Az alábbi fénykép 1956 nyarán készült Eleken, a Mester házaspár Gyulai út 26. szám alatti szolgálati lakásának udvarán. Az arcokról derű sugárzik; hazalátogatott a vendéglátó két eleki származású unokatestvére, Post Veronika és Zombori István.

Az alábbi fénykép 1956 nyarán készült Eleken, a Mester házaspár Gyulai út 26. szám alatti szolgálati lakásának udvarán. Az arcokról derű sugárzik; hazalátogatott a vendéglátó két eleki származású unokatestvére, Post Veronika és Zombori István.

Mag Valéria és lánya, Császárné Sólyom Judit eddig is nagyon sok értékes képpel és írással gazdagították az „elekfoto”-t.
Nagyon örülök, hogy az oldal segítségével személyesen is megismerkedhettem velük. Mint elmesélték, „szívük még ma is Elekért dobog”.
Ezúttal az eleki születésű, neves matematika professzor, Arató Mátyás életművét méltató nekrológot juttatták el hozzánk. Az írás a Debreceni Naplóban jelent meg 2015. július 11-én.
Nagyon köszönjük, és mindkettőjüknek további aktív éveket, jó egészséget kívánunk!
Mester Klára
Janecskó János igazgató úrnak köszönhetjük ezt a jó hangulatú osztályképet is. Bár a felvétel időpontja bizonytalan, kárpótolnak a derűs arcok: a tanárok, a diákok és a „technikai dolgozók”, Vince bácsi és Mari néni („Másenka”) is jókedvűek.
Gyermekként sokat gyűjtöttem a vadászok által eldobált hüvelyeket a határban. Valahogy mindig olyan izgalmas volt egy-egy szép színes hüvelyt megtalálni és -a szülők nagy örömére- otthon őrizgetni.
Régebben a vadászok meggyűrűzték az általuk nevelt fácánokat. Gondolom így kívánták nyomon követni a természetes szaporulatot és a populáció számának alakulását. Hiszen ha minden általuk kitelepített fácánt meggyűrűztek, akkor tudták, hogy egy-egy terítékből hány darab volt a “nevelt” és hány a “szaporulat”. Ha “természetes” halált halt (betegség, sérülés miatt, esetleg ragadozó által) egy gyűrűzött madár, akkor a gyűrű is elveszett.

Egy ilyen “madárgyűrűt” találtam pár évvel ezelőtt.
A következő felirat szerepel rajta: VT. ELEK 86.
Gondolom a szöveg magáért beszél. Ezt a madarat az eleki vadásztársaság 1986-ban engedte szabadon….
Wittmann Attila
Gyarmati Béla IV.-es osztálya

A diákok:
Első sor: (balról-jobbra) Ferenczi Erzsébet, Popucza Gyöngyi, Pluhár Márti, Lindeisz Ági, Fröhner Mariann, Pálfi Zsuzsa, Ottlakán Zsófia, Szándu Ibolya, Sarkadi Anna.
Második sor: Hegedűs Lajos, Tereszán Péter, Ottlakán Anna, Wittmann Edit, Juhász Erzsébet, Tóth Mária, Lup János, Alb György, Botás Péter.
Harmadik sor: Barthalos József, Bálint György, Békési László, Krisán Péter, Botás Péter, Kozma László, Gera Antal, Duma, Görgényi István, Radnóti László, Bozó, Kovács János, Kovács István.
A képért köszönet Kiss Istvánnénak (Ottlakán Anna)!
Tisztelt Szerkesztőség!
Eleki gyermekkorom legkedvesebb képe a mellékletben szereplő óvodai
csoportkép.
Kató óvó néni tanította be nekünk (azt hiszem) a karácsonyi műsort, amelyről
a kép készült. A Hősök útján volt az óvoda. Sok arcra emlékszem, a nevekre
kevésbé, de biztos vannak még Eleken, akik magukra ismernek.

A bal szélen Gáspár Etelke (Bimbi), előtte az egyik Kemenes kislány, a jobb
szélen Szigeti Klári van. Én a sötét csokornyakkendős (matrózinges) kisfiú
(úgy emlékszem Csapó Miki) párja vagyok a középvonaltól jobbra (Orosz Anna).
Ez az előadás 1948-ban lehetett.
Azt énekeltük:
“Kiskefe, poroló, tollseprű.
Szobalánynak lenni nem könnyű.
Az én nevem máskép szobacicuska.
Megterítek s készen van az ozsonna.”
… és táncoltunk hozzá.
Szeretettel küldöm.
Boldog, békés új esztendőt kívánok: dr Bagyinszki Jánosné (dr Orosz Anna)
Ezen levéllel együtt természetesen egy fotó is eljutott hozzánk, így örömmel teljesítjük dr. Orosz Anna kérését.
Köszönjük.
Rapajkó Tibor