A vitézi rend magyar alapítású rend, amelyet Horthy Miklós kormányzó alapított 1920-ban. Olyan személyeket avattak a rend tagjaivá, akik harcokban, vagy esetleg egyéb módon tűntek ki a magyar nemzet szolgálatában. Tagjai vitézi telket, azaz földbirtokot is kaptak, és a „vitéz” előnevet használhatták, a cím használatára a Rend alapszabálya szerint a legidősebb férfi leszármazott is jogosulttá vált. A cím használatát 1947 óta a ma is hatályos 1947. évi IV. törvény megtiltja, olvasható a wikipédián.
Vitéz emberek Eleken is éltek és így vitézi telkek itt is kerültek kiosztásra. Kotroczó József (Lőkösháza) lerajzolta, hogy a Lőkösháza felé vezető út mellett hol voltak ezek a telkek kimérve.
Vitézi telkek
A jobb olvashatóság érdekében pár feliratot „begépeltem”.
Mivel egészen a második világháború végéig Elekhez tartozott Lőkösháza is, ezért kissé a lőkösházi vonatkozású emlékek iránt is érdeklődök. Mostanában sikerült hozzájussak egy ritka képeslaphoz, amin a brédai kastély látható. A képeslap 1939-es kiadású.
Bréda Kastély 1939.
A napokban Kotroczó Józseftől (Lőkösháza) kaptam e-mail-ben a Bréda kastélynál készült következő ritka, a maga nemében egyedülálló képeket.
A földesúr felesége és fia
A képek valószínűleg 1944-ben készültek.
Cselédek a gyerekekkel
A fotók Kotroczó József tulajdonát képezik és szívesen mesél bárkinek a régi időkről. A képekre kattintva azok nagyíthatóak.
Magyarország területén arányában a legtöbb német 1890-ben élt, hisz az akkori országos népszámlálás szerint hazánk össznépessége 15. 261. 000 fő volt, amiből 1. 999. 000 fő jelentette a német népességet, ami 13, 1 %-ot tett ki.
A következő népszámlálási adatok viszont csökkenést jelentenek, ami részben magyarázható az önkéntes asszimilációjával, illetve a területi veszteségekkel is
Az viszont érdekes, hogy 1920-ban vallották magukat legtöbben németnek, a 7. 987. 000 össznépességből 550. 000-en, vagyis 6, 9 %-ban, 1941-ben egy teljesen más történelmi helyzetben is “csak ” 5, 1%-ban (475. 000-en), a mai Magyarország területén akkor 10. 245. 000-en éltek.
Érdemes összevetni az egykori és a mostani helyzetet bemutató térképet.
A magyarországi németség 1930-ban
Egykoron, még a megcsonkított országban is a Dunántúlon élt a legtöbb német, főleg Baranyában, Veszprémben, Komáromban, de pl. Sopronban és környékén is.
A térképen is jól látszik, hogy a Duna mentén Bácskában is sok német élt akkor.
Trianon következtében az eleki és az almáskamarási németek szó szerint a határ mellé szorultak, pedig közismert, hogy ” Eleken túl is” élnek németek.
A térképen nem tüntetik fel Mezőberényt név szerint, csak az ott élő németség “szigetét”.
A magyarországi németség 2001-ben
Ehhez képest jóval kedvezőtlenebb állapotokat olvashatunk le a mostani térképről, vagyis 2001-ből. (Sajnos.)
2001-ben hazánk népessége 10. 245. 000 főre csökkent, amiből csak 34 ezren vallották magukat németnek, ami csak 0, 3%-nak felel meg!
Eleken 2001-ben 99-en vallották azt, hogy otthon németül beszélnek, ami a tragikus előzmények miatt nem is olyan rossz arány az 5. 500 fős össznépességen belül.
A németség arányának tragikus változása az 1945 utáni elűzetéssel magyarázható, hisz az ország ekkor veszítette el a németség kb. 2/3-t!
Éppen ezért örülhetünk annak, hogy az egykori tömb német területek helyén megfogyva, de törve nem ma is él egy viszonylag jelentős német népesség, főleg a Dunántúlon! (Ezek főképpen a rendszerváltoztatással magyarázhatók.)
Az már tragikus, hogy a mostani állapotokat bemutató térkép már fel sem tünteti Eleket, csak Almáskamarás területét, vajon miért?
Az viszont érdekes, hogy az előző térkép nem tud pl. a borsodi, szabolcsi németekről.
Azt azért el kell mondanunk, hogy 1994-98-tól a mai Békés megyében a következő településeken működnek német nemzetiségi önkormányzatok: Gyula, Elek, Almáskamarás, Gyomaenrőd, Mezőberény, Orosháza, Kétegyháza. (A most bemutatott térképek sem tüntetik fel ezeket a településeket, csak töredéküket!)
A Rubicon 2012 novemberi lapszáma
Akik kíványcsiak arra, hogy mikor és miért érkeztek Magyarországra németek, illetve milyen tragédiákat kellet elszenvedniük, azok olvassák el a Rubicon 2012 novemberi lapszámát (www.rubicon.hu), a térképeket és az egyéb adatokat mi is onnan vettük át.
Magyarországon az 1980-as évek végétől felgyorsult a várossá válás folyamata, vagyis sok nagyközségből város lett, mint ahogy Elek esetében is ez történt 1996-ban, sőt emiatt mára már szinte nem is maradt nagyközség Békés megyében!
Hazánkban különösen a rendszerváltoztatásnak köszönhetően visszaállt a rend a címerek tekintetében is, mely többek között azzal is bizonyítható, hogy a megyei önkormányzatok központjában, vagyis régiesen fogalmazva, a megyeháza tanácstermében is láthatók ezek a régi, vagy pedig a hagyományoknak megfelelően újonnan elkészült településcímerek.
Az eleki címer Békéscsabán
(A képen látható címerek sorrendje balról jobbra: Békéscsaba, Csorvás, Füzesgyarmat, Elek, Dévaványa, Gyomaendrőd és Gyula.)
Reibel Mihály (1889-1959) egykori eleki plébános 1959 novemberében hunyt el, miután 1956-os tevékenysége miatt meghurcolták, és egy időre a márianosztrai börtönbe került. Az ő temetését ábrázolja a fénykép – a menet éppen a tanácsháza (egykori főszolgabírói hivatal) előtt vonul el, a temető irányába.
Dr. Párducz László szülész osztályvezető főorvos megkeresésére az eleki önkormányzat jótékonysági akciót szervez a gyulai Pándy Kálmán Kórház szülészete javára egy korszerű szülőágy beszerzésének elősegítésére.
Az est fő szervezője, Dr. Heim Lajosné alpolgármester a művelődési ház vezetőjével, Árgyelán Györgynével.
Ennek első állomása volt az október 13-án délután megrendezett jótékonysági est, melyen a Dr. Mester György Általános Iskola egykori és jelenlegi diákjai szerepeltek. A nézőközönség fejenként 500 Ft belépődíj fizetésével járult hozzá a gyűjtéshez. A gyerekek és fiatalok igen színvonalas műsorral kedveskedtek a közönségnek (erről bővebb fényképalbum később lesz).
Ezt az első akciót egy további követi majd november folyamán, amely egy jótékonysági bál formájában járul majd hozzá a célkitűzés eléréséhez. Ez utóbbi novemberben lesz, és a bálozó nagyközönséget várják majd rá szeretettel – minden rendes eleki polgárnak ott a helye!
Megjelent egy rövid cikk a Beol hírújságban az Eleket egykoron Ottlakával (Graniceri) összekötő út újjáépítéséről. A jelenlegi romos műút még a “boldog békeidőkben” készült el, amikor még jócskán leginkább szekerek közlekedtek ott, minden mást vasúton vittek.
Az iskola 2012. szeptember 20-i sportnapján a diákok a sorompóig futottak. Középen jól látszik a békebeli, eredetileg elég keskeny műút maradványa.
Az ottlakai oldalon már régóta büszkén hirdeti egy tábla, hogy ők újjáépítették, és valóban, a sorompó után kicsivel kezdődő román földön hibátlan aszfaltút vár…
Romániában már jó ideje van szép új út, ami Ottlakára vezet – egyelőre feleslegesen, hisz nem lehet átmenni.
Az út tehát vár valakire, aki nem jön, mivel a határon jelenleg nem lehet hivatalosan átmenni, csak sátoros ünnepek alkalmával. Olyankor kitelepül egy komplett határátkelőhely, hivatalnokokkal, sátor-irodával, mobilvécével, és ünnepélyesen átengednek. A román szomszédoknál legalább út van. A magyar oldalon levő nyúlfarknyi szakasz pedig egy leromlott földúttal vetekszik. Nos, kíváncsian várjuk a megvalósulást. Remélhetőleg Románia végre belép a Schengen-övezetbe, és lesz is értelme az út megépítésének!
A “Határon átmenő utak rehabilitációja” táblán valaki céllövő gyakorlatokat tartott – az EU talán nem annyira népszerű…
Az egykori Elek-Ottlaka vasútvonal töltése a mi oldalunkon máig megvan az út mellett. Vasút egyébként hamarabb volt itt, mint szilárd burkolatú út. Mekkora dolog lenne, ha a vasutat is vissza lehetne építeni! – Ottlakán most is vannak sínek…
Idevágó téma még az egykori eleki vasútvonalról szóló összeállításunk, mely itt érhető el.
2012. október 7-én a gerolzhofeni polgármester-választás második fordulóját Thorsten Wozniak (CSU) nyerte meg, így a korábbi vezetőt, Irmgard Krammert (független) válthatja 2013. február elsejétől.
Thorsten Wozniak, az újonnan megválasztott gerolzhofeni polgármester a győzelmet ünnepli
(A fényképen középen közvetlenül a győzelem után az új polgármester a feleségével, balra a CSU helyi frakcióvezetője, jobbra pedig Markus Reuss, a gerolzhofeni CSU vezetője láható.)
Thorsten Wozniak 1976. július 30-án született Bayreuthban, 1982-től él Gerolzhofenben, ahol 1996-ban érettségizett is. Lapszerkesztőként és rádiós műsorvezetőként is dolgozott. 2007-ben nősült meg, 2008-ban született meg az első gyermekük, Jacob. Az 1980-90-es években a helyi csapatban is focizott. 2008-tól városi képviselőként is tevékenykedett.
A választási kampányában erre tette a hangsúlyt: Élhetővé kell tenni Gerolzhofent különösen a fiatal családok számára! (A választási plakátjain többek között ez szerepelt: elszánt, hozzáértő, alkotó.)
2012. szeptember 19-én a Békés Megyei Kormányhivatal és a Békés Megyei Intézményfenntartó Központ szervezésében igen színvonalas rendetvényre került sor a mai megyeházán Főispánok címmel.
Elsőként az úgynevezett tanácskozói teremben Erdős
Norbert kormánymegbízott és Gara Ágnes intézményfenntarói központ vezetője méltatta Tomcsányi József (1807-76), egykori főispánt,
majd pedig dr. Erdész Ádám, megyei levéltárigazgató vázolta fel annak az embernek az életpályáját, aki a legtovább volt a megye főispánja, 1867-től egészen a haláláig.
Az előadó szerint Tomcsányi jelentősége óriási, hisz az ő tevékenysége alatt épült ki a polgári közigazgatás a megyében. A személye azért is hiteles, mert pl. részt vett szabadságharcban, a bukás után visszavonult, de nem alkudott meg, csak akkor tért vissza a politikába, amikor úgy látta, hogy azt tisztességesen is meg lehet tenni.
Méltó arra, hogy termet nevezzenek el róla. Erre a gesztusra azért is szükség van, mert ma is példa az ő egykori tevékenysége, hisz ezzel is valamilyen módon kompenzálni lehet a kommunizmus alatt elveszett évtizedeket!
Ezek után sor került a táblaavatóra.
Az avatás után Erdős Norbert, Gara Ágnes és dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató megnyitotta az aulában lévő, megyei főispánokat bemutató kiállítást,
(Egy korabeli díszkard)
(Báró Harruckern János György, egykori főispán, és aki Elek újratelepítője is volt.)
Pár éve rendszeresen megrendezik Békéscsabán a Békében Békésben elnevezésű rendezvénysorozatot, melyen idén néhány kis produkcióval az eleki német gyermek tánccsoport is fellépett, Nagyné Nádor Gabriella vezetésével.
Az eleki német gyermek tánccsoport, mely Nagyné Nádor Gabriella vezetésével működik.
A rendezvény a békéscsabai szlovák önkormányzat mellett, az evangélikus nagytemplom mögötti téren zajlott. Árusok és fellépők színes forgataga tette változatossá a hétvégét ezen a helyen.
elekfoto 