ban pl. az ország adóssága  8 milliárd dollár volt,  1987-ben már 16 milliárd dollár.  A hiteleket azért vették fel,  hogy a korábbiakat visszafizessék.  (Még ma is vannak olyanok,  akik  valamilyen hasonlót tennének!)

Igaz,  hogy 1985-ben új választási törvény vezettek be,  mely már megengedte a kettős jelölést,  de az akkori kommunista vezetők jelentős része ezt sem vállalta,  ők listán indultak,  ami mindent elárul az akkori hatalomról!

Bozó Gyula felvételei  az eleki plébánián találhatók.

Forrás:  Dús Ágnes szerk.:  Magyarország miniszterelnökei. Bp., 1993. 241 o.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
album archiv csoportkép egyház emberek esemény munka politika Rapajkó történelem

Az ezüstmisés Reibel Mihály

Reibel Mihály (1889-1959)  egykori eleki plébános (1931-59) 1938. július 4-én Eleken ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját,  vagyis ekkor lett ezüstmisés.

Az ezüstmisés plébános
Reibel Mihály ezüstmisés plébános

A jeles évfordulóra a hívek egy díszes fényképalbumot ajándékoztak a plébánosnak,  amely több,  feltehetően fontos fényképet tartalmaz,  de sajnos ezekből  csak keveset tudunk beazonosítani,  mert nem látták el őket felirattal!

Mi most ezen néhányat szeretnénk közkinccsé tenni.

Főesperesi köszöntés
Főesperesi köszöntés

Ezen a felvételen az ünnepelten kívül Klivényi Lajos prépost,  főesperest és Köller Dezső végegyházi plébánost láthatjuk a plébánián.

Kategóriák
esemény ipar Rapajkó történelem technika utazás

Ulmi skatulyával jöttek az eleki németek is

Buda 1686-os törököktől történő felszabadítása után kezdődött Magyarország középső részének újratelepítése németekkel (is).

A hazánkba érkező németeknek több mint 1500 kilométert kellett megtenni, ami az akkori közlekedési viszonyok miatt igen nehéz feladatnak számított.

Hagyományápolás Németországban
Hagyományápolás Németországban

Az út egy jelentős részét azonban a Dunának köszönhetően viszonylag biztonságosan meg tudták tenni.

Európa egyik legjelentősebb folyója akkor is természetes útnak számított,  amit a hazánkba érkező németek is ki tudtak használni,  hisz az Ulm melletti Günzburg és Regensburg volt a legfontosabb gyülekezési helyük.

Nem hiába Ulmról nevezték el az egyik legközismertebb dunai hajótípust,  az Ulmer Schachtelt is,  vagyis az ulmi skatulyát.

A hőgyészi skatulya
A hőgyészi skatulya

Ezek a hajók már a XVI. századtól közlekedtek a Dunán,  a vasút kiépítése előtt rendszeresen szállítottak árut,  embereket egészen a Fekete-tengerig!

Kategóriák
gasztro mezőgazdaság Rapajkó történelem természet

Aradi borvidék

Egykoron az Arad-hegyaljai borokat a tokaji borokkal együtt emlegették. 1862-ben Londonban egy 1811-es évjáratú ménesi vörös aszú kapott első díjat!

1915-ben ez a borvidék 6. 797 ha nagyságú volt,  amiről azt is kell tudni,  hogy pl. az eleki kádárok is részben ebből tudtak megélni. Elképzelhető, hogy még ma is sok olyan hordó található az ottani pincékben,  melyeket Eleken készítettek.

1989 után Romániában is felismerték ennek a régi patinás borvidék jelentőségét,  de bizonyos aradi fajtákat hazánkban is termesztenek.

1 liter ára 3. 000 Ft
1 liter ára 3. 000 Ft

Forrás:  www.erdelyhon.ro

Rapajkó Tibor

Kategóriák
egyház emberek Rapajkó szakma

Püspöki címer

Dr. Kiss-Rigó László (1955-) 2006. augusztus 26-tól  a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke.

Dr. Kiss-Rigó László,  szeged-csanádi püspök
Dr. Kiss-Rigó László, szeged-csanádi püspök

A püspöki jelmondata: Erő,  szeretet, józanság,  a címerében is szerepel.

Püspöki címer
Püspöki címer

Forrás:  www.uj.katolikus.hu.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
politika Rapajkó történelem Uncategorized

A mi régi, Arad vármegyei címerünk

Elek egészen az 1920-as  trianoni békediktátumig Arad vármegyéhez tatozott,  utána viszont  a megye legnagyobb része,  5 778 km2 Romániához került, de  egy  kicsi  része,  vagyis az egykori eleki járás nyugati része,  270 km2 szerencsénkre azonban mégis magyar kézben maradhatott.

Így elmondhatjuk,  hogy ennek az egykori,  minden szempontból fontos  magyar vármegyének mi,  elekiek vagyunk jogutódai manapság is,  ami minden szempontból büszkeség,  de felelősség is.

Azt sem szabad elfelejtenünk,  hogy 1920-23-ig  Elek Csonka-Arad vármegye székhelye is volt!

Ebbe a hagyományápolásba beletartozik az is,  hogy ismernünk kell az egykori vármegyénk címerét is,  melynek a szakszerű leírása a következő:

Arad vármegye címere
Arad vármegye címere

“Vágott doborpajzs (kerek talpú), alul hasítva. Felső ezüst mezejében egy-egy szemben álló,  kettős farkú vörös oroszlán,  gyökerestül kiszakított,  zöld lombozatú,  arany törzsű fát tart mancsaiban. A jobb oldali alsó zöld mezőben két,  hullámos ezüst pólya,  bal oldali kék mezejében zöld talajon ezüst vár áll kapuval,  lőrésekkel,  három,  vörös tetős tornyocskákkal. Az eredeti címert vörös bélésű,  ékköves,  ötlombos,  nyitott aranykorona fedi. Két telamonja (címertartója)  egy-egy levélszerű ornamentikán ágaskodó,  a pajzsra néző arany griff.  A két pólya a Köröst és a Marost jelképezi,  a vár pedig az aradi várat.”

Arad vármegye címerét 1767-ben Mária Teréziától (1740-80) kapta,  amit 1837-ben  V. Ferdinánd (1835-48) is megerősített.

Az 1993-ban elfogadott eleki címer is tudatosan vállalja a hasonlóságot az aradi címerrel.

Az eleki címer
Az eleki címer

Forrás:  Hoppál Dezső:  A történelmi Magyarország vármegyéinek címerei.  Bp., 2001. 157 o.

A címerek lelőhelye: Wikipédia,   http://www.nemzetijelkepek.hu

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv építészet épületek egyház esemény művészet politika Rapajkó történelem

Egy tervrajz 1942-ből

Mint közismert,   az eleki művelődési központ 1994-től Reibel Mihály (1889-1959),  egykori eleki plébános nevét viseli,  hisz  neki is köszönhető,   hogy 1924-29-ig felépülhetett ez a fontos intézmény,  igaz akkor az egyház volt a tulajdonos.

Reibel Mihály (1889-1959)
Reibel Mihály (1889-1959)

Az azonban viszont kevésbé köztudott,  hogy ez az épület a  végleges formáját csak 1942 után nyerte el,  amit  az eleki plébánián található 1942. június 4-én készült tervrajzzal tudjuk bizonyítani.  (A tervező a makói Bogdán Károly volt.)A bővítési tervek szerint mozi és néprajzi múzeum is működött volna itt.  Az utóbbiról nincs tudomásunk,  azt viszont tudjuk,  hogy pl. Reibel Mihály komolyabb helyi  régészeti gyűjteménnyel rendelkezett! (Vajon mi lett ennek a gyűjteménynek a sorsa?)

Kategóriák
ballagás csoportkép emberek esemény művészet Rapajkó szakma tánc

Szalagavató 2013

Az idén február 22-én került sor a szalagavatóra a Harruckern Középiskola eleki tagintézményében,  a helyszín a Reibel Mihály Művelődési Ház volt.

Singer Ferenc
Singer Ferenc

Az ünnepség megkezdése előtt Singer Ferenc,  eleki tagintézmény-vezető  köszöntötte a megjelenteket,  így a következő személyeket is:  Tolnai Péter, térségi tanácsnokot,  Pluhár László eleki polgármestert,  Turóczy András,  városi képviselőt,  Pelle László,  általános iskolai igazgatót,  Gyalog László igazgatóhelyettest (Gyula).

Kategóriák
család iskola mezőgazdaság munka Rapajkó

Eleméry Antal, az eleki szakiskola eleki igazgatója

Eleméry Antal (1921-87)
Eleméry Antal (1921-87)

Eleméry Antal 1921. október 28-án született Eleken. Édesapja, Eleméry Antal tanító volt, aki vitézi címet is viselt, a nevét pedig 1926. augusztus 8-án változtatta Emenetről Eleméryre.

Észak-Erdély 1940-es visszatérése után agrártudományi tanulmányokat Kolozsváron folytatott. Pedagógiai végzettsége nem volt, de mégis jó pedagógiai érzékkel tanított.

Az eleki szakiskola 1962-es alapítása után igazgatóként Kárpáti Józsefet (1962-68) követte 1970-ig,  majd az iskola önállóságának elvesztése után igazgatóhelyettesként irányította a helyi  szakiskolát, sőt még tankönyvet is írt Hankó Faragó Mihállyal 1976-ban Juhtenyésztés címmel.

Mindenki nagyon szerette, tisztelte. Kiváló szakember, ember, tanár, kolléga, vezető volt! 1987. január 9-én halt meg.

A leánya, Eleméry Edit is az intézmény tanára volt tragikus haláláig.

Eleméry Antal alig negyed százada hagyott itt minket,  ami alkalom arra,  hogy felidézzük alakját.

Rapajkó Tibor