Ha valaki ma kisétál az egykori falu szélére, a hajdan volt Pestis sorra, vagyis a mai Szőlő sorra, akkor megtalálja az úgynevezett pestiskeresztet, amit a Strifler család állíttatott annak emlékére, hogy ezen családod megkímélte az egykori halálos járvány.
A halotti anyakönyvi bejegyzések szerint itt 147-en nyugszanak, és azért itt, mert 1739-ben ez biztonságos távolságban volt a központtól.
A pestis, vagyis a fekete halál azért volt tragikus, mert akkor még nem ismerték az ellenszerét, vagyis a betegek menthetetlenek voltak!
Hazánkban 1737-44 között pusztított utoljára ez a halálos járvány. Az akkori Magyarországon akkor kb. 3, 5-5,5 millióan lakhattak, amiből kb. 250 ezren haltak meg ebben az időszakban.
Eleken 1739. május 3. és október 31. között a lakosság kb. fele halt meg a fekete halálban, az első áldozat a 20 éves Geisel Margit volt
A pusztítás mértéke tényleg hatalmas volt, hisz 28 család halt ki ekkor. Szükség volt az 1724-es első betelepítés után, egy 1744-es másodikra is, de természetesen még utána is sokan jönnek még .
Az is kész csodának tudható be, hogy az akkori eleki plébános, Hollinger Antal (1734-40) annak ellenére nem lett beteg, hogy ebben a nehéz helyzetben is mindig a hívek mellett állt! (1740 után visszatért a mai Németország területére, sajnos további sorsát nem sikerült kikutatni, pedig valószínűleg leírta magyarországi, eleki élményeit is.)
Május 3-án a fekete halálban elhunytak elekiekre emlékezünk. Az elődök példája számunkra is erőt adhat, hisz a túlélők sem adták fel, hanem bíztak a szebb jövőben, és megfogyva bár, de törve nem csinálták azt, amiben hittek!
Az idén, az április 20-i szombaton rendezték meg az ötvennyolcadik Bundesschwabenball-t (“szövetségi svábbálat”) a Magyarországról egykoron elüldözött magyarországi németek.
A Németországban élö elekiek közös csoportképe az eleki tánccsoport tagjaival.
A rendezvénynek a házigazdája a kezdetek óta a Stuttgart melletti Gerlingen városa.
Érdekes volt látni az elüldöztetésük ellenére több évtizede csárdást táncoló német tánckarokat. Az idei fö müsorszám viszont az eleki táncegyüttes fellépése volt, amit sokan megerösitettek a jelenlevök közül.
Duhaj elekiek a színpadon
Köszönjük a szervezöknek a meghívást, valamint nem utolsósorban a táncosainknak és vezetöjüknek a kiváló szereplést!
További képek az itt található picasa galériában (Link)
Ma már alig képzelhető el, de az 1956-57-es tanévben 55 kisdiák kezdte meg tanulmányait az I. lányosztályban. (Még nem volt koedukáció!) Radnai Lászlóné Margó néni kiváló felkészültségét, emberi kvalitásait bizonyítja, hogy könnyedén megbirkózott ezzel a feladattal.
Az 1956-os 1. lányosztály
A képen láthatók névsora (balról jobbra)
Hátsó álló sor:
Marosán Ilona, Gábor Irén, Nagy Rózsa, Ónody Erzsébet, Ottlakán Erzsébet, Krizsán Ilona, Ollár Zsófia
Álló sor:
Sípos Teréz, Kopács Róza, Papp Lujza, Méri Ilona, Krisán Éva, Barkoczi Erzsébet, Bajusz Ilona, Schtrifler Magdolna,Döme Borbála, (Margó néni), Szalóky Ibolya, Mester Klára, Papp Eszter, Szatmári Erzsébet,Jova Ilona, Müllek Ágnes, Fodor Anna, Fazekas Mária, Janecskó Júlia, Doba Mária, Szőke Franciska
Térdelő sor:
Berczi Julianna, Brandt Mária, Kovács Erzsébet, Krizsán Mária, Áment Kornélia,( Margó néni), Waschick Mária, Szabó Ildikó, Baukó Éva, Kúti Zsófia, Nagy Julianna, Gémes Róza, Vizi Erzsébet
Ülő sor:
Gyurkovics Katalin, Hack Erzsébet, Szabó Mária, Fodor Ágnes, Árgyelán Anna ,(Margó néni) Bíró Rózsa,Fodor Julianna, Ottlakán Erzsébet, Tóth Erzsébet, Nedreu Anna, Nedró Zsófia, Tóth Ilona (A fénykép készítésekor négyen hiányoztak.)
Nemcsak a sok gyerek, de a sokféle mentalitás is kihívást jelentett, hiszen 1946 után 28 községből érkeztek Elekre azok a családok, akiknek gyerekeit az Általános Iskola tanítói betűvetésre, számtanra, olvasásra, emberségre oktatták, nevelték. Nagy volt a fluktuáció, sokan költöztek tovább (1.)
A IV. osztályban Müllek Antalné Irénke néninek már „csak” 36 gyerek között kellett megosztania gondoskodó szeretetét.
A 4. lányosztály az 1959-60-as tanévben
Álló sor: (balról jobbra) Fodor Anna, Ottlakán Erzsébet, Áment Kornélia, Szalóky Ibolya, Bíró Rózsa, Árgyelán Anna, Nagy Rozália,Bércesi Mária, Hack Erzsébet, Komori Ilona, Szabó Mária,Krizsán Mária, Brandt Mária, Ottlakán Erzsébet, Tóth Erzsébet
Ülő sor:
Mester Klára, Waschick Mária, Nagy Rózsa, Janecskó Júlia, Szőke Franciska, Müllek Antalné Irénke néni, Müllek Ágnes, Nedró Zsófia, Ónodi Erzsébet, Gábor Irén, Krisán Éva, Kopács Róza
Guggoló sor:
Tóth Ilona, Bajusz Ilona, Baukó Éva, Kúti Zsófia,Méri Ilona,Müllek Antal, Fodor Ágnes, Fazekas Mária, Nagy Julianna, Gémes Róza, Vizi Erzsébet
2007 óta kétévenként osztálytalálkozóra gyűlünk össze Rotyis Györgyné Áment Kornélia (Nelly) lelkes szervezésének köszönhetően.
S hogy milyen közös gyermekkori élményeket idézünk fel? Mi még értjük, ha valaki azt mondja, „a selyemhernyókat eperlevéllel etettük”, még fontunk búzavirág-koszorút a ballagók tarisznyájára. Hol van már a mezei búzavirág?
Aki 1949-50-ben született (még otthon!), annak két általános iskolai bizonyítványa van; az elsőt, a Kossuth- címerest 1957 februárjában kaptuk, mint félévi értesítőt, aztán Riha Ilonka néninek miniszteri utasításra a 3. osztálytól kezdődően új Tanulmányi Értesítőt kellett kitöltenie számunkra. 1956 őszén orosz tankot is láttunk a Katonaság és a volt Polgári előtti kereszteződésnél, hiszen ott volt az iskolánk.
De mi mindezzel nem sokat törődtünk, hiszen csak gyerekek voltunk, s a közös játék volt számunkra a legfontosabb. Sok játékot magunk készítettünk: papírból öltöztethető babát, melynek színes ruhatárát kis fülekkel lehetett – az egész osztályban egy mintára kivágott – babára illeszteni. Mennyit cserélgettük! Csináltunk „keljfeljancsit”vasgolyó segítségével sztaniolpapírból, „tulipánból kiskirályt” hajtogattunk, s vidámak voltunk, mint minden kisgyerek. A játék délután a napköziben vagy az utcán, az árokparton folytatódott. Ebben viszont már nem mindenki vehetett részt, sokaknak a háztartásban vagy a mezőgazdasági munkákban kellett segíteniük.
A felső tagozaton „nagy kirándulásokat” tettünk Nádor J. Istvánné Marika néni fáradhatatlan szervezésében. 1962-ben Szarvason, a „Pepi kertben” (Arborétum), a békésszentandrási duzzasztónál, a szőnyegüzemben jártunk. De emlékezetes maradt a Mezőhegyesi Cukorgyár meglátogatása is, nem is beszélve a nyári balatoni táborozásokról!
Reibel Mihály (1889-1959) egykori eleki plébános (1931-59) 1938. július 4-én Eleken ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját, vagyis ekkor lett ezüstmisés.
Reibel Mihály ezüstmisés plébános
A jeles évfordulóra a hívek egy díszes fényképalbumot ajándékoztak a plébánosnak, amely több, feltehetően fontos fényképet tartalmaz, de sajnos ezekből csak keveset tudunk beazonosítani, mert nem látták el őket felirattal!
Mi most ezen néhányat szeretnénk közkinccsé tenni.
Főesperesi köszöntés
Ezen a felvételen az ünnepelten kívül Klivényi Lajos prépost, főesperest és Köller Dezső végegyházi plébánost láthatjuk a plébánián.
Buda 1686-os törököktől történő felszabadítása után kezdődött Magyarország középső részének újratelepítése németekkel (is).
A hazánkba érkező németeknek több mint 1500 kilométert kellett megtenni, ami az akkori közlekedési viszonyok miatt igen nehéz feladatnak számított.
Hagyományápolás Németországban
Az út egy jelentős részét azonban a Dunának köszönhetően viszonylag biztonságosan meg tudták tenni.
Európa egyik legjelentősebb folyója akkor is természetes útnak számított, amit a hazánkba érkező németek is ki tudtak használni, hisz az Ulm melletti Günzburg és Regensburg volt a legfontosabb gyülekezési helyük.
Nem hiába Ulmról nevezték el az egyik legközismertebb dunai hajótípust, az Ulmer Schachtelt is, vagyis az ulmi skatulyát.
A hőgyészi skatulya
Ezek a hajók már a XVI. századtól közlekedtek a Dunán, a vasút kiépítése előtt rendszeresen szállítottak árut, embereket egészen a Fekete-tengerig!
A mai napon az elekfoto látogatottsága elérte az ötvenezer rákattintást!
Ez azt jelenti, hogy valamivel több, mint két év alatt ennyiszer kattintottak rá oldalunkra a látogatók.
Ehhez jön még a német változat nézettsége, ami ennek töredéke, viszont fontos számunkra, hogy az arra érdemes cikkek a nagyvilág számára is könnyebben elérhetőek legyenek.
Minden kedves olvasónknak köszönjük a kitartó érdeklődést!
A békéscsabai Csabagyöngye Kulturális Központ szervezésében ma Eleken járt a Kisnemesi Otthonok XII. Országos Találkozójának csoportja. A vendégek (akik közül sokan építészek, vagy az épített örökség megőrzése iránt érdeklődő emberek) több napos programjuk során környékbeli nevezetes épületekhez jutottak el.
A vendégekkel a Leimen-ház előtt. Balról jobbra: Wittmann György, Rapajkó Tibor, Ráday Mihály, Dr. Heimné Máté Mária alpolgármester, valamint Mészáros Zsuzsa fő szervező
Amint figyelmesebb olvasók már észre is vették, elindítottuk az Eleki Kisokos című állandó oldalt a honlapon, ami a fekete menücsíkon érhető el.
Itt eleki vonatkozású honlapok, információk felé mutató linkeket helyeztünk el. Célunk az, hogy az Elekkel, vagy velünk, elekiekkel kapcsolatos információk könnyebben elérhetők lehessenek.
Ha Ön is rendelkezik idevágó információval, jelentkezzen bátran, a menüben megadott elekfoto e-mail címen!
elekfoto 