Decemberben nem szokatlan módon a múlt héten leesett az első komolyabb mennyiségű hó.
Ki-ki vérmérséklete szerint ujjongott vagy éppen ellenkezőleg. Mindenesetre a hó járt némi kis plusz hideggel is pár napig, így lehetett két-három nap szánkózási lehetőség mellett ugyanennyi ideig intenzíven fűteni is.
Tovatűnőben a fehérség, hisz időközben az egész gyorsan olvadni kezdett. Emlékül készült az itt látható felvétel, az általános iskola első emeletéről.
Elek oktatási és kulturális életében az 1960-as évek elején jelentős változás következett be a szakiskola (1962), illetve a gimnázium alapításával (1963).
Mind köztudott, az akkori szakiskola a mezőgazdasághoz kapcsolódó képzésekben ért el jelentős sikereket, míg a gimnázium pedig a felsőfokú tanulmányokra való felkészítésben volt sikeres.
Mint ahogy a mostani fényképünk is bizonyítja, a tanulás mellett azért jutott idő a diákoknak a szórakozásra, a szakiskolai kollégiumban is.
Ezen az 1964-ben készült, enyhén rongálódott fényképen valószínűleg I. és II. osztályosok táncolnak önfeledten egy korabeli slágerre. (Akkor még egy lemezjátszó is nagy kincsnek számított, a lemezekről nem is beszélve!)
Ez a kis kollégiumi életkép még azért is érdekes lehet, mert pl. jól visszaadja az akkori múlt és a jelen egymás mellett élését is, hisz a fotón mindenkinek modern hajfrizurája van, de láthatunk egy fejkendős nőt is (szülő, alkalmazott?).
A ruházat is sokatmondó, hisz az viszonylag egyszerű, de van már női nadrág is.
A képen látható egykori szakiskolás diákok ma már nagymamák lehetnek, vajon ki ismeri fel őket?
Rapajkó Tibor
Ha jobban megnézzük ezt az 1844-ben készült eleki térképet, akkor azt tudjuk mondani, hogy a mai utcák elrendezése a központban megegyezik az akkorival! (Akkor pl. még nem létezett Újtelep sem.)
Ezt a térképet Száll Antal egykori eleki plébánosnak (1819-75) köszönhetjük, aki viszont felajánlotta a köznek, vagyis akkori megfogalmazásban: Elek mezőváros közönségének.
Tudomásunk szerint az 1990-es években ez az eredeti térkép bekeretezve az eleki plébánián volt látható
Vajon ki tudja a térképen elhelyezni lakóházának a helyét?(Utcanevek Eleken valószínűleg csak a XIX. század második felétől léteznek, addig csak házszámok voltak.)
Rapajkó Tibor
Elérkezett a búza aratásának ideje – traktorok, kombájnok hangja veri fel a mezők csendjét.
A többi növény is érik – bár a kukorica csőképződéséhez jól esne egy eső, a napraforgó igen jól néz ki. A Gyula felé vezető út mentén készült az alábbi kép a mezők legszorgosabb munkásáról:
A kép idillinek tűnik, de ne felejtsük, hogy közben nagyon meleg van: az átlagos hőmérők higanyszála jócskán kihasználja a skálát.
Ezen a szép felvételen, amely 1969 nyarán készült az egykori eleki vásártéren Ecker György látható a feleségével, Wittmann Franciskával, illetve gyermekükkel, Jánossal.
Olyan elekiekről van szó, akik akkor már Nyugat-Németországban éltek (1946 óta), és csak nyaranta tértek vissza egykori szülőfalujukba!
A fénykép az eleki plébánián található.
Rapajkó Tibor
Aki ma pl. Elekről Lőkösházára (egykor Elek része) utazik, és átmegy a vasúton, annak bizonyára feltűnik, hogy baloldalt található egy fákkal borított domb, ahol egykoron állt a Bánhidy-kastély az 1870-es évektől 1976-ig.
Itt valamikor a Bánhidy- család bárói ága élt, akikről manapság az átlagember nem sokat tud, ezért is tartjuk fontosnak, hogy most egy kicsit részletesebben szóljunk róluk.
A váci egyházmegyei levéltárban őrzött nemesi oklevél másolata szerint Bánhidy József III. Károly (1711-40) magyar királytól kapott nemességet 1718. december 4-én. (A családi hagyomány és a szakirodalom szerint azonban régebbi nemességről van szó.)
Valószínűleg valamelyik zavaros évszázadban elveszhetett ez a régi oklevél, és egy nyugalmasabb időszakban, pl. a török kiűzése után szükségessé válhatott a nemesség igazolása ismét!–R. T.
A címer heraldikai leírása a következő (részlet az oklevél magyar fordításából): “Egy egyenesen álló kék színű lovagi pajzs, amelyiknek alsó része zöld mezővel van kitöltve, amelyen a két nagy égitest, vagyis a Nap és a Hold között–emez a pajzs alsó jobb, míg amaz a felső bal részében világít–egy egyszarvú a pajzs alsó, jobb széle felé fordulva ugrásra készen ágaskodik szétvetett mellső lábakkal és a háta fölé emelt farokkal. Első lábaival egy aranyozott, a zöld mezőből kiálló, zöld koszorúval díszített lándzsát tart, mely egészen a pajzs felső részéig ér. A pajzson egy nyitott lovagi sisak nyugszik királyi koronával, mely három–belőle kiemelkedő–lengő fehér tollal van díszítve. A sisak csúcsáról a címerpajzs oldalaira jobbról ezüst és piros, balról arany és kék sisaktartó, vagyis foszladék hullámzik tetszetősen, csinosan és tetszetősen díszítve emezt és amazt.”
A nemesi oklevél sehol sem szól arról, hogy a Bánhidy- család miért kapott nemességet, mint ahogy azt sem említi, hogy mit jelentenek a címerben a szimbólumok.
Az viszont jól látszik, hogy az unikornis, vagyis az egyszarvú van a központban. Ez a képzeletbeli lény már az ókorban is felbukkan jelképként, a mitológia szerint pl. a porrá zúzott szarva minden méreg ellenszere!
2012. április 1-én a Bánhidy- család egy másik ágából (a bárói ág kihalt) négy személy Eleken és Lőkösházán is járt, hogy felkeressék az egykori helyszíneket.
Eleken az adventista otthonban elbeszélgettek az utolsó szemtanúval, Kotroczó Menyhérttel (89), aki a fotón Bánhidy Lászlóval látható.
Lőkösházán bejárták az egykori kastély környékét (Bánhidy Attila és Bánhidy László).
Voltak az ottani temetőben is, ahol láthatták a Bánhidy- család elég méltatlan körülmények között lévő síremlékét, illetve felkeresték az újjávarázsolt Bréda-kastélyt is, amit dr. Megyeri Zsolt mutatott be.
Ezen látogatást nyugodtan nevezhetjük történelminek is, hisz egy olyan családról van szó, melyből többen kerültek ki olyanok, akik komoly szerepet vállaltak nem csak Arad vármegye, hanem az ország életében is. (E sorok írója megtiszteltetésnek vette azt, hogy a leszármazottak jelen lévő tagjait kalauzolhatta, illetve segíthetett is nekik!)
Nekünk is, itt a mai Eleken is illik minél többet tudni a Bánhidyakról is. (Szerintünk mindentől függetlenül még ma is, Bánhidy László /1906-84/ a legközismertebb Bánhidy, aki Matula bácsit alakította a közismert ifjúsági filmsorozatban.)
Forrás: Bánhidy Attila (69) szóbeli és írásbeli közlése. (A fotókat Bánhidy András készítette, amit szintén nagyon köszönünk.)
Rapajkó Tibor
Kevesen tudják, hogy a Körösi Vízgazdálkodási Társulat valójában egy eleki cégből nőtte ki magát.
Ez olvasható róla az interneten:
Társulatunk jogelődje, az Eleki Vízgazdálkodási Társulat 1959. április 22-én alakult meg 5.450 ha érdekeltségi területen. Napjainkban a társulat érdekeltségi területén (175.438 ha) 884 km jegyzett tőkés és 299 km átvett csatornahálózat, valamint 17 szivattyútelep kezelését és üzemeltetését végezzük.
Határai: keleten az országhatár, északon a Fekete-Körös, Kettős-Körös, Hármas-Körös, nyugaton a Hármas-Körös és a Szentesi Vízgazdálkodási Társulat, délen az Orosházi Vízgazdálkodási Társulat.
Forrás: http://www.gtm.hu/ecard/korosi-vizgazdalkodasi-tarsulat
A csatornaőrház a Vízügyi Igazgatósághoz tartozik.
Nemrég’ jutottam hozzá két kiadványhoz. Az egyik Arad Vármegye és Arad szabad királyi város monográphiája (1913-as kiadás) amit Dr. Jancsó Benedek szerkesztett 1905-ig, majd tőle Dr. Somogyi Gyula vette át ezt a feladatot. A másik ilyen történeti kiadvány a kétegyházi születésű Márki Sándor által megírt Arad Vármegye es Arad szabad királyi város története (1895-ös kiadás).
A két kiadványból kissé “szemezgettem”.
Dr Somogyi Gyula így ír Elekről:
Elek. Eleki járás. (Lásd I. 259 l.) Területe 26539 kat. hold. Lakói száma 7265. kevert lakósságú, túlnyomólag német község. Sikságon fekszik, az Acsev. vonala mentén. Átszeli a községet a kétegyháza-székudvari törvényhatósági út. Egykor Zaránd területén feküdt. Határolják: Nagypél, Ottlaka, a lőkösházi és jánosházi puszták, Kétegyháza és Szentbenedek-puszta határa. Földje nagyon termékeny. Termelnek gabonát, káposztát, burgonyát. A lakósság nagy sertéskereskedést és sertéshizlalást folytat. Valóságos sertésbörze van Eleken.
Elek 1856-ig község volt, ekkor kapta a mezővárosi cimet. Az oláhok Alexeának nevezik. Temploma egy sírkertben 1735-ben épült. 1790-ben építették a nagy templomot. Lakóssága eredetileg magyar, de ez kipusztulván, németeket telepítettek be. 1717-ben Harrucker népesítette be birodalmi németekkel (Baden, Württemberg, Rajna-völgy).
Topográfiai helyek: liba-legelő, uj-földek, homok-gödör, Ottlaka-szőlő, Kispél (melyet az országút kétrészre szel: Kis-Kispél és Nagy-Kispélre), Papi-domb
Danilov Mihály (1880-1943) az I. világháború után került Magyarországra menekültként többed magával, hisz korábban cári tisztként szolgált, és valószínűleg az utolsó orosz cár, II. Miklós (1894-1917) unokaöccse is volt.
Az 1948-ig Elekhez tartozó Lőkösházán egykoron több nemesi család is megtelepedett, így a Bánhidyak is.
A képen látható egykori kastélyuk az 1870-es években épült, ami a történelmi tragédiák után 1946 és 1960 között iskolának és kollégiumnak adott otthont, de sajnos 1976-ban a földdel tették egyenlővé!
elekfoto 