Ezen az esküvői képen egy boldog ifjú pár látható, mit sem tudva, mi vár még rájuk, a családjukra, de hazánkra is!
1942. július 16-án az akkor még Elekhez tartozó Lőkösházán kötött házasságot Kállay Kristóf (1916-2006), aki Kállay Miklós (1887-1967), Magyarország akkori miniszterelnökének fia volt.
A szép menyasszony a lőkösházi Vásárhelyi Veronika (1920-2000).
Az egykori jeles eseménynek helyt adó kastély szerencsénkre nem vált a céltalan rombolás és az enyészet martalékává, hanem éppen napjainkban újul meg, “szebb mint valaha” (fénykép 2012 tavaszáról)!
Áder János (1959-), az új köztársasági elnök Csornán született, jogászi végzettséggel rendelkezik. 1990-2009-ig fideszes országgyűlési képviselőként tevékenykedett. 1998-2002-ig a magyar országgyűlés elnöke, 2009-12-ig pedig a Fidesz színeiben európai uniós képviselő volt.
Schmitt Pál (1942-) minden szempontból tragikus és kellemetlen lemondása után 2012. május 2-án Magyarország köztársasági elnökévé választották.
A felvonulások a sportpályán értek véget, ahol a menet érkezésekor az illetékes elvtársak a tribünről köszöntötték a dolgozó népet. Ezután kezdődhetett a műsor: vetélkedők, versenyek, különféle bemutatók voltak, kicsik és nagyok szórakozására.
Torna-bemutató a sportpályán – seprűnyeles formagyakorlat.
Az iskolás gyerekek részére a tantestület tagjai szerveztek különböző játékos vetélkedőket – zsákban futástól a kötélhúzásig volt többféle versenyszám.
Kötélhúzás, Müllek tanár úr vezényletével
Jutott szerep természetesen a mustárral megöntözött sültkolbászt, valamint egyéb enni-és innivalót árusító és/vagy osztogató konyhásoknak is.
Sorbanállás (talán sültkolbászért) a Gyula És Vidéke ÁFÉSZ bódéjánál
Sok intézmény a saját kolbászos-virslis csapatát küldte ki a sportpályára, hogy minden dolgozója kaphasson a májusi bulin szokásos csemegékből. Voltak árusító bódék is, ahol némi pénzért lehetett jóllakni.
A régi május elsejék fotóit Zsidó Ferenc gyűjteményéből válogattuk.
Magyarországon csaknem egy negyedszázadig, 1921-45-ig meghatározó szerepet játszott a levente mozgalom, hisz az 1920-as trianoni békediktátum igen csak korlátozta a magyar honvédelmet, így ki kell találni valami szükségmegoldást az ifjúság számára is.
A 12-21 éves korosztálynak ez volt a kötelező leventeoktatás, ahol valláserkölcsi alapon katonai, hazafias, légoltalmi képzésben részesültek a fiúk és a leányok is.
A következő képek az egykori pékség és a Zöldfa Étterem előtt vonulnak el a május elsejei felvonulásban részt vevő diákok – az eleki Általános Iskola és Gimnázium tanulói.
Néhány régi fotó következik a régi május elsejéken jellemző hangulat felidézéséhez.
Az elsőn a mai könyvtár alsó részében működött egykori vendéglátó egységet látjuk vezetőjével és kirakatában az ünnepi díszítéssel.
Bottó Péter eleki kocsmáros ünnepélyesen feldíszített üzlete előtt, 1952. május 1-én
Bottó Péter kocsmáros alaposan felkészítette a Vendéglátó Vállalat 1. számú üzletének kirakatát: A Szovjetunió, Románia és Magyarország címere mellett a nagy vezérek portréi is láthatóak itt: Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás sem hiányozhatott. Neki ez nyilván kötelező lehetett, no de a nyájas közönség részére is biztosan kellemesebb volt bemenni a szépen kidíszített üzlethelyiségbe- talán a kisfröccsök is jobban ízlettek ilyenkor. Elvégre a munka ünnepén nem kellett dolgozni, mindenki egy kicsit elengedhette magát, miután kötelezően meghallgatta a helyi vezetők szónoklatát a nagy vezérek éppen aktuális fontos mondanivalójának közvetítéseként.
A kocsmába menni, lazítani alapvetően csak a felvonulás után lehetett, hiszen minden valamirevaló dolgozónak ott volt a helye kollégái-elvtársai kollektívája soraiban, a május elsejei felvonuláson, amely egy központilag megszervezett helyen indult, és mindig a sportpályán ért véget. Ott volt elegendő hely a szónoklatok meghallgatására és a szabadság élvezésére, mindkettőre szigorúan a megszabott keretek között. De legalább mindenki ünnepelt egy kicsit a barátokkal, kollégákkal, családjával, miután letámasztotta az odáig elcipelt Lenin-képét vagy valamilyen piros betűs jelszót a megadott helyre.
A másik képen felvonulás látható, az eleki szociális otthon dolgozói vonulnak éppen a fentiek szellemében. Meg kell jegyeznem, hogy a felvonulás fényképe jóval későbbi, mint a vendéglátóipari fotó. A dolgozók a Beloiannisz (ma Lökösházi-) és a Felszabadulás útja (ma Ottlakai út) sarkán tartanak éppen, mögöttük a malomépület.
Az eleki szociális otthon dolgozói a május 1-i felvonuláson, 1970 körül
Rákattintással mindkét fotó nagyítható.
Köszönjük a szép képeket Truczánné Bottó Máriának ill. Kalló Pálnak!
elekfoto 