Kategóriák
archiv család esemény Rapajkó szakma történelem utazás

Faulhaber András őrvezető úrnak – gondolatok egy levelezőlaphoz kapcsolódóan

Mielőtt bármit is elmondanánk a most bemutatott történeti forrásról,  fontosnak tartjuk megemlíteni az előzményeket.

2011 novemberében az eleki Resetár Andrásék a házfelújítás  során a padlástérben,  a stukatúrban egy dobozt találtak,  melyben több,  az egykori tulajdonoshoz,  a Faulhaber családhoz kötődő levelezőlapot is találtak,  de mi most  ezek közül csak egyről szeretnénk szólni,  ami szintén sok érdekességet tartalmaz. Faulhaberék ebben az időszakban a Horthy Miklós út 189. szám alatt laktak,  ma ez a Gyulai út.

Először is,  itt egy bizonyíték,  hogy elekiek Kassán is szolgáltak a Magyar Királyi Honvédségben  egykoron,  hisz András is ott volt szakaszvezető.  Az évszám a lapról hiányzik, de köztudott, hogy Kassa 1938-45-ig szerencsénkre visszakerült Magyarországhoz.

Nem tudjuk, hogy ki lehetett Lizi? Lehet,  hogy a kedvese,  de az is lehet,  hogy testvér,  de ez most talán kevésbé érdekes,  hisz annál fontosabbak az általa leírtak! Miért?

Nyilván itt nem arra gondolunk,  hogy az akkori katonának is fontos kérdés volt,  a karácsonyt vagy pedig az újévet töltheti otthon. Valószínűleg nem 1942-43-ról van szó,  hisz az akkori katonai vereség valamilyen formában érezhető lenne ezekben a sorokban is.

Szerintünk ebben a néhány leírt gondolatban az a legérdekesebb,  hogy egy olyan eleki németnek írt valaki,  aki a címzetthez hasonlóan,  szerintünk a leírtak alapján inkább magyar érzelműnek tekinthető,  de a gondolkodásukat inkább a németesség határozta meg,  hisz pl. ezért írhatta Rézi is így:  “Két lapjaidat megkaptam,…”,  és nem így: ” Két lapodat megkaptam, …”,  de András számára is problémát jelentett a következő,  amit szintén Rézitől tudunk:  “De nem értem,  hogy mit akartál avval,  hogy fejezem ki magam többes számban, hogy értsem ezt?”

Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből, 2.
Levelezőlap a Faulhaber-emlékekből

Ezek a dolgok szerintünk egyértelműen azt is bizonyítják még,  hogy az eleki németek Eleken egészen a a II. világháború végéig megőrizték anyanyelvüket,  ami pl. 220 év eltelte után nem kellett volna,  hogy így legyen,  de így volt,  a tragikus folytatás közismert!

Végül,  de nem utolsó sorban,  lehet,  hogy Eleken másutt is van még jó néhány “rejtőzködő” írásos dokumentum,  csak arra várnak,  hogy valaki megtalálja őket!

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv épületek emberek ipar mezőgazdaság Rapajkó szakma történelem technika

Piac a 80-as években

Régi eleki piac

Ez a kép valószínúleg az 1980-as évek első felében készülhetett. Mai szemmel nézve leginkább az egykori,  az úgynevezett  szocialista rendszer hangulatát idézi fel azok számára,  akik akkor még nem is éltek,  vagyis a viszonylagos egyszerűséget,  a sivárságot,  de a már akkor is meglévő aszfaltozott utakat,  a “büfét” és a céllövöldét is.

Ki hitte volna akkor,  hogy szinte néhány év múlva be fog következni a rendszerváltoztatás hazánkban is.  Az egykori piaci hangulat változatlanságot sugall,  de szerencsénkre ez az “életérzés” nem tartott örökké!

Rapajkó Tibor

Az eleki piactér az 1980-as évek elején
Az eleki piactér az 1980-as évek elején
Kategóriák
archiv épületek emberek ipar közigazgatás mezőgazdaság politika szakma tájkép történelem technika utazás

Az eleki vasútvonal – első rész

Klemm Tamás

Itt olvasható a második rész! -> 

A Gründerzeit eleki vasútja

1883-tól 1970-ig Elek vasútvonallal is rendelkezett, amely nagyban megkönnyítette a közlekedést és a zömében mezőgazdasági termékek szállítását, adás-vételét. A trianoni békekötésig a vonatok Kétegyházától Eleken, Ottlakán, Kisjenőn, Szentannán át Aradig is jártak, érintve egy sor további kisebb települést. A vasútvonal az Arad-Csanádi Egyesült Vasutak (ACSeV) helyiérdekű vonalaihoz tartozott.

A vasút megérkezik

Elek vasútja – ezt az Elek történetét összefoglaló Zöld Könyvben olvasni – eredetileg a Szolnok-Arad vasútvonal lehetett volna (ez a mai 120-as vonal), Békéscsabán, Gyulán és Eleken keresztül. Részben a Gyula környéki árvízveszélyes Körös-ágak miatt, részben a földrajzi közelség, valamint pénzügyi okok (az építés költségébe az érintett településeknek is be kellett szállni, és ez nem mindegyiknek sikerült)  miatt végül a Békéscsaba-Arad útvonalon építették meg az 1858-ban átadott pályát.

Elek később, 1883-ban jutott vasúthoz, azonban ez már nem fővonal, hanem egy HÉV, azaz helyiérdekű vasút volt, amely nem azonos a manapság Budapestet a környékével összekötő ódon zöld elektromos vonatokkal, hanem egy könnyű építésű, egyszerűsített műszaki tartalommal megépült, a hely, a közvetlen környék gazdaságát szolgáló vasút volt – ennek a célnak maradéktalanul megfelelt az akkori, jó minőségű műutak nélküli korszakban. (Részletesebben a műszaki részletekről ld. a Wikipediát az ACseV-ről, melyre fentebb is hivatkozom).

Érdekesség – ezt a Wikipedia írja a vasúttársaságról –, hogy ez a vállalat kora egyik leginkább nyereséges, nagyon költséghatékony vasúttársasága volt. Már a megnyitás utáni években pozitív mérleget produkált a cég. Előremutató műszaki megoldásokat alkalmaztak, például járműveiken a kezdetektől volt sebességíró berendezés.

A szentendrei vasúti skanzenben látható egy kiállított jármű is, ami eredetileg az ACseV vonalain közlekedett – így akár Eleken is járhatott (a képért köszönet illeti Varga Ákos Endrét, a www.hampage.hu oldal tulajdonosát!). A kinézete alapján – ma is ilyesfajta kocsik járnak a HÉV-en, de a budapesti metróban is – nem gondolná róla az ember, hogy 1906 körül készült, tehát több, mint 100 éves.

Az első eleki gyermek-fúvószenekar Amerikában pórul járt tagjai a megnyitás évében, 1883-ban már vasúttal érkeztek haza Elekre.

A szentendrei jármű-múzeumban látható egykori ACsEV-jármű, mely később a csepeli HÉV-vonalon járt.
A szentendrei jármű-múzeumban látható egykori ACsEV-jármű, mely később a csepeli HÉV-vonalon járt.
Kategóriák
archiv épületek egyház Rapajkó szakma történelem technika

Kántorház

Eleken egykoron a Bajcsy-Zsilinszky u. 23. szám alatt állt az egykori kántorház,  ahol régen Wagenhofer Ede (1911-97),  plébános is lakott egy ideig.

Az egykori kántorházból csak ez a fénykép maradt meg. A puritán szobabelső hűen kifejezi azt is,  hogy pl. az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után egy évvel (is) a helyi és a központi hatalom számára mennyire volt fontos a a mindennapi életben a katolikus egyház!

Forrás: a plébánia levéltára.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv család emberek esemény modern politika Rapajkó szakma történelem utazás

Dobó újratemetése

2008. június 28-án Dobóruszkán (ma Szlovákia) újratemették Dobó Istvánt (1502-72), aki egy zűrzavaros időszakban lett kegyvesztett, így akkor méltó temetést sem kaphatott, csak most, mivel maradványait nem régen tudták azonosítani!

Az egykori eleki gimnázium tudós tanára, dr. Csipes Antal 1972-ben egy értékálló monográfiát írt az egri várkapitányról.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv család emberek közigazgatás politika Rapajkó történelem

Dr. Rubinek István (1886-1938)

Rubinek István 1922-35 között az eleki választókörzet országgyűlési képviselője volt, a Parlamentben az Egységes Párt, vagyis a kormánypárt vezérszónoka volt. Elsősorban gazdasági, pénzügyi kérdésekkel foglalkozott.

Fontos lenne parlamenti források alapján megnézni, hogyan képviselte választóit. Ne felejtsük el, ő is Elek történetéhez tartozik!
1935-től visszavonult a politikától, ügyészként dolgozott.

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv csoportkép egyház emberek esemény Rapajkó szakma történelem

Eleki vizitáció

Rapajkó Tibor

A most bemutatott fotó valószínűleg az 1960-as években készülhetett, és Ijjas József (1901-89) püspök,  egykori látogatását örökítette meg az eleki plébánián.  A püspök mögött láthatjuk Wagenhofer Ede (1911-97),  akkori plébánost és a “személyzetet” is.

Forrás:  az eleki plébánia levéltára.

Ijjas József püspök látogatása az eleki plébánián, 1960-as évek.
Ijjas József püspök látogatása az eleki plébánián, 1960-as évek.
Kategóriák
album archiv család csoportkép emberek esemény rólunk sport tájkép történelem technika természet

Téli örömök

Klemm Tamás

Télen első ránézésre nincs olyan nagyon minek örülni, tekintve a tetemes fűtésszámlát, a síelés drága, a hegyek távoli mivoltát (avagy azok ha nem is olyan távoliak, de nem a mieink, ehhez vö. Wass Albert: “Adjátok vissza a hegyeimet!”), de itt még egy rendes tó sincs mostanában, amin korcsolyázni lehetne, mint régen:

Korcsolyázó gyerekek 1942 körül
Korcsolyázó gyerekek 1942 körül

Csak itt van ez az átkozottul sok hó – legalábbis a mi fogalmaink szerint rengeteg van most éppen belőle – jó fagyos, és se hóembert-se hógolyót nem lehet gyúrni belőle, hát akkor menjünk legalább szánkózni kicsit.
Még régebben a mostaninál komolyabb telek voltak, az 1942-es különösen hideg volt. Ekkortájt készült a következő kép is:

A Singer-Strifler család szánon utazik 1942-ben. A hajtó: Strifler József.
A Singer-Strifler család szánon utazik 1942-ben. A hajtó: Strifler József.

Manapság már nincsenek lovas szánok, vagyis a drága lovacskákat azért be-befogják, de az általános téli közlekedést átvették a “Winter” jelzésű téli abroncsokkal szerelt gépkocsik.

Kategóriák
archiv épületek Rapajkó történelem

Régi ház

Hack-ház az Erkel-utcában, 1961
Hack-ház az Erkel-utcában, 1961

A fényképen valószínűleg Elek egyik legrégebbi háza (Erkel u. 11.) látható, melynek kora kb. 200 év, és amely egykoron kocsma is volt, sőt mellette pedig egy malom is állt. A fotó 1961-ben készült.

(Forrás: Hack Antal.)

Rapajkó Tibor

Kategóriák
archiv család emberek esemény gasztro művészet tánc történelem zene

Sváb-báli emlék, 1996

Klemm Tamás

Szűkös időket élünk, és a hideg tél, a mindennapi gondok és a fásultság elveszi a kedvet a mulatozástól. Így az idei báli szezon például Eleki Svábbál nélkül marad, már ami a téli időszakot illeti.

Sebaj, lesz nyáron Welttreffen, majd akkor bálozunk. Így döntöttek a szervezők, hisz olyankor több vendégre is lehet számítani.

A báli szezon hagyományosan télen van, hisz ilyenkor ráért a nép mulatozni, még a böjt előtt. A nyári bálokat valójában a külföldre elüldözött egykori elekiek kedvéért találták ki, hiszen a nyári szabadságolások idején tudtak a legtöbben hazalátogatni, hogy egy kis időt együtt töltsenek itthon maradt szeretteik körében.

Batyus- avagy Binkelball elnevezéssel is illetik a rendezvényt, mivel alapvetően a fogyasztani kívánt étel-italt a résztvevők vitték magukkal. Ehhez egy nagyobb batyura vagy kosárra volt szükség, amit mindenki elcipelt a mulatságra, aztán esetleg csereberélt a többiekkel (kiváló alkalomként egymás süteményeinek a megkóstolására). A legutóbbi idők Világtalálkozóján jelent meg a büfé intézménye, ahol egy kitelepült vendéglátó vállalkozásnál lehet vásárolni is, főleg innivalót.

Ha már az idei telet ki kell bírjuk buli nélkül, itt egy kis emlék az 1996-os szezonból… A kicsit gyengécske kivitelű meghívóhoz a címlapon remek fénykép társul, a korabeli Edel Nachtigall Tanzgruppe két illusztris tagjával – íme:

Singer Éva és Szabó Zoltán az 1996. február 10-i eleki svábbál meghívóján.
Singer Éva és Szabó Zoltán az 1996. február 10-i eleki svábbál meghívóján. Fotó: Halász Gyula

A részletes programból látszik, hogy nem bízták a véletlenre a szórakozást, hisz a Jeszenszki-zenekar máig a környék egyik legszínvonalasabb mulatós együttese.