Nemrég arra jutottam, hogy ki kell aknázni az iskola gyűjteményében meglevő fényképtömeget forrásként, mivel itt számtalan fénykép készül minden évben, melyek idővel értékes dokumentummá válhatnak.
A 2008. évi 8.B osztály, Korcsokné Enyedi Katalin osztályfőnökkel.
Különböző pályázatok kapcsán, projektek dokumentálására, vagy csak egyszerűen emlékbe rengeteg felvétel készül, főleg a digitális fotográfia meghonosodása óta, mivel a fényképeket nem feltétlenül szükséges drágán papírra előhívatni.
A 2008. évi 8.A osztály, Zsidó Ferenc osztályfőnökkel.
A ballagási képek sorozatban most a 2008-as nyolcadik osztályosokat mutatjuk be.
A 2008. évi 8.C osztály, Szegedi Károlyné osztályfőnökkel.
A képek az iskola archívumából származnak.
A 8B 2008-ban. Üres háttér elé montírozott személyekkel, mivel a hiányzások miatt nem sikerült egyetlen fényképen mindenkit megörökíteni.
Truczánné Bottó Mária juttatta el részünkre Kalló Pál útján a következő kis csoportképet, melyen a templom melletti iskolába járó 1948-as általános iskolás másodikosok láthatók.
1948-as másodikosok a templom melletti iskolából
A kis Bottó Mária a kép jobb szélén látható. A tanítónő Török Magdolna volt.
Timár László kedves olvasónk küldte a következő képet családjáról, az egykor Eleken élő Tisch családról a következő információkkal (idézem):
“Timár László vagyok. Eleken születtem 1946-ban. Édesanyám szintén ott 1922-ben. Szüleim 1945-1949 között Kintzigmajor ma már nem álló tanyasi iskolájában tanítottak, anyám alsó tagozatot, apám felső tagozatot (mindkettő összevont volt).
Nagyapám Tihanyi (Tisch) András, aki Eleken született 1897-ben, meghalt ugyanott 1973-ban. (Az eleki temetőben nyugszanak nagyanyámmal együtt). Dédapám Tisch Mihály, aki az első eleki gyermek-fúvószenekar névsorában az 5.-ként szerepelt.
Michael Tisch piccolósként megjárta Amerikát. Ő 1865-70 körül született és az 1950-es években hunyt el. A mellékelt képen ő és családja látható 1947-ben.
Az eleki Tisch -Timár -Tihanyi család 1947-ben
Ülő sor közepén dédszüleim: Tisch Mihály jobbján felesége, ülő sor bal szélén legidősebb fiuk Tihanyi (Tisch) András -nagyapám-, jobb szélén az ő felesége, Gáspár Margit, (nem eleki) -nagyanyám. Álló sor jobbról: Tihanyi (Tisch) Olga – édesanyám -, karjában én. A képen látható további személyek Tisch Mihály lányai vejei, menye, fia unokái.
Természetesen mindenkit tudok ki kicsoda, nem akarom untatni az oldal olvasóit. A képen látható 18 személy közül már csak hárman élünk. Álló sor balról 3.: Rónai (Ruck) Klára, később Herczeg Lászlóné, édesanyám és jómagam. A leszármazottak közül ma senki nem él Eleken; Békéscsabán, Dunakeszin, Budapesten, Vácott, Pécsett, Hajdúszoboszlón Miskolcon és Németországban élnek.”
Köszönjük a szép fotót és az adatokat Timár Lászlónak!
Timár László egykori eleki, jelenleg Szekszárdon élő olvasónk kedves levelet küldött a napokban, melyben több érdekes családi-történelmi adalék mellett édesanyja elmondása alapján közölte az Országzászló képein szereplő kislányok neveit.
Országzászló-emlékmű 1.
Ezek szerint a képen álló négy díszruhás lányka a következő:
A kép jobb szélén édesanyja, Tihanyi (Tisch) Olga, melette Angyal Ilonka (a korabeli postamester lánya), balról a második egy Szajkó nevű kislány, az iskolaigazgató lánya, akinek a keresztnevét nem tudja Timár úr édesanyja.
Ismét beigazolódott számunkra, hogy hasznos közzétenni a régi fényképeket, hisz enélkül talán soha nem derült volna fény a rajtuk levők kilétére.
Köszönjük az érdekes adatokat Timár Lászlónak és édesanyjának!
Egy régi farsangi mulatság fotója a következő kép. Helyszíne a mai könyvtár alsó részének helyén akkoriban működött vendéglátóipari egység volt.
Farsangi mulatság 1952 februárjában
A képen Bottó Péter kocsmáros és Nagy Károly pénztáros látható, vendégeik körében. Az akkori időben engedélyt kellett kérni a mulatságok szervezésére, és egy rendezvényen legfeljebb 50 liter bort volt szabad kimérni.
A vendégek balról jobbra:
Ale János, Pisják János, Dévényi Illés, Cs. Szabó …? Barta Istvánné, Barta István, Lengyel István, Horváth …?
Köszönjük a szép fotót Truczánné Bottó Máriának és Kalló Pálnak!
Egykoron a magyar mezőgazdaság le kívánta győzni a kapitalista amerikai ültetvényeseket, így vezetőink parancsba adták: gyapotot kell termeszteni!
A dolog nem jött be igazán, hisz manapság nem igazán látni mifelénk végeláthatatlan gyapotföldeket. A kísérlet megbukott, de megmaradt néhány érdekes kép.
Gyapotválogatás az első József Attila T.Sz.Cs.-ben 1949-1950 telén. A képen látható: Lustyikné, Bottóné, Szőkéné, Tóthné, Vargáné, Dobiné kisfiával, Dobi Károllyal, ? Jóska, Bottó Mária, Szecsenkóné.
A gyapotot télen válogatták, az ezzel foglalatoskodó tsz-dolgozókat örökítették meg ezen a két szép régi fényképen. Eleinte több termelőszövetkezet is működött Eleken, ezek egyike volt a József Attila TszCs. A későbbiekben ezek egyesültek, és a Lenin Tsz. lett az egyedüli termelőszövetkezet Eleken.
Gyapotválogatás a József Attila T.Sz.Cs.-ben 1950-51 telén. Balról jobbra a képen: Tóthné, Szecsenkóné, ? Jóska, Bottó Péterné, Id. Elekesné, az agronómus, Himáné, Csatóné, Vargáné, Bottó Mária, Hajdúné, Tóthné, Elekes Kati, Rocskár Jani, Ifj. Elekesné, Hima Sanyi, Elekes Pali, Szvettné, Pénzesné, ölében kislánya, Pénzes Gizike, Tóthné két unokája, és Ifj. Elekesné kislánya, valamint egy ismeretlen kisunoka.
A helyszín biztosan a tsz. valamilyen hivatalos helyisége volt, figyeljük meg a falon látható korabeli mozgalmi plakátokat!
Köszönjük a szép képeket Truczánné Bottó Máriának, illetve Kalló Pálnak!
Mostanában a csoportképek korszakát éljük az elekfoto-n. Nemrég érkezett ez a remek tabló az ötven évvel ezelőtt focizó eleki fiatalokról. Szerencse, hogy készült ilyen – manapság nem kimondottan szokás névvel ellátott tablókat csináltatni. Elég homályosak ugyan a nevek, de sokat jól ki lehet venni.
Az Eleki Futball-Sportklub 1959/1960-as tablója.
Köszönjük a képet Tiba Andreának, akinek az édesapja, Tiba András a jobb szélen található!
A két háború közt egy Országzászló-emlékmű állt a templom mellett, nagyjából azon a helyen, ahol a mostani 1848-as emlékmű áll. A háború után a kommunista hatalom ezt lebontotta, majd később létesült a helyén a mai körbekerített obeliszk.
Országzászló-emlékmű 1.
Amint a képen jól látszik, az emlékmű oldalán Nagy-Magyarország térképe volt látható kereszttel, a bástyától délre egy zászlórúd volt a zászlóval (az első képen bal, a második képen jobb oldalon). A magyar politika meghatározó törekvése volt a Trianoni-békediktátum következményeinek, az ország elvesztett területeinek visszaszerzése, az országot ért igazságtalanságok megtorlása, és ennek szellemében épültek ilyen jellegű emlékművek az országban sok helyen.
A “Zöld Könyvben” írják, hogy a harmincas években egyszer néhány enyhén ittas fiatalember fel akarta akasztani a Mitte in der Fasta ünnepség szellemében a tojáshéj-koszorút az emlékmű mellett álló szökőkút Neptun-szobrának nyakába, és eközben véletlenül lelökték a szobrot a talapzatról, amely összetörött. (Később tettüket megbánva csináltatták a helyére a mai lányalakot.) Az esettel nagyjából egy időben egy mentálisan sérült, beteg ember megrongálta az országzászló zászlórúdját.
A két esetet a csendőrség előbb, tévesen egységként értelmezve politikai bűncselekményt feltételezett a cselekmények mögött, és kemény kihallgatási módszereket alkalmazva bírták rá a gyanúsítottakat a vallomástételre – többeket súlyosan megvertek, bántalmaztak. Végül kiderült a tévedésük, de az eset rossz emléke sokáig élt a helyiek emlékezetében.
Országzászló - 2.
Az Országzászlóról Wittmann Attila küldött két képet, valamint a képeslapot, eleki vonatkozású gyűjteményéből – köszönet neki értük!
Képeslap az Országzászlóról, Wittmann Attila gyűjteményéből.
A képeslapon látszik, hogy a zászlórúd eredetileg a bástya tetejéből állt ki, nem pedig mellette állt. Wittmann Attila szerint az ilyen emlékműveket 1948-49-ben bontották le, és emeltek helyükre 1848-as emlékműveket a 100 éves évfordulóra – így kevésbé volt feltűnő az ideológiai váltás.
Ez egy kicsit újabb keletű kép az egykori polgári iskola épületéről, valószínűleg az 50-es évekből. Látható az ekkor már levert nagy koronás címer nyoma, alatta pedig a kis fehér ovális, Rákosi- vagy népköztársasági címeres iskolacímer, sajnos nem látszik eléggé. Már jó magasak a jellegzetes jegenyefák, amelyek manapság már jó ideje nincsenek ott – sajnos ki kellett vágni őket.
Az eleki egykori polgári fiúiskola épülete, már általános iskolaként, az 50-es években
elekfoto 